Hello Kitty formájú rizsgombóc, virslipolip és nyuszi alakú főtt tojás bébirépával, mellettük csillagokra vágott zöldségek, algával szmájlizott koktélparadicsom: a japán gyerekeket nem ketchuppal pingált párizsis szendvicsekkel csábítgatják evésre az anyukák, hanem időt és kézi munkát nem sajnálva bentót (vagy obentót, magyarul uzsonnacsomagot) pakolnak tízóraira. De ez nem csak a gyerekkor kiváltsága: bentót felnőtteknek ugyanúgy készítenek.
Szemnek és szájnak
Ami finom, az legyen szép, vagyis nemcsak az ízlelőbimbókat és a gyomrot, hanem a szemet is kényeztetni kell: ez a bento és a japán gasztronómia egyik alapvetése. Ahogy a japán élet más területén, itt is megfigyelhető a részletekben rejlő aprólékos kifinomultság, a kidolgozott és mégis természetesnek ható harmónia. Ugyanez számokban kifejezve: 4-3-2-1, mivel a hagyományos bento négy rész rizst, három rész zöldséget, két rész húst, halat vagy tojást és egy rész savanyúságot vagy desszertet jelent. Mindez megfelel a modern táplálkozástudományban megalkotott táplálékpiramisnak, de nem valószínű, hogy ez járt a fejükben azoknak a kóborló szamurájoknak, vándorló szerzeteseknek és kereskedőknek, akik a XII-XIII. században az ősbentót vitték fényes, lakkal díszített fadobozaikban az útra. Sokkal valószínűbb, hogy azt a japán szokást tükrözi, amely szerint minden étkezéskor az ételeknek öt különböző színűnek kell lenniük. A modern vándorok már a repülőtéren, állomásokon és a szupermarketekben is beszerezhetik a bentót, noha eredetileg a "módszer" csak a hazait jelentette, amelyet a gondos háziasszony családjának csomagolt. A fast-food bentók persze nem olyan szépek: eldobható műanyagból készülnek, és nem borítja őket a furosiki nevű kendő vagy textilzsák. Az autentikus, fából készült bentodoboz, amely az IBM egyik notebookjának dizájnerét is megihlette, drága régiségnek számít, de újkori verzióira az interneten néhány ezer forintért könnyedén le lehet csapni. A mindennapokban használt doboz javarészt műanyag vagy alumínium; az iskolások és a nők többszinteset, a férfiak egyszinteset hordanak, sok kis rekeszszel. Az egyesült államokbeli és európai rajongók, akik a legtöbbször animékben vagy mangákban találkoznak bentóval, legelőször a dobozok külsejébe szeretnek bele - a gasztronómiai ízélmény gyakran csak másodlagos szempont. A hagyományos krizantém- és cseresznyevirág-mintástól az animefigurákig mindent rányomnak; akinek unalmas az ovális vagy szögletes alakú doboz, az választhat a szívet, békát, Pikachut vagy kenyérveknit formázó szépségek közül. A dobozra festett figurák gyakran belül is visszaköszönnek. A kyarabennek nevezett stílus hívei ember-, állat-, rajzfilmes alakokat, sőt komplett jeleneteket is tudnak gyurmázni az ételből. Ebben segítenek azok a kiegészítők, formák és vágók, amelyek között órákig lehet válogatni az erre szakosodott internetes oldalakon. Noha az évszázadok során a beltartalom aligha változott, a Nyugatról érkezett virsli megtalálta helyét a japán uzsonnásdobozban, például pingvinre, polipra, tintahalra vagy tulipánra vágva. A még nem teljesen megfőtt tojást formába nyomva pedig kész játékarzenált lehet a dobozba zsúfolni: nyuszi, cica, kisautó, szív, csillag, maci vagy amit akartok, és mindezt lehet még díszként applikált műanyag figurákkal súlyosbítani. A japán anyukák a bentóval való hosszadalmas foglalatoskodással szeretetüket fejezik ki, kreativitásukat és kézügyességüket pedig nemcsak gyerekeik osztálytársai irigyelhetik, hanem versenyeken is megcsillogtathatják.
Japán-magyar ízválasztó
Bentoversenyért nem kell a világ végére elutazni. Az évente több alkalommal megrendezett magyar fesztiválokon (animecon) már nemcsak a legjobb jelmezeket, de a bentókat is díjazzák, bár az öt-hatezer látogatóhoz képest csekély az évi húsz-harminc nevezés. Ennek ellenére Dr. Lecter, az animecon egyik fő szervezője és a verseny zsűrijének tagja büszkén meséli, hogy a magyar bentók színvonala egyre magasabb. Hol a szépségre, hol az ízre figyeltek jobban, most már mindkettő ugyanúgy fontos. (Díjaztak már ehetetlen, de igazi műgonddal elkészített bentót is.)
A magyar nyelven is olvasható bentoblogok tippekkel és receptekkel segítik a kezdőket, hogyan tudják a magyar konyhában is fellelhető nyersanyagokkal helyettesíteni a japán specialitásokat. Sőt az is kiderül, hogy a bento nemcsak finom és szép, de gazdaságos is, mivel az előző esti vacsorából is össze lehet rittyenteni a másnapi ebédrevalót. A találékonyság és szépérzék különbözteti meg egy maradékokkal megrakott közönséges műanyag doboztól, és az, hogy azok, akik bentót készítenek, jobban odafigyelnek arra, mi csúszik le a torkukon. Az apró, válogatott falatok szerény méretük ellenére alaposan jóllakatnak, de aki mégsem az algás-tofus katonákra voksol, az választhatja azt a magyaros szusit, amelyet Dr. Lecter barátai szoktak összedobni sült szalonnából.
