10. Friss Hús Budapest Nemzetközi Rövidfilmfesztivál

Hibáinkból tanulva

Film

A szerelem a művészetek legkeresettebb témája, már csak azért is, mert ha a beteljesült nem is, a beteljesületlen verziója mindenkit érinthet. Nem is csoda tehát, hogy olyan misztikum lengi körül, amihez a valóságnak felérnie gyakorlatilag lehetetlen.

Nem úgy a mozinak, amely kihasználva az őrült keresletet, tálcán kínált nekünk olyan karaktereket, mint a mesebeli Szörnyeteg, Mr. Big, Catherine Tramell vagy akár a Te című sorozat Joe Goldbergje, elhitetve velünk, hogy rendben van, ha kihasználnak, semmibe vesznek, sőt még az emberrablás és a gyilkosság is bocsánatos bűn, ha a szerelem (de legalábbis a lángoló érzelmek) oltárán áldoz vele az ember. Ám az utóbbi idők önismereti trendjéhez igazodva a filmipar is kénytelen kijózanítóbb darabokat kínálni (különösen a szerzőibb, happy endhez nem kötött darabok tesznek jó szolgálatot ebben).

A Friss Hús fesztiválon hazai és külföldi rövidfilmek versenyeznek szakmai és közönségdíjért. Bár az eseményt 2013 óta minden – járványtól nem sújtott – évben telt házakkal tartják Budapesten, sokaknak mégis ismeretlen lehet. Nem úgy azok a nevek és alkotások, amelyek később nemzetközi elismerést arattak. Visky Ábel Mesék a zárkából című dokumentumfilmjét a Netflix is műsorára tűzte, Kis Hajni pedig a tavalyi filmjével nyeri sorra a nemzetközi díjakat és szíveket, és itt van a Mindenki című Oscar-díjas alkotás is, amely ugyancsak ezen a fesztiválon debütált itthon. Az esemény azáltal, hogy feltörekvő tehetségeket ad az iparnak, egyfajta előrejelzésként is szolgál a közeljövőben várható filmtermést illetően. Így a romantikus zsáner valódi változását indikálhatja a tény, hogy az idei rövidfilmek tendenciózusan a félelem szempontjából közelítik meg a szerelmet. Nem az izzadós tenyerű, izgalommal teli félelemre kell gondolni, hanem arra az érzésre, amelyet – mint a kísérleti patkány, amely a sajthoz nyúlva áramütést kap – több száz év baklövéseiből tanulva túlélésünk zálogául építettünk ki. Kezdve mindjárt azzal, hogy a horror szekció hat filmjéből kettő szerelmes.

Vetítés következik.

The last marriage

Szexuális életével elégedetlenkedő nő, a villanyszereléssel késlekedő férfi, a nyugati társadalom tartóoszlopai, házasságuk pedig lassacskán a tervezett elavulásának végéhez ér. Krízisük, még ha elszomorító is, semmiképp sem rendhagyó, de a Gustav Egerstedt és Johan Tappert alkotó páros igen eredeti kontextusba helyezi a mára bolyhosra koptatott konfliktust. Marie és Janne ugyanis egy zombiapokalipszis túlélői, akik két vita között, mint a berepült molylepkéket, olyan könnyedséggel öldöklik a kertjükbe özönlő zombikat. A skandináv fekete humor ezúttal is teszi a dolgát, a morbidul hétköznapi zombiapokalipszis új értelmet ad az „akkor sem kellenél, ha te lennél az utolsó ember a Földön” mondásnak, és egyszeriben kijelenti, hogy a világvégénél is rosszabb egy működésképtelen házasság.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány a tettes

A DK-s politikus visszavonulásának mindenki örül. Örül a Fidesz, örülnek azok is, akik őszintén a pokolra kívánják Orbánt és a rendszerét. Hiszen Gyurcsány távozása felér egy beismeréssel: tényleg mindenért ő a hibás.