chili&vanília

Zab, rizs, rozs – süti a karácsonyi reggelihez

Gasztro

Téli sütőtökös sütemény, csilis pirított tökmaggal

Roxana Jullapat pontosan tudja, hogy a barnarizs-liszt levegősebbé, a rozsliszt pedig tömörebbé, haraphatóbbá teszi a süteményeket és pékárukat. A kaliforniai cukrászpék ezt a tudását szerencsére meg is osztja az érdeklődőkkel nagyszerű könyvében (Mother Grains). A kaliforniai bevándorlók – Costa Rica-i apa, thai anya – gyerekeként született Roxana hosszú szakmai és személyes utat járt be, mielőtt Los Angelesben megnyitotta sikeres, Friends & Family nevű pékségét, ahol ősi és kistermelői gabonákból süt szinte minden süteményt és pék­árut. A Costa Rica-i gyerekkor gazdag és színes kulináris örökségével kezdődött minden, ezt később követte kitérőként egy újságírói diploma, végül a Los Angeles-i séfiskola és onnan az egyenes út a professzionális gasztronómia világába. A kilencvenes évek végén a kaliforniai gasztroforradalom nagyasszonyainak éttermeiben dolgozott, majd séf férjével Portland akkori újhullámos helyének konyháját vitték. Itt alapozta meg azt a szemléletmódot és filozófiát, amire a mai munkája és hivatása is épül: kistermelőkkel való szoros kapcsolat, szezonalitás a gabonák felhasználása terén is, a termelőkkel, malmokkal és a vendégekkel való folyamatos partneri, tanulási és kommunikációs folyamat – mindhárom szereplő szükséges ugyanis ahhoz, hogy pékségében ma valóban ezekkel az alternatív lisztekkel süthessen. Miután szerelembe esett a különféle ősi gabonák világával, két teljes évig kizárólag ezek tanulmányozásának szentelte idejét, beutazta a világot, hogy behatóan megismerkedjen például a bhutáni vörös rizzsel, a török ősi tönkölybúzával, vagy éppen a Costa Rica-i kék kukoricával.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A pribék és áldozatai

Vannak példák a filmtörténetben, amelyeknek kiindulópontja az egykori áldozat jellemzően váratlan, ritkábban tudatos találkozása börtönőrével/kínzójával. Liliana Cavani Az éjszakai portásától Denis Villeneuve Felperzselt földjén át Jonathan Teplitzky A háború démonjai című filmjéig találhatunk néhány (nem olyan sok) példát erre az alaphelyzetre.

Táborlakók

A holokauszt történetének van egy makacsul újratermelődő perspektívája: Auschwitz mindent elnyel, a többi helyszín pedig vagy ennek a gravitációs mezőnek a peremére szorul, vagy egyszerűen kiesik a látómezőből. Szécsényi András Csereláger című könyve nem akar leszámolni ezzel a perspektívával – csendesebben, de határozottabban tesz mást: elmozdítja.

Együttélési problémák

Panaszt tett a szegedi önkormányzati ingatlankezelő cég munkatársára egy ügyvéd, akivel ügyfelei érdekében tárgyalva nem tudott szót érteni. A cég lépett: elbocsátotta az ügyvéd élettársát, aki próbaidőn dolgozott ott. Az eset az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala elé került.

Csak a csönd

Máig nem kárpótolták a Felvidékről kitelepített magyarokat, noha a magyar Alkotmányíróság (AB) már 1996-ban kimondta e helyzet alkotmányellenességét. Az AB akkor a rendezés határidejét 1997-re tűzte ki. A köz­vélemény erről az ügyről jószerivel semmit nem tud.

Tényleg politikai döntések születnek a magyar sajtóperekben?

A Bors különszámának betiltásán azért lepődhettek meg a fideszes politikusok, mert az utóbbi években nem ehhez a bírói gyakorlathoz szoktak. A propaganda­média és a Fidesz lejárató kampányainak védelmében a bíróságok többször is abszurd döntéseket hoztak, ám amikor a miniszterelnök perelt, már más szabályokat alkalmaztak.