Interjú

„Jött egy impresszió”

Szirtes János képzőművész-performer

Képzőművészet

A Munkácsy-díjas alkotóval, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanárával új festményeiről, a performance-okról, a jelenről és a nyolcvanas évekről beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Várfok Galériában nyílt kiállításán a tavaly és az idén készült festményei láthatók. Több mint harminc kép. Ez igen jelentős mennyiség.

Szirtes János: Általában periodikusan dolgozom. Többfajta tevékenységet űzök, de ha ráállok mondjuk, egy festészeti projektre, nem csinálok mást. Most is ez történt, de miközben elkészítettem harmincöt képet, sikerült egy számomra újnak nevezhető, mégis a régiekből táplálkozó világot teremtenem magamnak. Hat-hét hónapig tartott ez a munka, majdnem napi rendszerességgel.

MN: A kiállítás címe Oxigén, Kovács Krisztina művészettörténész, a kiállítás kurátora pedig azt írja, hogy „elképesztően pozitív hatással vannak ránk ezek a művek”. Egyetért ezzel?

SZJ: Igen. Fényes jövő áll előttünk, itt a tavasz…

MN: Erre mondhatnák azt is, hogy a homokba dugja a fejét?

SZJ: Nem mondhatnák. Ez nem struccpolitika, ez ellenállás. Ráadásul aktív ellenállás: pozitív energiákat próbálok adni, mert ebből van hiány. A szürke, borongós képek nem érdekelnek, a szabad, színes fények és a színes világ érdekel.

MN: De szinte mindegyik új képen van egy masszív, vészjósló fekete folt.

SZJ: Nem annak szántam. A fekete színt arra használtam korábban, hogy zárómotívumokat készítsek, de most valami megváltozott. Amikor tavaly októberben elkezdtem a sorozatot, nem voltak ideális körülmények: hideg volt, járvány volt, maszkban kellett rohangálni, rettegni kellett. Az egyik készülő képet látva meg is fogalmazódott bennem, hogy annyi ilyen képem van már, van-e értelme ezt így folytatni? Eléggé kikészültem, de akkor jött egy impresszió. Ha viccesen akarom megfogalmazni, úgy mondanám: „ihletett állapot”. Teljesen váratlanul kisütött a nap, a fénye beszűrődött a műterembe, és rávetült a készülő festményre, amitől a képen lévő fekete alakzaton hirtelen megjelent egy sugárzó forma. Igazából ez döntötte el, hogy folytatom a munkát, és ez határozta meg a folytatás módját, és ettől lettek újszerűek ezek a képek. Amúgy én nem tekintem morcnak, vészjóslónak a fekete színt. Épp az az újdonság, hogy ezekbe a fekete foltrendszerekbe behelyeztem azt a nagyon sugárzó, nagy, éles színfoltot, amelyiktől a fekete még jobban élővé válik.

MN: Hogyan fest?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.