Legújabb munkájával egyszerre adózik a nagy német elődnek stilisztikai és életrajzi értelemben is. Ez itt a Petra von Kant keserű könnyeinek (1972) könnyedebb, camp újragondolása, mely közben Fassbinder életének egy meghatározó epizódját, a marokkói El Hedi ben Salemmel dúló szerelmét is feleleveníti. Ideális nyitófilm a saját történetiségével aktívan foglalkozó Berlini Filmfesztiválra.
A rendező Peter (Fassbiner bizarr sármját méltón életre keltő Denis Ménochet) kölni lakásában él szótlan asszisztensével (Stéfan Crépon), szadomazo jellegű viszonyban. Egy nap beállít hozzá fiatalkori szerelme/múzsája, Sidonie (Isabelle Adjani) aktuális szeretőcskéjével, Amirral (Khalil Gharbia). A két férfi egyből vonzódik egymáshoz, és a gyönyörű fiú rövid úton a rendezőhöz költözik, de szerelmüket megkeseríti Amir hatalmi ügyeskedése és Peter féltékenysége. Ozon megtartja Fassbinder eredeti filmjének mesterséges architektúráját (a furcsa térelrendezéssel, az élénk színekkel), de elhagyja annak hidegségét.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
