Interjú

„Jött egy impresszió”

Szirtes János képzőművész-performer

Képzőművészet

A Munkácsy-díjas alkotóval, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanárával új festményeiről, a performance-okról, a jelenről és a nyolcvanas évekről beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Várfok Galériában nyílt kiállításán a tavaly és az idén készült festményei láthatók. Több mint harminc kép. Ez igen jelentős mennyiség.

Szirtes János: Általában periodikusan dolgozom. Többfajta tevékenységet űzök, de ha ráállok mondjuk, egy festészeti projektre, nem csinálok mást. Most is ez történt, de miközben elkészítettem harmincöt képet, sikerült egy számomra újnak nevezhető, mégis a régiekből táplálkozó világot teremtenem magamnak. Hat-hét hónapig tartott ez a munka, majdnem napi rendszerességgel.

MN: A kiállítás címe Oxigén, Kovács Krisztina művészettörténész, a kiállítás kurátora pedig azt írja, hogy „elképesztően pozitív hatással vannak ránk ezek a művek”. Egyetért ezzel?

SZJ: Igen. Fényes jövő áll előttünk, itt a tavasz…

MN: Erre mondhatnák azt is, hogy a homokba dugja a fejét?

SZJ: Nem mondhatnák. Ez nem struccpolitika, ez ellenállás. Ráadásul aktív ellenállás: pozitív energiákat próbálok adni, mert ebből van hiány. A szürke, borongós képek nem érdekelnek, a szabad, színes fények és a színes világ érdekel.

MN: De szinte mindegyik új képen van egy masszív, vészjósló fekete folt.

SZJ: Nem annak szántam. A fekete színt arra használtam korábban, hogy zárómotívumokat készítsek, de most valami megváltozott. Amikor tavaly októberben elkezdtem a sorozatot, nem voltak ideális körülmények: hideg volt, járvány volt, maszkban kellett rohangálni, rettegni kellett. Az egyik készülő képet látva meg is fogalmazódott bennem, hogy annyi ilyen képem van már, van-e értelme ezt így folytatni? Eléggé kikészültem, de akkor jött egy impresszió. Ha viccesen akarom megfogalmazni, úgy mondanám: „ihletett állapot”. Teljesen váratlanul kisütött a nap, a fénye beszűrődött a műterembe, és rávetült a készülő festményre, amitől a képen lévő fekete alakzaton hirtelen megjelent egy sugárzó forma. Igazából ez döntötte el, hogy folytatom a munkát, és ez határozta meg a folytatás módját, és ettől lettek újszerűek ezek a képek. Amúgy én nem tekintem morcnak, vészjóslónak a fekete színt. Épp az az újdonság, hogy ezekbe a fekete foltrendszerekbe behelyeztem azt a nagyon sugárzó, nagy, éles színfoltot, amelyiktől a fekete még jobban élővé válik.

MN: Hogyan fest?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Mi az üzenete a Hadházy Ákos és Perintfalvi Rita elleni támadásoknak?

Bő húsz éve elvetett mag szökkent szárba azzal, hogy egy önjelölt magyar cowboy egyszer csak úgy döntsön: erővel kell megvédenie gazdáját a betolakodótól – ha jóindulatúan szemléljük a Hadházy Ákossal történteket. Ennél valószínűleg egyszerűbb a Perintfalvi Ritával szembeni elképesztően alpári hadjárat: nem könnyű érveket hozni amellett, hogy ez valaminő egyéni ötlet szüleménye.

Mi nem akartuk!

A szerző első regénye a II. világháború front­élményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.

Mit csinálsz? Vendéglátózom

Kívülről sok szakma tűnik romantikusnak. Vagy legalábbis jó megoldásnak. Egy érzékeny fotográfus meg tudja mutatni egy-egy szakma árnyékos oldalát, és ezen belül azt is, milyen azt nőként megélni. Agostini, az érzékeny, pontos és mély empátiával alkotó fiatal fotóművész az édesanyjáról készített sorozatot, aki a családi éttermükben dolgozik évtizedek óta.

Baljós fellegek

A múlt pénteki Trump–Putyin csúcs után kicsit fellélegeztek azok, akik a szabad, független, európai, és területi épségét visszanyerő Ukrajnának szorítanak.