Interjú

Páholy a Skanzenben

Arapovics Mária művelődéskutató a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum új kiállításáról

  • Götz Eszter
  • 2022. július 6.

Képzőművészet

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum, vagyis a szentendrei Skanzen legújabb látványossága az Erdély épületegyüttes, amelynek keretében hat városi ház is felépült. Az egyikben szabadkőműves-páholyokat bemutató kamarakiállítást, sőt szabadkőműves-templomot is berendeztek. A kiállítás kurátorával beszélgettünk.

Magyar Narancs: Honnan jött a szabadkőműves kiállítás ötlete?

Arapovics Mária: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum történetében az Erdély épületegyüttes az első olyan bemutató, amely azt is figyelembe veszi, hogy a 20. században már nem választható külön a falusi és a városi életmód. Úgy gondoltam, hogy a század eleji városi polgárság életének bemutatásához fontos hozzátenni a szabadkőműves-páholyokat is, mivel ők Magyarországon, de különösen Erdélyben jelentősen hozzájárultak a polgárosodás kialakulásához. A ötlet azután született, hogy tudomásomra jutott, hogy a marosvásárhelyi Korzó Kávéház másolatát is megépítik. Ez a kávéház a város főterén ma is álló Bissinger–Lázár-ház földszintjén működött, és kollégáimnak a korabeli képek és képeslapok alapján sikerült rekonstruálniuk az 1910 körüli berendezését.

MN: Ide jártak a szabadkőművesek?

AM: Marosvásárhelyen a páholyok rendszeresen a kávéházakban jöttek össze. A városban 1905-ben alapították meg a Bethlen Gábor páholyt, amelynek főmestere hosszú ideig Bernády György, a város polgármestere volt. Az ő nevéhez fűződnek a jelentősebb középítkezések, úgy is szokták emlegetni őt, mint Marosvásárhely „nagy építőjét”. A kávéház intézménye mellett Bernády személye révén kapcsolódik össze Marosvásárhely kultúrája a szabadkőművességgel.

MN: A szabadkőművességet a mai magyar közbeszéd nem a polgári kultúrával, főként nem Erdéllyel hozza összefüggésbe. A szélsőjobb minimum „nemzetellenesnek” kiáltja ki, azt állítva, hogy a különféle „világ-összeesküvések” a szabadkőművesektől erednek. Ehhez képest hogyan fogadta a múzeum vezetése az ötletet?

AM: Szerencsére a főigazgatónk és a múzeumi tudományos tanács is nyitott volt rá, megértették, hogy milyen jelentős dologról van szó. Ma Magyarországon a többség egészen mást gondol a szabadkőművességről, mint amilyen az valójában volt. A kiállításnak azért adtam a Hazádnak rendületlenül címet, mert Vörösmarty Szózatának első sora volt a Bethlen Gábor páholy jelmondata. Pontosan kifejezi azt, hogy a páholyok erős hazafias lelkülettel bírtak.

 
Fotó: Kovács Edit

MN: Tudatos döntés volt, hogy épp az Erdély épületegyüttes keretében mutassák be a szabadkőművességet?

AM: Igen. A magyar szabadkőművesség eredete Erdélyhez kötődik: 1749-ben Brassóban jött létre az első páholy a magyar korona területén. A világ legelső nagypáholya 1717-ben Angliában alakult, a modern szabadkőművesség kezdetét innen datálják, úgyhogy nem is olyan nagy a lemaradás. Bécsben is csak 1742-ben alakult az első páholy, melynek nyomán a Mária Terézia testőrségében szolgáló értelmiség mellett az olyan nagy erdélyi arisztokrata családok, mint a Bethlen-, a Kemény-, a Teleki- vagy az Esterházy-család is a mozgalom híveivé váltak. Teleki Sámuel – még jóval Széchényi Ferenc 1802-es nemzeti könyvtár- és múzeumalapítási gesztusa előtt – felajánlotta a köz javára a saját, európai szintű és hírű könyvtárát, ebből jött létre a Teleki Téka, de ő építtette Marosvásárhelyen az Apolló-palotát is, ahol később a Bethlen Gábor páholy tartotta a találkozóit. De más városokban is erőteljes volt a szabadkőművesség hatása: például Samuel von Brukenthal, Erdély másik nagy könyvtár- és múzeumalapító kormányzója a nagyszebeni szabadkőműves-páholy vezetője volt. Kevesen tudják azt is, hogy Gyulafehérvárról származott a híres természettudós, bányamérnök Born Ignác, aki a bécsi természettudományi gyűjtemény vezetője, sőt Mária Terézia gyermekeinek tanítója is volt. Mozart a Varázsfuvolában róla mintázta Sarastro alakját. Jóval később a kolozsvári Unió páholy tagja volt Janovics Jenő színházigazgató és Tamási Áron író is.

MN: Mit lehet tudni a korabeli páholyok működéséről?

