Interjú

„Jött egy impresszió”

Szirtes János képzőművész-performer

Képzőművészet

A Munkácsy-díjas alkotóval, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanárával új festményeiről, a performance-okról, a jelenről és a nyolcvanas évekről beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Várfok Galériában nyílt kiállításán a tavaly és az idén készült festményei láthatók. Több mint harminc kép. Ez igen jelentős mennyiség.

Szirtes János: Általában periodikusan dolgozom. Többfajta tevékenységet űzök, de ha ráállok mondjuk, egy festészeti projektre, nem csinálok mást. Most is ez történt, de miközben elkészítettem harmincöt képet, sikerült egy számomra újnak nevezhető, mégis a régiekből táplálkozó világot teremtenem magamnak. Hat-hét hónapig tartott ez a munka, majdnem napi rendszerességgel.

MN: A kiállítás címe Oxigén, Kovács Krisztina művészettörténész, a kiállítás kurátora pedig azt írja, hogy „elképesztően pozitív hatással vannak ránk ezek a művek”. Egyetért ezzel?

SZJ: Igen. Fényes jövő áll előttünk, itt a tavasz…

MN: Erre mondhatnák azt is, hogy a homokba dugja a fejét?

SZJ: Nem mondhatnák. Ez nem struccpolitika, ez ellenállás. Ráadásul aktív ellenállás: pozitív energiákat próbálok adni, mert ebből van hiány. A szürke, borongós képek nem érdekelnek, a szabad, színes fények és a színes világ érdekel.

MN: De szinte mindegyik új képen van egy masszív, vészjósló fekete folt.

SZJ: Nem annak szántam. A fekete színt arra használtam korábban, hogy zárómotívumokat készítsek, de most valami megváltozott. Amikor tavaly októberben elkezdtem a sorozatot, nem voltak ideális körülmények: hideg volt, járvány volt, maszkban kellett rohangálni, rettegni kellett. Az egyik készülő képet látva meg is fogalmazódott bennem, hogy annyi ilyen képem van már, van-e értelme ezt így folytatni? Eléggé kikészültem, de akkor jött egy impresszió. Ha viccesen akarom megfogalmazni, úgy mondanám: „ihletett állapot”. Teljesen váratlanul kisütött a nap, a fénye beszűrődött a műterembe, és rávetült a készülő festményre, amitől a képen lévő fekete alakzaton hirtelen megjelent egy sugárzó forma. Igazából ez döntötte el, hogy folytatom a munkát, és ez határozta meg a folytatás módját, és ettől lettek újszerűek ezek a képek. Amúgy én nem tekintem morcnak, vészjóslónak a fekete színt. Épp az az újdonság, hogy ezekbe a fekete foltrendszerekbe behelyeztem azt a nagyon sugárzó, nagy, éles színfoltot, amelyiktől a fekete még jobban élővé válik.

MN: Hogyan fest?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.