chili&vanília

Zab, rizs, rozs – süti a karácsonyi reggelihez

Gasztro

Téli sütőtökös sütemény, csilis pirított tökmaggal

Roxana Jullapat pontosan tudja, hogy a barnarizs-liszt levegősebbé, a rozsliszt pedig tömörebbé, haraphatóbbá teszi a süteményeket és pékárukat. A kaliforniai cukrászpék ezt a tudását szerencsére meg is osztja az érdeklődőkkel nagyszerű könyvében (Mother Grains). A kaliforniai bevándorlók – Costa Rica-i apa, thai anya – gyerekeként született Roxana hosszú szakmai és személyes utat járt be, mielőtt Los Angelesben megnyitotta sikeres, Friends & Family nevű pékségét, ahol ősi és kistermelői gabonákból süt szinte minden süteményt és pék­árut. A Costa Rica-i gyerekkor gazdag és színes kulináris örökségével kezdődött minden, ezt később követte kitérőként egy újságírói diploma, végül a Los Angeles-i séfiskola és onnan az egyenes út a professzionális gasztronómia világába. A kilencvenes évek végén a kaliforniai gasztroforradalom nagyasszonyainak éttermeiben dolgozott, majd séf férjével Portland akkori újhullámos helyének konyháját vitték. Itt alapozta meg azt a szemléletmódot és filozófiát, amire a mai munkája és hivatása is épül: kistermelőkkel való szoros kapcsolat, szezonalitás a gabonák felhasználása terén is, a termelőkkel, malmokkal és a vendégekkel való folyamatos partneri, tanulási és kommunikációs folyamat – mindhárom szereplő szükséges ugyanis ahhoz, hogy pékségében ma valóban ezekkel az alternatív lisztekkel süthessen. Miután szerelembe esett a különféle ősi gabonák világával, két teljes évig kizárólag ezek tanulmányozásának szentelte idejét, beutazta a világot, hogy behatóan megismerkedjen például a bhutáni vörös rizzsel, a török ősi tönkölybúzával, vagy éppen a Costa Rica-i kék kukoricával.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.