Interjú

„Arany középúton”

Evelin Hust igazgató, Budapesti Goethe Intézet

Film

A Goethe-Institut hálózat öt földrészen segíti a német nyelv elsajátítását, és nemzetközi együttműködésen alapuló kulturális programokat valósít meg. A budapesti intézet vezetőjét a Szemrevaló filmfesztivál kapcsán kérdeztük arról, hogy lehet-e Magyarországon politikamentes kulturális tevékenységet végezni, miben különbözik a német kultúra terjesztése Magyarországon, illetve Oroszországban, és mit szól ahhoz, ahogyan hazáját a magyar köztévében ábrázolják.

Magyar Narancs: Az idei Szemrevalón akad svájci dráma az óragyártásról, osztrák kosztümös film Sissiről, és német vígjáték is egy szenegáli bevándorlóról. Hogyan állt össze a program?

Evelin Hust: A Goethe Intézet 1988 óta működik Magyarországon, de csak 12 éve fogalmazódott meg a gondolat, hogy össze kellene fogni, és együtt bemutatni Németország, Ausztria és Svájc filmtermésének legjavát, hiszen ezek között a német nyelvű filmiparok között egyébként is erős a kapcsolat – így jött létre a Szemrevaló az Osztrák Kulturális Fórum, Svájc budapesti nagykövetsége és az intézetünk közreműködésével. A részt vevő felek maguk végzik a válogatást, azaz a német filmekért mi felelünk. Fontos nekünk a fiatal rendezők promotálása, és az olyan témák bemutatása, amelyek nem csak a németeknek fontosak, de a magyaroknak is. Az idei sereg­szemle fókuszában például az erős nőalakok, a nők emancipációs törekvései állnak.

MN: Harun Farocki német filmrendező munkásságát viszont rendhagyó módon egy kiállítás keretében mutatták be.

EH: Farocki Magyarországon mindig inkább vizuális művészként volt ismert: volt egy kiállítása a Trafóban, szerepel a Ludwig Múzeum gyűjteményében is. Rendezőként viszont szinte teljesen ismeretlen, pedig így kezdte pályáját, csak a finanszírozás nehézségei miatt később áttért installációk készítésére. Úgy döntöttünk tehát, hogy ötvözzük a kettőt: bemutatjuk vizuális műalkotásait, kísérőprogramként pedig levetítjük néhány filmjét is.

MN: Az intézet tevékenységének egyik pillére a nyelvoktatás. Évtizedes tapasztalat, hogy a kötelező idegen­nyelv-oktatás ellenére a diákok pusztán az iskolában nem tudják megtanulni a németet vagy az angolt, a nyelvvizsgához többségüknek különórákra, magántanárra van szüksége.

EH: Ennek számtalan oka van, az osztályok túl nagyok, a tanároknak pedig sem idejük, sem energiájuk, hogy a diákok eltérő igényeire koncentráljanak. Már az is szerencsés helyzet, ha van egyáltalán elég tanár, aki órát tud tartani. Az egyes kurzusainkra beiratkozók száma évi 1800–2000 között alakult a koronavírus-járvány előtt, többségük azonban felnőttkorú, aki soha nem tanult németet, vagy egy munkalehetőség miatt szeretné felfrissíteni tudását. Persze a diákok számára is vannak programjaink, például a nyári nyelvtáborok. Egyesek szerint talán drágák vagyunk, de tőlünk valóban értéket kapnak az emberek: rengeteg pénzt és energiát fektetünk az oktatásunk fejlesztésébe, a tanárainkba, az általuk használt módszerekbe.

MN: Nem a nyelvtanulás az egyetlen, ahol mintha az állam munkáját végeznék. Programjaik jelentős része olyan témák köré szerveződik, amelyekre a kormány nem fordít elég – vagy épp semmilyen – figyelmet. Ilyen a nők helyzetét, vagy a magyar cigányság helyzetét bemutató projektjük is.

EH: Ezek mind olyan kezdeményezések, amelyek során magyarországi független szervezetekkel, önkéntesekkel dolgoztunk együtt olyan témákon, amelyek Németországban és itt is fontosak – tehát összekötnek minket. A cigányság például egy európai kisebbség, amely mindkét országban jelen van, hasonló előítéletekkel küszködik, hasonló problémákkal néz szembe. Összefogtunk tehát, hogy bemutassuk a helyzetüket, de nem akarjuk helyettesíteni az államot, vagy bárhol a helyébe lépni.

 
Fotó: Sióréti Gábor

MN: Összeköthetne éppen a szólásszabadság és az egyenlőség is. 158 Goethe-Institut működik szerte a világon, a többi közt Oroszországban és Kínában is, ahol a fentiek egyáltalán nem garantáltak. Az ottani intézetek miben különböznek az európaiaktól?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.