MARS Valószínűleg magma (olvadt kőzetanyag) rejtőzhet a Mars felszíne alatt, erre utalhatnak a felszínen is tapasztalható tektonikus eredetű, hegyeken is áthatoló repedések, és a marsi rengések adatai. Erre a következtetésre jutott az a kutatócsoport, amely a Nature Astronomy folyóirat által közölt cikkében elemezte a NASA InSight marsi landoló egysége által végzett megfigyeléseket. Az InSight projekt keretében 2019 februárja óta rögzítik a marsrengéseket, és a többévnyi adat alapján immár sokkal jobban értjük a vörös bolygó geodinamikáját. Kiderült, hogy a vörös bolygó felszínén észlelhető törések nagy része szeizmikusan inaktív, a marsrengések jelentős része az InSight-tól mintegy 1200–2300 km távolságban lévő, hosszan elnyúló mélyedéshez (Cerberus Fossae régió) kötődik. A mély, kis frekvenciájú rengéshullámok forró, szerkezetileg gyenge területről származnak, ami valószínűleg egy magmás telér felnyomulásával magyarázható. A nagy frekvenciájú rengések sekélyebb mélységből jönnek, ami széthúzásos feszültségtérben kialakuló hasadékvölgy kialakulásához, töréses elmozdulásokhoz köthető: az itt tapasztalható magas hőáram mélybeli magmás folyamattal értelmezhető. A Cerberus Fossae területen történhetett az egyik legfiatalabb marsi vulkáni működés – kevesebb, mint 10 millió éven belül, ami egyidős a közeli Elysium Planitia keleti részén lévő felszíni bazalttakaróval. A hasadékvölgyben piroklasztitként (robbanásos vulkáni kitörés termékeként) értelmezhető anyag is megjelenik, aminek kora 50 ezer évnél is kevesebb lehet.
NEHÉZ Óriási, struccszerű dinoszauruszok élhettek a késő krétakorban a mai Egyesült Államok délkeleti részén – a felfedezésről a PLOS ONE folyóirat számolt be. A Eutaw formációból előkerült fosszíliák, közöttük lábcsontkövületek számos ornithomimosaurus-féle egyedtől származtak. E madárszerű dinoszauruszok alkata a ma élő futómadarakét idézi: kis fej, hosszú elülső, és erős hátsó végtagok. A most megtalált két különböző, egy kisebb és egy nagyobb termetű fajhoz tartozó, 85 millió éves egyedek között akadtak olyan óriások, amelyeknek tömege a 800 kilogrammot is elérte. A kutatást vezető Chinzorig Tsogtbaatar (a North Carolina Museum of Natural Sciences mongol származású munkatársa) szerint a mostani leletek értékét növeli, hogy ebből a paleontológiai régióból eddig viszonylag kevés maradvány került elő. A késő kréta időszakban Észak-Amerikát kettészelte a mai középnyugati régió jó részét beborító Nyugati Belső Víziút beltenger: ettől nyugatra helyezkedett el Laramidia (ahonnan a legtöbb krétakori lelet is származik), míg keleten a Eutaw formációnak is helyet adó Appalachia.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
