Interjú

„Jött egy impresszió”

Szirtes János képzőművész-performer

Képzőművészet

A Munkácsy-díjas alkotóval, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanárával új festményeiről, a performance-okról, a jelenről és a nyolcvanas évekről beszélgettünk.

Magyar Narancs: A Várfok Galériában nyílt kiállításán a tavaly és az idén készült festményei láthatók. Több mint harminc kép. Ez igen jelentős mennyiség.

Szirtes János: Általában periodikusan dolgozom. Többfajta tevékenységet űzök, de ha ráállok mondjuk, egy festészeti projektre, nem csinálok mást. Most is ez történt, de miközben elkészítettem harmincöt képet, sikerült egy számomra újnak nevezhető, mégis a régiekből táplálkozó világot teremtenem magamnak. Hat-hét hónapig tartott ez a munka, majdnem napi rendszerességgel.

MN: A kiállítás címe Oxigén, Kovács Krisztina művészettörténész, a kiállítás kurátora pedig azt írja, hogy „elképesztően pozitív hatással vannak ránk ezek a művek”. Egyetért ezzel?

SZJ: Igen. Fényes jövő áll előttünk, itt a tavasz…

MN: Erre mondhatnák azt is, hogy a homokba dugja a fejét?

SZJ: Nem mondhatnák. Ez nem struccpolitika, ez ellenállás. Ráadásul aktív ellenállás: pozitív energiákat próbálok adni, mert ebből van hiány. A szürke, borongós képek nem érdekelnek, a szabad, színes fények és a színes világ érdekel.

MN: De szinte mindegyik új képen van egy masszív, vészjósló fekete folt.

SZJ: Nem annak szántam. A fekete színt arra használtam korábban, hogy zárómotívumokat készítsek, de most valami megváltozott. Amikor tavaly októberben elkezdtem a sorozatot, nem voltak ideális körülmények: hideg volt, járvány volt, maszkban kellett rohangálni, rettegni kellett. Az egyik készülő képet látva meg is fogalmazódott bennem, hogy annyi ilyen képem van már, van-e értelme ezt így folytatni? Eléggé kikészültem, de akkor jött egy impresszió. Ha viccesen akarom megfogalmazni, úgy mondanám: „ihletett állapot”. Teljesen váratlanul kisütött a nap, a fénye beszűrődött a műterembe, és rávetült a készülő festményre, amitől a képen lévő fekete alakzaton hirtelen megjelent egy sugárzó forma. Igazából ez döntötte el, hogy folytatom a munkát, és ez határozta meg a folytatás módját, és ettől lettek újszerűek ezek a képek. Amúgy én nem tekintem morcnak, vészjóslónak a fekete színt. Épp az az újdonság, hogy ezekbe a fekete foltrendszerekbe behelyeztem azt a nagyon sugárzó, nagy, éles színfoltot, amelyiktől a fekete még jobban élővé válik.

MN: Hogyan fest?

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.