chili&vanília

Lisztmentes répatorta

Gasztro

Az ember azt gondolná, hogy a répatorta műfajáról már nincs mit mondani. Ez így is van. Ez a klasszikus amerikai sütemény az elmúlt évek során annyira hétköznapivá vált, hogy gyakorlatilag nincs kávézó, ahol ne lehetne kapni, nincs háziasszony, aki ne sütött volna még. Elronthatatlan, kezdőknek is tökéletes, és bár a különböző receptek között vannak eltérések, szinte mind jó végeredményhez vezet, mivel a sárgarépának és a zsiradéknak (általában olaj) köszönhetően mindig szaftos lesz. Ha száraz, íztelen répatortával találkozik az ember, az biztos jele annak, hogy a vendéget nem veszik komolyan, ugyanis elrontani tényleg művészet. Az alábbi változat azonban egészen más dimenzióba helyezi a fogalmat. Egy gramm liszt sincs benne, az olajos magvak – mandula, mogyoró, kókusz – adják az alapját. Ettől kissé keleties, arabos hatása van, amire ráerősítenek a fűszerek és a narancsvirágvíz. Utóbbi nem mindenki kedvence, szerintem azonban nagyszerű, illatos benne, pár száz forintért pedig hozzá lehet jutni fűszer- és delikáteszüzletekben. Cukor helyett nyírfacukrot ajánlok, az olvasztott vajat pedig akár le lehetne cserélni pl. olívaolajra (vagy jóval drágább mandula-, illetve mogyoróolajra), így „mindenmentes” is tud lenni. A tetejére vaníliás mascarponét és pirított kókuszforgácsot javasolok, de minden nélkül is megállja a helyét. Akár 3-4 napig is eláll, és extra szaftos hétvégi családi vendégvárónak is tökéletes.

Lisztmentes kókuszos répatorta

Hozzávalók (10-12 szelet)

 

3 egész tojás

20 dkg nyírfacukor

1 kávéskanál só

20 dkg darált mandula

10 dkg kókuszreszelék

15 dkg törökmogyoró, durvára vágva

15 dkg vaj, felolvasztva

1 kávéskanál őrölt fahéj

1 kávéskanál őrölt kardamom

2 evőkanál narancsvirágvíz

20 dkg sárgarépa (két kisebb répa), lereszelve

A tetejére:

25 dkg mascarpone, szobahőmérsékleten

25 dkg natúr joghurt (lehetőség szerint török)

fél vaníliarúd kikapart magjai

5 dkg por- vagy nyírfacukor

10 dkg pirított kókuszforgács

 

A sütőt előmelegítjük 160 fokra. Egy nagy tálban elektromos kézikeverővel habosra keverjük a három tojást a nyírfacukorral és egy csipet sóval. Hozzáadjuk a darált mandulát, a kókuszreszeléket és a durvára vágott mogyorót. (Más magokkal, pl. dióval, pisztáciával is készíthetjük.) Azután az olvasztott vajat, a fahéjat, kardamomot, narancsvirágvizet és a reszelt sárgarépát (amelyet a reszelő nagy lyukán reszeltünk). Egy 23 cm-es kapcsos tortaformát kibélelünk sütőpapírral, és beleöntjük a masszát. Kivajazni nem szükséges, mert a magok olajtartalma miatt szépen elválik majd a torta a formától. 50-60 percig, tűpróbáig sütjük. Félidőben, amikor a teteje elkezd pirulni, érdemes alufóliával letakarni. Teljesen hagyjuk kihűlni, érdemes előző nap elkészíteni, akkor lehet a legszebben szeletelni. Mellé vaníliafagylaltot, esetleg joghurttal, vaníliával és kevés narancsvirágvízzel kikevert mascarponét kínálhatunk, utóbbihoz csomómentesre keverjük a mascarponét, joghurtot, vaníliát, cukrot, fél órára hűtőbe tesszük, hogy könnyebben legyen formázható. A kihűtött tortára halmozzuk, majd megszórjuk pirított kókuszforgáccsal.

A szerző blogja: www.chiliesvanilia.blogspot.com

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.