Interjú

Páholy a Skanzenben

Arapovics Mária művelődéskutató a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum új kiállításáról

  • Götz Eszter
  • 2022. július 6.

Képzőművészet

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum, vagyis a szentendrei Skanzen legújabb látványossága az Erdély épületegyüttes, amelynek keretében hat városi ház is felépült. Az egyikben szabadkőműves-páholyokat bemutató kamarakiállítást, sőt szabadkőműves-templomot is berendeztek. A kiállítás kurátorával beszélgettünk.

Magyar Narancs: Honnan jött a szabadkőműves kiállítás ötlete?

Arapovics Mária: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum történetében az Erdély épületegyüttes az első olyan bemutató, amely azt is figyelembe veszi, hogy a 20. században már nem választható külön a falusi és a városi életmód. Úgy gondoltam, hogy a század eleji városi polgárság életének bemutatásához fontos hozzátenni a szabadkőműves-páholyokat is, mivel ők Magyarországon, de különösen Erdélyben jelentősen hozzájárultak a polgárosodás kialakulásához. A ötlet azután született, hogy tudomásomra jutott, hogy a marosvásárhelyi Korzó Kávéház másolatát is megépítik. Ez a kávéház a város főterén ma is álló Bissinger–Lázár-ház földszintjén működött, és kollégáimnak a korabeli képek és képeslapok alapján sikerült rekonstruálniuk az 1910 körüli berendezését.

MN: Ide jártak a szabadkőművesek?

AM: Marosvásárhelyen a páholyok rendszeresen a kávéházakban jöttek össze. A városban 1905-ben alapították meg a Bethlen Gábor páholyt, amelynek főmestere hosszú ideig Bernády György, a város polgármestere volt. Az ő nevéhez fűződnek a jelentősebb középítkezések, úgy is szokták emlegetni őt, mint Marosvásárhely „nagy építőjét”. A kávéház intézménye mellett Bernády személye révén kapcsolódik össze Marosvásárhely kultúrája a szabadkőművességgel.

MN: A szabadkőművességet a mai magyar közbeszéd nem a polgári kultúrával, főként nem Erdéllyel hozza összefüggésbe. A szélsőjobb minimum „nemzetellenesnek” kiáltja ki, azt állítva, hogy a különféle „világ-összeesküvések” a szabadkőművesektől erednek. Ehhez képest hogyan fogadta a múzeum vezetése az ötletet?

AM: Szerencsére a főigazgatónk és a múzeumi tudományos tanács is nyitott volt rá, megértették, hogy milyen jelentős dologról van szó. Ma Magyarországon a többség egészen mást gondol a szabadkőművességről, mint amilyen az valójában volt. A kiállításnak azért adtam a Hazádnak rendületlenül címet, mert Vörösmarty Szózatának első sora volt a Bethlen Gábor páholy jelmondata. Pontosan kifejezi azt, hogy a páholyok erős hazafias lelkülettel bírtak.

 
Fotó: Kovács Edit

MN: Tudatos döntés volt, hogy épp az Erdély épületegyüttes keretében mutassák be a szabadkőművességet?

AM: Igen. A magyar szabadkőművesség eredete Erdélyhez kötődik: 1749-ben Brassóban jött létre az első páholy a magyar korona területén. A világ legelső nagypáholya 1717-ben Angliában alakult, a modern szabadkőművesség kezdetét innen datálják, úgyhogy nem is olyan nagy a lemaradás. Bécsben is csak 1742-ben alakult az első páholy, melynek nyomán a Mária Terézia testőrségében szolgáló értelmiség mellett az olyan nagy erdélyi arisztokrata családok, mint a Bethlen-, a Kemény-, a Teleki- vagy az Esterházy-család is a mozgalom híveivé váltak. Teleki Sámuel – még jóval Széchényi Ferenc 1802-es nemzeti könyvtár- és múzeumalapítási gesztusa előtt – felajánlotta a köz javára a saját, európai szintű és hírű könyvtárát, ebből jött létre a Teleki Téka, de ő építtette Marosvásárhelyen az Apolló-palotát is, ahol később a Bethlen Gábor páholy tartotta a találkozóit. De más városokban is erőteljes volt a szabadkőművesség hatása: például Samuel von Brukenthal, Erdély másik nagy könyvtár- és múzeumalapító kormányzója a nagyszebeni szabadkőműves-páholy vezetője volt. Kevesen tudják azt is, hogy Gyulafehérvárról származott a híres természettudós, bányamérnök Born Ignác, aki a bécsi természettudományi gyűjtemény vezetője, sőt Mária Terézia gyermekeinek tanítója is volt. Mozart a Varázsfuvolában róla mintázta Sarastro alakját. Jóval később a kolozsvári Unió páholy tagja volt Janovics Jenő színházigazgató és Tamási Áron író is.

