chili&vanília

Cheesecake – klasszikus New York-i sajttorta

Gasztro

Klasszikus New York-i sajttorta

„A recept nevében szereplő »New York« kitétel arra látszik utalni, hogy a sajttorta valami speciálisan újvilági és ezen belül is nagyvárosi képződmény, azaz modern, hiperurbánus, angolszász és persze globalizáció íze van. Holott, ahogy Karinthy mondaná, már a régi görögök is ismerték a sajttortát és ezt most vehetjük nyugodtan szó szerint. Ismerték. Ahogy később ismerték a rómaiak is, ők pedig magukkal vitték Európában mindenhova. A reneszánsz lényegében a sajttorta virágkora volt” – írja Váncsa István az Ezeregy recept című, 2003-ban ki­adott remek szakácskönyvében. A klasszikus, Amerikában alapsüteménynek számító New York-i sajttorta nálunk akkoriban még nem honosodott meg, valószínűleg leginkább azért, mert maga a fő alkotóelem, a natúr krémsajt (cream cheese) akkortájt még nem volt igazán sem ismert, sem elérhető. Fontos megjegyezni, hogy semmiképpen nem a tömlős, medvesajttípusú ömlesztett krémsajtokról beszélünk, hanem a tejszínes, natúr, dobozos változatról (Philadelphia-típusú, vagy ahhoz hasonló, más márka). És nem light!

A torta elkészítésére számtalan recept létezik, lehet sütni vagy vízfürdőben készíteni, a felhasznált krémsajt, tejföl és tojás mennyisége is változhat, a lényeg, hogy a végeredmény a lehető legkrémesebb, szépen szeletelhető legyen. Az alábbi recept pont ilyen. Mivel a tortának szép, nagy, sima fehér felülete van, adja magát a gazdag, látványos díszítés lehetősége és kísértése, azonban a maga egyszerű, krémes valójában annyira tökéletes állagú, hogy ettől kivételesen érdemes eltekinteni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.