Interjú

„Arany középúton”

Evelin Hust igazgató, Budapesti Goethe Intézet

Film

A Goethe-Institut hálózat öt földrészen segíti a német nyelv elsajátítását, és nemzetközi együttműködésen alapuló kulturális programokat valósít meg. A budapesti intézet vezetőjét a Szemrevaló filmfesztivál kapcsán kérdeztük arról, hogy lehet-e Magyarországon politikamentes kulturális tevékenységet végezni, miben különbözik a német kultúra terjesztése Magyarországon, illetve Oroszországban, és mit szól ahhoz, ahogyan hazáját a magyar köztévében ábrázolják.

Magyar Narancs: Az idei Szemrevalón akad svájci dráma az óragyártásról, osztrák kosztümös film Sissiről, és német vígjáték is egy szenegáli bevándorlóról. Hogyan állt össze a program?

Evelin Hust: A Goethe Intézet 1988 óta működik Magyarországon, de csak 12 éve fogalmazódott meg a gondolat, hogy össze kellene fogni, és együtt bemutatni Németország, Ausztria és Svájc filmtermésének legjavát, hiszen ezek között a német nyelvű filmiparok között egyébként is erős a kapcsolat – így jött létre a Szemrevaló az Osztrák Kulturális Fórum, Svájc budapesti nagykövetsége és az intézetünk közreműködésével. A részt vevő felek maguk végzik a válogatást, azaz a német filmekért mi felelünk. Fontos nekünk a fiatal rendezők promotálása, és az olyan témák bemutatása, amelyek nem csak a németeknek fontosak, de a magyaroknak is. Az idei sereg­szemle fókuszában például az erős nőalakok, a nők emancipációs törekvései állnak.

MN: Harun Farocki német filmrendező munkásságát viszont rendhagyó módon egy kiállítás keretében mutatták be.

EH: Farocki Magyarországon mindig inkább vizuális művészként volt ismert: volt egy kiállítása a Trafóban, szerepel a Ludwig Múzeum gyűjteményében is. Rendezőként viszont szinte teljesen ismeretlen, pedig így kezdte pályáját, csak a finanszírozás nehézségei miatt később áttért installációk készítésére. Úgy döntöttünk tehát, hogy ötvözzük a kettőt: bemutatjuk vizuális műalkotásait, kísérőprogramként pedig levetítjük néhány filmjét is.

MN: Az intézet tevékenységének egyik pillére a nyelvoktatás. Évtizedes tapasztalat, hogy a kötelező idegen­nyelv-oktatás ellenére a diákok pusztán az iskolában nem tudják megtanulni a németet vagy az angolt, a nyelvvizsgához többségüknek különórákra, magántanárra van szüksége.

EH: Ennek számtalan oka van, az osztályok túl nagyok, a tanároknak pedig sem idejük, sem energiájuk, hogy a diákok eltérő igényeire koncentráljanak. Már az is szerencsés helyzet, ha van egyáltalán elég tanár, aki órát tud tartani. Az egyes kurzusainkra beiratkozók száma évi 1800–2000 között alakult a koronavírus-járvány előtt, többségük azonban felnőttkorú, aki soha nem tanult németet, vagy egy munkalehetőség miatt szeretné felfrissíteni tudását. Persze a diákok számára is vannak programjaink, például a nyári nyelvtáborok. Egyesek szerint talán drágák vagyunk, de tőlünk valóban értéket kapnak az emberek: rengeteg pénzt és energiát fektetünk az oktatásunk fejlesztésébe, a tanárainkba, az általuk használt módszerekbe.

MN: Nem a nyelvtanulás az egyetlen, ahol mintha az állam munkáját végeznék. Programjaik jelentős része olyan témák köré szerveződik, amelyekre a kormány nem fordít elég – vagy épp semmilyen – figyelmet. Ilyen a nők helyzetét, vagy a magyar cigányság helyzetét bemutató projektjük is.

EH: Ezek mind olyan kezdeményezések, amelyek során magyarországi független szervezetekkel, önkéntesekkel dolgoztunk együtt olyan témákon, amelyek Németországban és itt is fontosak – tehát összekötnek minket. A cigányság például egy európai kisebbség, amely mindkét országban jelen van, hasonló előítéletekkel küszködik, hasonló problémákkal néz szembe. Összefogtunk tehát, hogy bemutassuk a helyzetüket, de nem akarjuk helyettesíteni az államot, vagy bárhol a helyébe lépni.

 
Fotó: Sióréti Gábor

MN: Összeköthetne éppen a szólásszabadság és az egyenlőség is. 158 Goethe-Institut működik szerte a világon, a többi közt Oroszországban és Kínában is, ahol a fentiek egyáltalán nem garantáltak. Az ottani intézetek miben különböznek az európaiaktól?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.