Ellis megmondta - Kihirdették az idei Oscar-jelölteket

  • - kg -
  • 2012. január 24.

Film

Papírforma eredmények: A némafilmes, A leleményes Hugo és az Utódok a nagy esélyesek.

Ha a híres twitterírón, Bret Easton Ellisen múlott volna, egy kategóriában − a legjobb férfiszínészében − már ma eredményt lehetett volna hirdetni. Easton ugyanis már hetek óta arról twittel, hogy Brad Pittnél senki sem  méltóbb az elismerésre. A Pénzcsináló féltucatnyi jelölése fényesen bizonyítja, hogy a híresen konzervatív Filmakadémia és a híresen nem konzervatív szerző egy véleményen vannak a megbízhatóan konzervatív Pénzcsináló erényeit illetően (elismerően leszóló kritikánk a filmről itt). Pittnek leginkább országos nagy haverja, George Clooney (Utódok − 5 jelölés) és a francia Jean Dujardin (A némafilmes – 10 jelölés) tehet keresztbe.  A többség − ide sorolt be Ellis is − véleménye szerint a legjobb férfiszínész díja e két érdemdús férfiú közt fog eldőlni, míg ugyanez a meccs a legjobb színésznő kategóriában a Margaret Thatchert megszépítő Merly Streep (A Vaslady) és a Marilyn Monroe-ra maszkírozott Michelle Williams (Egy hét Marilynnel − képünkön) közt fog lejátszódni. Vagy ha mégsem, akkor Rooney Mara (A tetovált lány), Viola Davis, vagy a narancs.hu -nak is nyilatkozó Glenn Close közt. Mi  szóltunk!

S szólunk a „járna már a díj, hisz' évtizedek óta hanyagoljuk” Oscar idei nagy esélyeséről is, aki nem más, mint a Kezdőkért jelölt Christopher Plummer (esetleg Max Von Sydow vagy Nick Nolte).


Ha a most közzétett jelölések alapján kéne elkészíteni a tipikus filmakadémiai tag fantomképét, a körözési papírról egy ijesztő alak: egy decens, a családi értékeket, a lovas történeteket és a mozi hőskorát nagyra tartó, tisztességben megőszült szavazó nézne vissza. Sokat elmond róla és a legjobb film kilences mezőnyéről, hogy a jelöltek között a legmerészebb alakot Terrence Malicknek hívják (Az élet fája kritikusunkat is lenyűgözte), ám Malick és az úgyszintén jelölt Woody Allen (Éjfélkor Párizsban) győzelmi esélyeit − ha vannak ilyenek egyáltalán − nagyban rontja, hogy egyikük sem hajlamos díjkiosztókon megjelenni. Habár nagy a verseny, a kategória gyöngyszeme mégsem Scorsese gyerekfilmje (A leleményes Hugo – 11 jelölés) vagy Spielberg  lódrámája (A hadak útján), hanem Stephen Daldry alkotása, a Rém hangosan és irtó közel, melyet épp a minap választott meg 2011 legrosszabb filmjének a geekkörökben megfellebbezhetetlen Aintitcool.com munkatársa.

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.