chili&vanília

Koreai palacsinta

Gasztro

- Nálunk, Koreában másképp zajlik egy étkezés, mint itt, Magyarországon. Nem egymás után következnek az egyes fogások, hanem mindent egyszerre fogyasztunk: kimchit (erjesztett, csípős káposzta), levest, rizst, zöldségeket és húst. Reggelire természetesen meleg levest és kimchit eszünk. Ebédre, mondjuk, bibimbapot, rizses egytálételt, amelyre pirított húst, zöldségeket és tükörtojást teszünk. Van egy érdekes szokás: az asztalnál meg kell várni, amíg a férfi először felemeli a kanalat, belemeríti a levesbe, csak ezt követően kezdhetnek el enni a nők is. Vacsorára a változatosság kedvéért rizst, kimchit és levest főzünk. Mindig készítünk banchant, általában háromfélét, ezek apró tálkában tálalt, kis adag zöldségfélék, amelyeket mindig frissen dobunk össze - meséli Lee asszony, a Hold utcai piac emeletén található koreai kifőzde bájos szakácsnője. Tőle tanultam az alábbi palacsintát is, amely a koreai fogások közül az egyik kedvencem. A tésztáját készíthetjük sima búzalisztből is, de ha rizsliszttel keverjük, különleges, kissé nyúlós textúrát kap. Cikkekre szeletelve, szójaszószos lébe mártogatva fogyasztják, és aki nem kedveli a halakat, rákokat, készítheti csak zöldségekkel is.


Ropogós palacsinta újhagymával és tenger gyümölcseivel (Haemul pajeon)

Hozzávalók (2 nagy, 24 cm átmérőjű palacsintához)

Kb. 2,5 dl víz

15 dkg búzaliszt

10 dkg rizsliszt

2 tojás

egy csipet őrölt kurkuma

6 evőkanál napraforgóolaj

1 csokor újhagyma, 10 cm hosszú csíkokra szeletelve

6-8 nyers garnéla, megtisztítva, hosszában

félbevágva

15 dkg nyers tintahal, felcsíkozva

Mártogató:

1 dl szójaszósz

1 gerezd fokhagyma, reszelve

0,5 kávéskanál csípős paprikakrém (gochujang)

egy csipet őrölt bors

1 kávéskanál cukor

1 kávéskanál pirított szezámmag

Keverőtálban összekeverjük a vizet, a liszteket és a tojást. Elektromos habverővel palacsintatészta sűrűségűre keverjük. Egy csipet őrölt kurkumát adunk hozzá, hogy szép színe legyen. Felforrósítunk egy 24 cm átmérőjű serpenyőt, és beleöntjük az olaj felét. Merőkanállal belemerjük a palacsintatészta felét. Lassú tűzön addig sütjük, amíg a felülete elveszíti a nyerseségét, és félig megsült, de még lágy. Körben elosztjuk rajta a felcsíkozott újhagyma felét, valamint a hagymák között a tintahalcsíkokat és a hosszában félbevágott garnélákat (ez utóbbiaknak is a felét használjuk fel, hogy maradjon a másik palacsintára is). Kb. 5 percig sütjük, amíg a garnéla rózsaszínű lesz. Ha ügyesek vagyunk, megpróbálhatjuk megfordítani úgy, hogy egy nagy tálra csúsztatjuk, arra egy ugyanakkora tányért borítunk, megfordítjuk, és így csúsztatjuk vissza a serpenyőbe. A műveletet megismételjük az alapanyagok másik felével. Miközben sülnek a palacsinták, összekeverjük a mártogató hozzávalóit.

A kész palacsintát nyolc cikkre vágjuk, és a mártogatóval tálaljuk.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.