10. Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál

Hibáinkból tanulva

Film

A szerelem a művészetek legkeresettebb témája, már csak azért is, mert ha a beteljesült nem is, a beteljesületlen verziója mindenkit érinthet. Nem is csoda tehát, hogy olyan misztikum lengi körül, amihez a valóságnak felérnie gyakorlatilag lehetetlen.

Nem úgy a mozinak, amely kihasználva az őrült keresletet, tálcán kínált nekünk olyan karaktereket, mint a mesebeli Szörnyeteg, Mr. Big, Catherine Tramell vagy akár a Te című sorozat Joe Goldbergje, elhitetve velünk, hogy rendben van, ha kihasználnak, semmibe vesznek, sőt még az emberrablás és a gyilkosság is bocsánatos bűn, ha a szerelem (de legalábbis a lángoló érzelmek) oltárán áldoz vele az ember. Ám az utóbbi idők önismereti trendjéhez igazodva a filmipar is kénytelen kijózanítóbb darabokat kínálni (különösen a szerzőibb, happy endhez nem kötött darabok tesznek jó szolgálatot ebben).

A Friss Hús fesztiválon hazai és külföldi rövidfilmek versenyeznek szakmai és közönségdíjért. Bár az eseményt 2013 óta minden – járványtól nem sújtott – évben telt házakkal tartják Budapesten, sokaknak mégis ismeretlen lehet. Nem úgy azok a nevek és alkotások, amelyek később nemzetközi elismerést arattak. Visky Ábel Mesék a zárkából című dokumentumfilmjét a Netflix is műsorára tűzte, Kis Hajni pedig a tavalyi filmjével nyeri sorra a nemzetközi díjakat és szíveket, és itt van a Mindenki című Oscar-díjas alkotás is, amely ugyancsak ezen a fesztiválon debütált itthon. Az esemény azáltal, hogy feltörekvő tehetségeket ad az iparnak, egyfajta előrejelzésként is szolgál a közeljövőben várható filmtermést illetően. Így a romantikus zsáner valódi változását indikálhatja a tény, hogy az idei rövidfilmek tendenciózusan a félelem szempontjából közelítik meg a szerelmet. Nem az izzadós tenyerű, izgalommal teli félelemre kell gondolni, hanem arra az érzésre, amelyet – mint a kísérleti patkány, amely a sajthoz nyúlva áramütést kap – több száz év baklövéseiből tanulva túlélésünk zálogául építettünk ki. Kezdve mindjárt azzal, hogy a horror szekció hat filmjéből kettő szerelmes.

Vetítés következik.

The last marriage

Szexuális életével elégedetlenkedő nő, a villanyszereléssel késlekedő férfi, a nyugati társadalom tartóoszlopai, házasságuk pedig lassacskán a tervezett elavulásának végéhez ér. Krízisük, még ha elszomorító is, semmiképp sem rendhagyó, de a Gustav Egerstedt és Johan Tappert alkotó páros igen eredeti kontextusba helyezi a mára bolyhosra koptatott konfliktust. Marie és Janne ugyanis egy zombiapokalipszis túlélői, akik két vita között, mint a berepült molylepkéket, olyan könnyedséggel öldöklik a kertjükbe özönlő zombikat. A skandináv fekete humor ezúttal is teszi a dolgát, a morbidul hétköznapi zombiapokalipszis új értelmet ad az „akkor sem kellenél, ha te lennél az utolsó ember a Földön” mondásnak, és egyszeriben kijelenti, hogy a világvégénél is rosszabb egy működésképtelen házasság.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Kommunális hulladékkal fűti a Duna Aréna létesítményeit a Budapesti Közművek a vizes VB alatt

  • Fizetett tartalom

A Budapesti Közművek keretén belül működő FŐTÁV Távhőszolgáltatási Divízió 2017 óta látja el távfűtéssel a Duna Arénát. A hőenergiát jelenleg a Budapesti Közművek tulajdonában lévő Fővárosi Hulladékhasznosító Mű állítja elő. Az erőmű az éves nagykarbantartás után június közepén újra üzembe állt, - így a medencék megfelelő hőmérséklete és a használati melegvíz folyamatosan biztosított a FINA Világbajnokság gördülékeny lebonyolításához, valamint a magyar sikerekhez.