MN: Mit lehet tudni a korabeli páholyok működéséről?

AM: Titkos társaságként gondolunk rájuk, de a Monarchia idején már egyesületi alapon működtek, a mai értelemben vett civil szervezetként. Budapesten volt a nagypáholynak nevezett főhatóság székhelye, a hivatalos nyelve is a magyar volt. Szerencsére megvan a nagypáholy szertartáskönyve is, s ennek alapján lehetett rekonstruálni a szabadkőműves-templomok berendezését. A kiállításon egy multimédiás eszköz közvetítésével a marosvásárhelyi páholy eredeti dokumentumaiból olyan különlegességeket is megismerhet a látogató, mint a páholy anyakönyve, a tagok névsora, a felvételi kérelmek, a rituális tárgyak. Bekerült a kiállításba az 1995-ben újjáalapított marosvásárhelyi páholy egy-egy emléktárgya és fotója is.

MN: Milyen szakértői háttér segítette a kiállítás előkészítését?

AM: Kiváló szakmai segítséget kaptam Pók Attila történész akadémikustól, valamint a mai magyar szabadkőműves szervezetektől.

MN: A mai szabadkőművesség is hasonló tárgyakkal, szimbólumokkal és rituálékkal működik?

AM: Igen. A látogató így nem csak a régmúlt „díszletei” közé léphet be, hiszen ma is ilyen a szabadkőműves-összejövetelek helyszíne, ahová azonban csak a felavatottak léphetnek be, így a megtekintésükre csak az ehhez hasonló múzeumi keretek közt van lehetőség.

MN: Hogyan került művelődéskutatóként kapcsolatba a szabadkőművességgel?

AM: A szakdolgozatomat Mozart és a szabadkőművesség kapcsolatáról írtam az ELTE-n 1997-ben, s a téma azóta is végigkíséri a művelődéstörténeti kutatásaimat. Tanárom, Gelencsér Katalin indított el ezen az úton, amiért máig hálás vagyok neki. Később, amikor egyetemi oktatóként, felnőttképzési civil szervezetek működésén keresztül az önművelést vizsgáltam, akkor a nem formális keretek közötti tanulás kapcsán újra előkerült a szabadkőműves társaságok szerepe. Jelenleg az ELTE Társadalomtudományi Karának docenseként a civil közösségekkel foglalkozom, itt a páholyok egyik legfontosabb tevékenysége, a jótékonyság került a kutatásaim fókuszába. Magyarországon jelentős mértékben a szabadkőművesek építették ki a jótékonysági célú egyesületek hálózatát. Minden páholynak szinte kötelessége volt az, hogy támogasson egy helyi jótékony célú, vagy közvetlenül a rászorultakat segítő egyesületet.

MN: Ez valamiféle szervezett „akciózás” volt?

AM: Jótékonyság alatt nem alkalmi adományozásokat kell érteni, hanem strukturális hatásokat. Például Kolozsváron – ahogy Budapesten is – a páholyok hozták létre a helyi mentőszolgálatot, valamint támogatták az iskolákat, ösztöndíjat adtak a tehetséges, de nehéz sorsú fiataloknak. A városi elit, a legnagyobb adófizetők, sőt nem kevés egyházi személyiség is páholytagok voltak. Szabadkőművesek működtették Marosvásárhelyen az „Ingyen kenyér, ingyen tej” mozgalmat, a Református Kollégium szegény diákjainak ösztöndíjat fizettek, de az ipari tanulók és a cselédlányok tanulását is támogatták.

MN: Miért tartotta fontosnak, hogy állandó kiállítást kapjon a szabadkőművesség?

AM: Ezzel talán sikerül egy tabut ledönteni, és végre lehet értelmesen beszélni a témáról. Sokan segítették a kiállítás létrejöttét, és ennek alapján úgy látom, hogy a szakmai közösség támogatja a téma újragondolását. Mivel a múzeum és a mai szabadkőműves közösségek részéről is nagyfokú nyitottságot tapasztaltam, felkértem őket, hogy alkalmanként tartsanak tárlatvezetést. Egyelőre mindkét oldalról pozitív visszajelzéseket kaptam.

 

Az írás a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Magyar Narancs közötti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.