Ellis megmondta - Kihirdették az idei Oscar-jelölteket

  • - kg -
  • 2012. január 24.

Film

Papírforma eredmények: A némafilmes, A leleményes Hugo és az Utódok a nagy esélyesek.

Ha a híres twitterírón, Bret Easton Ellisen múlott volna, egy kategóriában − a legjobb férfiszínészében − már ma eredményt lehetett volna hirdetni. Easton ugyanis már hetek óta arról twittel, hogy Brad Pittnél senki sem  méltóbb az elismerésre. A Pénzcsináló féltucatnyi jelölése fényesen bizonyítja, hogy a híresen konzervatív Filmakadémia és a híresen nem konzervatív szerző egy véleményen vannak a megbízhatóan konzervatív Pénzcsináló erényeit illetően (elismerően leszóló kritikánk a filmről itt). Pittnek leginkább országos nagy haverja, George Clooney (Utódok − 5 jelölés) és a francia Jean Dujardin (A némafilmes – 10 jelölés) tehet keresztbe.  A többség − ide sorolt be Ellis is − véleménye szerint a legjobb férfiszínész díja e két érdemdús férfiú közt fog eldőlni, míg ugyanez a meccs a legjobb színésznő kategóriában a Margaret Thatchert megszépítő Merly Streep (A Vaslady) és a Marilyn Monroe-ra maszkírozott Michelle Williams (Egy hét Marilynnel − képünkön) közt fog lejátszódni. Vagy ha mégsem, akkor Rooney Mara (A tetovált lány), Viola Davis, vagy a narancs.hu -nak is nyilatkozó Glenn Close közt. Mi  szóltunk!

S szólunk a „járna már a díj, hisz' évtizedek óta hanyagoljuk” Oscar idei nagy esélyeséről is, aki nem más, mint a Kezdőkért jelölt Christopher Plummer (esetleg Max Von Sydow vagy Nick Nolte).


Ha a most közzétett jelölések alapján kéne elkészíteni a tipikus filmakadémiai tag fantomképét, a körözési papírról egy ijesztő alak: egy decens, a családi értékeket, a lovas történeteket és a mozi hőskorát nagyra tartó, tisztességben megőszült szavazó nézne vissza. Sokat elmond róla és a legjobb film kilences mezőnyéről, hogy a jelöltek között a legmerészebb alakot Terrence Malicknek hívják (Az élet fája kritikusunkat is lenyűgözte), ám Malick és az úgyszintén jelölt Woody Allen (Éjfélkor Párizsban) győzelmi esélyeit − ha vannak ilyenek egyáltalán − nagyban rontja, hogy egyikük sem hajlamos díjkiosztókon megjelenni. Habár nagy a verseny, a kategória gyöngyszeme mégsem Scorsese gyerekfilmje (A leleményes Hugo – 11 jelölés) vagy Spielberg  lódrámája (A hadak útján), hanem Stephen Daldry alkotása, a Rém hangosan és irtó közel, melyet épp a minap választott meg 2011 legrosszabb filmjének a geekkörökben megfellebbezhetetlen Aintitcool.com munkatársa.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.