Meghalt Andrzej Wajda

  • narancs hu
  • 2016. október 10.

Film

A nagy lengyel filmrendezőt 90 éves korában érte a halál.
false

"Bármikor szívesen becserélném a nemzeti szimbólumainkat - a kardokat, a fehér lovakat, a vörös pipacsokat - néhány szexuális szimbólumra Freud doktor tankönyvéből, de mitévő legyek, ha nem Freudon nevelkedtem" - idézi a New York Times a nemzeti szimbólumokhoz és történelmi eseményekhez megrögzötten ragaszkodó rendezőt, aki mindezen vonzalmait olyan nagy hatású filmekben juttatta érvényre, mint a Hamu és gyémánt, a Menyegző, Az ígéret földje, a Márványember, a Vasember vagy a Csatorna.

false

Számos nemzetközi elismerése mellett 2000-ben egy életmű-Oscarral is kitüntették. Legutóbbi filmje, az Afterimage Lengyelország idei Oscar-nevezettje. A hazai mozikban utoljára a Walesa - A remény emberét vetítették.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.