Film

Egy szobalány naplója

Film

Célestine lehetne a franciák Édes Annája. Már azt leszámítva, hogy Anna épp nagyvárosba vettetett vidéki lány; ő meg Párizsból keveredik el vidékre, hogy a cselédszoba kulcslyukának nézőpontjából gyakoroljon társadalom- és osztálykritikát. Mirbeau regénye legalábbis így visz végig egy lány életének válogatott megaláztatásokkal teli napjain. Mégsem annyira a lelkierő útja ez, hanem a leépülő úgymond burzsoázia látlelete, illetve a francia néplélek montázsa. S csak úgy kiabál a feldolgozásért – sorolhatnánk is a számtalan színházi előadástól, de Buñuel filmje megkerülhetetlen. Benoît Jacquot nem csupán remake-et akar: mást és másként emel ki, mint a híres előd. Célestine-je elítélőbb és a sorsát transzparensebben gyűlölő alak; Buñuelnél ennél sokkal nehezebben értelmezhető figura. Bár van néhány visszautalás a maestro képi világára, de az erős képi mesemondás sajnos elmarad. Az atmoszférateremtő fények ugyan festőiek, de túlzott jelentéstartalommal nem szolgálnak.

Mindemellett a naplószerűség ábrázolása, az elbeszélés feltördelése markánsan megjelenik. Viszont a rejtett lelki terror lényegét, egyáltalán a mivoltát közel sem sikerült megragadni: amit Buñuel úgy érzékeltet, hogy magunk sem értjük, mitől olyan megrázó, tehát a nyomasztó, bizarr és alig észrevehető bántalmazások nüanszai itt gyakran didaktikussá válnak, s Célestine az egyik kihasználtságból a másikba sodródó figura marad. Szóval hiába lett színesebb, még így is szürkébb.

Forgalmazza az ADS Service

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.