Film

Superman a legamerikaibb kép­regényhős. Olyan, amilyennek az Egyesült Államok látni szeretné magát: erős és segítőkész, igazság­osztó és főként legyőzhetetlen.

Philip Barantini a technika ördöge, nyilván. Egysnittes rendező.

A gazdag értelmiségiek napszítta tengerparti nyaralói rendszerint az erkölcsök lazulásának, sötét titkok napvilágra kerülésének, legrosszabb esetben családok széthullásának színterei.

A szabadidejét maszkos igazságosztással töltő ügyvéd, Matt Murdock (Charlie Cox) más kulturális miliőbe tért vissza, mint első net­flixes megjelenése idején.

Hajdu Szabolcs apafiguráját nem lehet fehéren-feketén megítélni.

Az új Hófehérke-filmmel mintha mindenki elégedetlen lenne – de nehéz megmondani, hogy ez csak netes trollok hangulatkeltése, vagy tényleg elhibázott döntéseket hozott a Disney. 

Hazájában nagy költségvetésű presztízsfilmekkel – Mr. Six; The Eight Hundred; The Sacrifice – szerzett nevet magának a kínai Kuan Hu (Guan Hu), ám Cannes-ban az Un Certain Regard díját bezsebelő Fekete kutya távolabb merészkedik az előbbiek grandiózus léptékétől.

Egy világvégi gyorsbüfében, ahová a madár sem jár és a vendégek is elkerülik, alighanem csak seggfejek, lúzerek dolgozhatnak, s persze a megváltó – ez egyfelől durva és hamis általánosítás, másfelől elfogadható alapja egy ámokfutós indie filmnek.

A stand up estjein a női elalpáriasodás szabadságának (egyenlő jogokat a bunkósághoz is!) felettébb népszerű mintapéldányaként tündöklő Amy Schumer filmes főszerepet legutóbb a Túl szexi lány c. gyöngyszemben kapott.

A közkeletű kritika szerint a világvége-filmekben kizárólag amerikaiak lelik halálukat.