„A recept nevében szereplő »New York« kitétel arra látszik utalni, hogy a sajttorta valami speciálisan újvilági és ezen belül is nagyvárosi képződmény, azaz modern, hiperurbánus, angolszász és persze globalizáció íze van. Holott, ahogy Karinthy mondaná, már a régi görögök is ismerték a sajttortát és ezt most vehetjük nyugodtan szó szerint. Ismerték. Ahogy később ismerték a rómaiak is, ők pedig magukkal vitték Európában mindenhova. A reneszánsz lényegében a sajttorta virágkora volt” – írja Váncsa István az Ezeregy recept című, 2003-ban kiadott remek szakácskönyvében. A klasszikus, Amerikában alapsüteménynek számító New York-i sajttorta nálunk akkoriban még nem honosodott meg, valószínűleg leginkább azért, mert maga a fő alkotóelem, a natúr krémsajt (cream cheese) akkortájt még nem volt igazán sem ismert, sem elérhető. Fontos megjegyezni, hogy semmiképpen nem a tömlős, medvesajttípusú ömlesztett krémsajtokról beszélünk, hanem a tejszínes, natúr, dobozos változatról (Philadelphia-típusú, vagy ahhoz hasonló, más márka). És nem light!
A torta elkészítésére számtalan recept létezik, lehet sütni vagy vízfürdőben készíteni, a felhasznált krémsajt, tejföl és tojás mennyisége is változhat, a lényeg, hogy a végeredmény a lehető legkrémesebb, szépen szeletelhető legyen. Az alábbi recept pont ilyen. Mivel a tortának szép, nagy, sima fehér felülete van, adja magát a gazdag, látványos díszítés lehetősége és kísértése, azonban a maga egyszerű, krémes valójában annyira tökéletes állagú, hogy ettől kivételesen érdemes eltekinteni.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
