Film

Nyilván szabás-varrási hasonlatokkal lehetne a leg­egyszerűbben leírni ezt a filmet.

Covid-mozinapló, sokadik felvonás: a pandémia miatt üresen kongó filmszínházakban ismét bemutatják a Hókusz pókusz című 17 éves filmet, mely története során először a nézettségi lista tetejére mászik.

Ez egy sorozatgyilkosos film, de nem a redundáns részletességgel bemutatott gyilkosságok a legszörnyűbbek benne.

Amikor Sztupa és Troché megpróbáltak beépülni a rigók közé, az eredmény csúfos kudarc lett, pedig megadták a módját rendesen.

Mégis ki ölte meg a nagy pofájú, felfuvalkodott amerikai rendezőt? A producer, akit megzsarolt; a forgatókönyvíró, akinek vízióját tönkre akarja tenni – esetleg a főszereplő színésznő, akinek részegen félreérthetetlen ajánlatot tett; vagy talán annak férje, akivel még össze is verekedett?

Az ígéretes tehetségű fiatal lánynak minden esélye megvan rá, hogy bekerüljön az egyetemre.

François Ozon első sikerét Rainer Werner Fassbinder darabjának adaptációjával aratta (Vízcseppek a forró kövön, 2000)

Amikor Sztupa és Troché a kocsiban várakoztak, nem történt semmi.

Négy kis filmkritika: ajánló a tizenegyedik Szemrevaló/Sehenswert fesztivál filmjeiből

Az inspiráció nagyjából úgy viszonyul a másoláshoz, ahogy a szeretet a kihasználáshoz. Erről tanúskodik Olivia Wilde új thrillere, tartalmilag és formailag egyaránt.

A család még Mo gyerekkorában menekült Kuvaitból Texasba, s azóta is papírok nélkül élnek, így a férfi számára a menekülés máig nem ért véget.

Történelmi metafikció, igaz hazugság, kifacsart, groteszkké nagyított múlt.