Egy hét kultúra 2021/37.

  • Narancs
  • 2021. szeptember 15.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt

ÍRÓI SIKER Susanna Clarke brit írónőnek ítélték oda a legjobb angol nyelven író női szerzőnek járó irodalmi díjat, a Women’s Prize for Fictiont. A Piranesi című, már magyarul is olvasható regény a szerző második könyve, amely egy labirintusszerű, szobrokkal teli ház alternatív valóságában játszódik. A főszereplő ennek a zárt univerzumnak a felfedezésével, a megismert szabályosságokhoz való igazodással tölti napjait, mígnem egy titok felbukkanása elvezet ahhoz, hogy főhősünk – és persze az olvasó – elkezdje megismerni a labirintuson kívüli világot. A szürreális képekkel tarkított mű 2020-ban jelent meg, épp akkor, amikor a világ nagy része a pandémia miatt elkezdte megtapasztalni saját elszigeteltségét. Susanna Clarke első regénye is sikert aratott, a Jonathan Strange & Mr Norrell (magyarul: A hollókirály) 2004-ben jelent meg, több mint négymillió példányban kelt el, számtalan nívós díjat bezsebelt, és a BBC adaptációt készített belőle.

 

ÚJRAÉRTELMEZÉS A Black Lives Matter mozgalom nyomán született döntésnek megfelelően, szeptember 8-án eltávolították az Egyesült Államok egyik ikonikus konföderációs szobrát. A déliek kiemelkedő hadvezéreként számon tartott Robert E. Lee tábornoknak a virginiai Richmondban felállított, hét méter magas, tizenkét tonnás bronz lovas szobrát sokan a rabszolgatartó múlt jelképének tartották: nem lehet ugyanis eltekinteni attól, hogy nemcsak felmenői, ő maga is a rabszolgatartó ültetvényesek sorát gyarapította. A szobor leemelését nem csak az eltávolítás jelképes volta miatt övezte várakozás. A kutatók nagy reményeket fűztek egy 1890-ben készített időkapszulához, amelyet egy korabeli újságcikk szerint helyeztek el a szobor alá, ám a talapzat átkutatásakor nem találtak semmit. Most viszont azt tervezik, hogy egy új időkapszulát helyeznek el a szobor helyén, amelybe napjaink relikviáit rakják bele, egyebek közt egy koronavírus elleni Pfizer vakcinát, egy Black Lives Matter matricát és egy, a tüntetések során készült fotót.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.