Legújabb munkájával egyszerre adózik a nagy német elődnek stilisztikai és életrajzi értelemben is. Ez itt a Petra von Kant keserű könnyeinek (1972) könnyedebb, camp újragondolása, mely közben Fassbinder életének egy meghatározó epizódját, a marokkói El Hedi ben Salemmel dúló szerelmét is feleleveníti. Ideális nyitófilm a saját történetiségével aktívan foglalkozó Berlini Filmfesztiválra.
A rendező Peter (Fassbiner bizarr sármját méltón életre keltő Denis Ménochet) kölni lakásában él szótlan asszisztensével (Stéfan Crépon), szadomazo jellegű viszonyban. Egy nap beállít hozzá fiatalkori szerelme/múzsája, Sidonie (Isabelle Adjani) aktuális szeretőcskéjével, Amirral (Khalil Gharbia). A két férfi egyből vonzódik egymáshoz, és a gyönyörű fiú rövid úton a rendezőhöz költözik, de szerelmüket megkeseríti Amir hatalmi ügyeskedése és Peter féltékenysége. Ozon megtartja Fassbinder eredeti filmjének mesterséges architektúráját (a furcsa térelrendezéssel, az élénk színekkel), de elhagyja annak hidegségét.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
