Egy hét kultúra 2024/33.

  • Narancs
  • 2024. augusztus 14.

Interaktív

Rövid hírek: kultúra itthon, külföldön és másutt 

BANKSY-ÁLLATKERT Sorra jelennek meg a tematikus Banksy-falfestmények London különböző városrészeiben. Az első alkotás, amely egy házfalon egyensúlyozó hegyi kecskét ábrázol, augusztus 5-én tűnt fel. Az egyszerinek hitt graffitiből hamar sorozat lett: Chelsea-ben vakablakokból egymás felé nyúló elefántokkal találkozhattak a járókelők, míg egy kelet-londoni híd betonszerkezetére ugrándozó majomcsapat került, egy halas étterem homlokzatára pedig a cégért megdézsmáló két pelikán. Néhány alkotásról azonban gyorsan kiderült, hogy nem lesznek maradandó elemei a vársoképnek. Egy packhami ház farkassal díszített parabolaantennáját néhány órán belül már el is lopták, egy üres hirdetőtáblát pedig „biztonsági okokra” hivatkozva bontottak le, miután egy nyújtózkodó nagymacska tűnt fel rajta. Mindezek után egy rendőrségi telefonfülke piranhákkal teli akváriummá alakult a pénzügyi negyedben, augusztus 12-én pedig már egy defektes autót meghágó orrszarvúról posztolt Banksy. A különös állatkert a következő napokban minden bizonnyal újabb lakókkal bővül majd.

ANIMIX Fődíjat nyert Csáki László Kék Pelikan című alkotása az Animix nemzetközi animációs filmfesztiválon. Az animációs technikával készült egész estés dokumentumfilm a Tel Aviv Cinematheque-ben megrendezett fesztivál játékfilmes versenyében érdemelte ki az elismerést. „Egy merész film, amely semmihez sem hasonlítható, és amely bátran mer egy jelentéktelennek tűnő történetre összpontosítani” – indokolta döntését a zsűri, kiemelve, hogy az animáció kitűnően megragadja a kor életérzését, az időszakra jellemző színekkel, ritmussal és zenével. Izrael legnagyobb animációs filmfesztiválja 2000 óta várja a képregény és az animáció rajongóit. (A rendezővel készült korábbi interjúnkat lásd: A csibészség átmegy nyomulásba”, Magyar Narancs, 2024. március 26.)

KONCERT A BÉKÉÉRT Ukrán, orosz, izraeli és palesztin vendégművészekkel kiegészülve ad ingyenes hangversenyt a Budapesti Fesztiválzenekar (BFZ) a Hősök terén augusztus 31-én este 7 órától. A BFZ hagyományos nyár végi szabadtéri koncertjének idei, Koncert a békéért című kiadása a háborúk okozta emberi szenvedésre szeretné felhívni a figyelmet, s a béke, a tisztelet, a barátság és a szeretet értékei mellett kívánnak kiállni. A koncert Augusta Read Thomas amerikai zeneszerző rövid, Plea for Peace című szerzeményével kezdődik a BFZ muzsikusaiból álló kamaraegyüttes, valamint Mirella Hagen német szopránénekes előadásában. Bach d-moll kettősversenyében a szólószólamokat egy ukrán és egy orosz hegedűművész, a krími Szimferopolban született, Berlinben élő Diana Tishchenko és a moszkvai születésű, Londonban élő Alexander Sitkovetsky játssza, míg Idan Raichel izraeli dalszerző három szerzeményét énekli el a koncerten, amelyekben az oud nevű arab népi hangszeren Taiseer Elias palesztin művész működik közre. Az estet, Fischer Iván vezényletével a BFZ nagyzenekara zárja Mahler 3. szimfóniájának fináléjával.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult. 

Mozaik

Öt nő gyümölcsök, öt férfi színek nevét viseli, ám Áfonya, Barack, vagy éppen Fekete, Zöld és Vörös frappáns elnevezése mögött nem mindig bontakozik ki valódi, érvényes figura. Pedig a történetek, még ha töredékesek is, adnának alkalmat rá: szerelem, féltékenység, árulás és titkok mozgatják a szereplőket.