chili&vanília

Nyári rakott krumpli

Gasztro

A burgonya az egyik legjobb élelmiszer

A hagyományos rakott krumpli úgy tökéletes, ahogy van, ehhez semmi kétség nem fér, az alábbi eltérő változat nem is szándékozik konkurálni vele. Mint ahogy valószínűleg a többség azzal is egyetért, hogy a burgonya az egyik legjobb élelmiszer, és ha megfelelő gondossággal van elkészítve, akkor a legfinomabb fogások alapanyaga. Hihetetlen is, hogy micsoda hosszú utat járt be, mire méltó helyére került a gasztronómiában.

Őshonos, vad változata már időszámításunk előtt évezredekkel megtermett Dél-Amerika hegymagaslatain. Ezek színes, göcsörtös, apró gumók voltak, manapság még Peruban és Bolíviában találkozni ilyenekkel, mai formáját és ízjegyeit jóval később nyerte el. Európába a spanyol hajósok hozták a 16. században, a sikerre azonban még évszázadokig várni kellett. A nagy áttörés Antoine-Augustin Parmentier francia gyógyszerész és agronómus nevéhez fűződik, aki a hét­éves háború alatt a hadseregben is szolgált. Hamburgi börtönévei alatt kedvelte meg a burgonyát, amelyet szabadulását követően be is mutatott XVI. Lajos királynak. Párizs mellett hatalmas krumpliföldeket alakítottak ki, hogy népszerűvé tegyék a lakosság körében. (Ennek érdekében például még olyan kommunikációs trükköket is alkalmaztak, hogy a földet őrökkel vették körbe, a helyiek pedig abban a hitben, hogy ott valami különlegesen értékes zöldséget rejtegetnek, éjszaka kilopták, és saját kertjeikben elültették.) A 18. századtól már felfelé ívelt a karrierje, számos kulináris kultúra és ikonikus fogás nélkülözhetetlen alapanyagává vált. Köteteket lehet megtölteni a történetével, fajtáival és a burgonyás receptekkel.

Az alább ajánlott verzióhoz nem szétfővő krumplit érdemes venni, mert az tartja a formáját a sütés során. Vegye mindenki nyugodtan egyfajta kiindulási pontnak, alapreceptnek, amelyet bátran lehet variálni más fűszerezéssel, más kiegészítőkkel, más nyári zöldségekkel.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.