Interaktív

Lehet-e művi és mesterkélt egy műsor, amely fésületlen és botladozó? Hathat-e esetlegesnek egy olyan adás, amelyben nincsen helye a természetes reakcióknak?

Most már nemcsak zenéket és képeket oszthatunk meg másokkal, hanem lakásunkat, kanapénkat vagy akár az ételeinket is. De milyen hatással van mindez az adórendszerre és az életformánkra? A Telekom a Loffice közösségi irodába szervezett beszélgetést, ahol futurisztikus jövőképek is szóba kerültek.

Megvan a veszélye a múltba révedésnek: egyrészt elég hamar elhiteti, hogy van a jelennek (sőt a jövőnek) alternatívája, másrészt, mert a sok andalgás közben hajlamosak lehetünk megfeledkezni a tényről, hogy a múlt mint olyan nem létezik, folyton létre kell hozni, rákérdezéssel, vitával, újragondolással, máskülönben valaki más fogja helyettünk, nekünk megcsinálni a múltat, és abban nincs sok köszönet.

Politológusi ámokfutás a Kossuthon, Lánczi Tamás főszereplésével. Rádiókritika.

Ha létezne Guinness-rekordja annak, hogy hányszor lehet kimondani huszonöt perc alatt a család szót, a Nemzeti Nagyvizit legutóbbi adása jó eséllyel pályázhatna rekorddöntésre. Nincs ezzel különösebb gond, csak hát ennek is pont annyi értelme van, mint megfőzni a világ leghosszabb virslijét, vagy fél perc alatt meginni egy üveg ketchupot.

Be kell vallanunk, eddig azt hittük, hogy a magyar szabadság napját június 19-én ünnepli az ország azon része, amelyiknek egyáltalán eszébe jut a dolog (azaz a távozó Viktor Silov altábornagy gondterhelt arckifejezése), és amelyik ezentúl szívesen hallgat zenitjükön jócskán túl vegetáló pop- és rockzenészeket a Felvonulási tér repedezett aszfaltján.

A magyar sikertörténetek olykor bizony eléggé elszomorítóak. Vegyük például Fábry Sándor esetét! Tévékritika.

A műsorleírás szerint a Kulissza lényege: "Tények, titkok, történések. Minden, ami a hírek mögött van. A napi aktualitások kifejtése." Gondolná az ember, hogy akkor a Kulissza extra még inkább az aktualitásokra megy rá, ám e helyett a hétfői adás csupa egyetemes igazsággal hinti meg az étert.

Fél éve immár annak, hogy megkezdte működését a közszolgálati retrócsatorna, s úgy lehet, ennyi idő elteltével már felmérhető, mivé is kerekedett az egyszerre oly ígéretes és szegényszagú kezdeményezés.

Erős elkötelezettség és még annál is erősebb gyomor kell ahhoz, hogy az ember huzamosabb időt töltsön el az Echo Tv vitaműsorait szemlélve.