AM: Titkos társaságként gondolunk rájuk, de a Monarchia idején már egyesületi alapon működtek, a mai értelemben vett civil szervezetként. Budapesten volt a nagypáholynak nevezett főhatóság székhelye, a hivatalos nyelve is a magyar volt. Szerencsére megvan a nagypáholy szertartáskönyve is, s ennek alapján lehetett rekonstruálni a szabadkőműves-templomok berendezését. A kiállításon egy multimédiás eszköz közvetítésével a marosvásárhelyi páholy eredeti dokumentumaiból olyan különlegességeket is megismerhet a látogató, mint a páholy anyakönyve, a tagok névsora, a felvételi kérelmek, a rituális tárgyak. Bekerült a kiállításba az 1995-ben újjáalapított marosvásárhelyi páholy egy-egy emléktárgya és fotója is.

MN: Milyen szakértői háttér segítette a kiállítás előkészítését?

AM: Kiváló szakmai segítséget kaptam Pók Attila történész akadémikustól, valamint a mai magyar szabadkőműves szervezetektől.

MN: A mai szabadkőművesség is hasonló tárgyakkal, szimbólumokkal és rituálékkal működik?

AM: Igen. A látogató így nem csak a régmúlt „díszletei” közé léphet be, hiszen ma is ilyen a szabadkőműves-összejövetelek helyszíne, ahová azonban csak a felavatottak léphetnek be, így a megtekintésükre csak az ehhez hasonló múzeumi keretek közt van lehetőség.

MN: Hogyan került művelődéskutatóként kapcsolatba a szabadkőművességgel?

AM: A szakdolgozatomat Mozart és a szabadkőművesség kapcsolatáról írtam az ELTE-n 1997-ben, s a téma azóta is végigkíséri a művelődéstörténeti kutatásaimat. Tanárom, Gelencsér Katalin indított el ezen az úton, amiért máig hálás vagyok neki. Később, amikor egyetemi oktatóként, felnőttképzési civil szervezetek működésén keresztül az önművelést vizsgáltam, akkor a nem formális keretek közötti tanulás kapcsán újra előkerült a szabadkőműves társaságok szerepe. Jelenleg az ELTE Társadalomtudományi Karának docenseként a civil közösségekkel foglalkozom, itt a páholyok egyik legfontosabb tevékenysége, a jótékonyság került a kutatásaim fókuszába. Magyarországon jelentős mértékben a szabadkőművesek építették ki a jótékonysági célú egyesületek hálózatát. Minden páholynak szinte kötelessége volt az, hogy támogasson egy helyi jótékony célú, vagy közvetlenül a rászorultakat segítő egyesületet.

MN: Ez valamiféle szervezett „akciózás” volt?

AM: Jótékonyság alatt nem alkalmi adományozásokat kell érteni, hanem strukturális hatásokat. Például Kolozsváron – ahogy Budapesten is – a páholyok hozták létre a helyi mentőszolgálatot, valamint támogatták az iskolákat, ösztöndíjat adtak a tehetséges, de nehéz sorsú fiataloknak. A városi elit, a legnagyobb adófizetők, sőt nem kevés egyházi személyiség is páholytagok voltak. Szabadkőművesek működtették Marosvásárhelyen az „Ingyen kenyér, ingyen tej” mozgalmat, a Református Kollégium szegény diákjainak ösztöndíjat fizettek, de az ipari tanulók és a cselédlányok tanulását is támogatták.

MN: Miért tartotta fontosnak, hogy állandó kiállítást kapjon a szabadkőművesség?

AM: Ezzel talán sikerül egy tabut ledönteni, és végre lehet értelmesen beszélni a témáról. Sokan segítették a kiállítás létrejöttét, és ennek alapján úgy látom, hogy a szakmai közösség támogatja a téma újragondolását. Mivel a múzeum és a mai szabadkőműves közösségek részéről is nagyfokú nyitottságot tapasztaltam, felkértem őket, hogy alkalmanként tartsanak tárlatvezetést. Egyelőre mindkét oldalról pozitív visszajelzéseket kaptam.

 

Az írás a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Magyar Narancs közötti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.

Neked ajánljuk

Gombaszezon

Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.

Huszein imám mártíromsága

Az Izrael és Irán között lezajlott tizenkét napos háború újra rádöbbentette a régió népeit: új közel-keleti hatalmi rend van kialakulóban. Az egyre élesebben körvonalazódó kép azonban egyre többeket tölt el félelemmel.

„A lehetőségek léteznek”

Úgy tűnik, hogy az emberi történelem és politika soha nem fog megváltozni. Kőbalta, máglyán égő „eretnekek”, százéves háborúk, gulágok… Vagy­is mi sohasem fogunk megváltozni. Reménytelen.

Taxival Auschwitzba

Idén áprilistól a francia közszolgálati televízió közel kilenc­órányi dokumentumfilm-folyamban mutatta be azt a három történelmi pert, amelyek során 1987 és 1998 között a náci kollaboráns Vichy-rezsim egykori kiszolgálóinak kellett számot adniuk bűneikről. A három film mindegyike más-más oldalról mutatja be a megszállás időszakát. A YouTube-on is hozzáférhető harmadiknak van talán a leginkább megszívlelendő tanulsága.

Lábujjhegyen

A hízelgéseknek, a geopolitikai realitásoknak és a szerencsének köszönhetően jól zárult a hágai NATO-csúcs. Azonban az, hogy a tagállamok vezetői jól tudják kezelni az Egyesült Államok elnökének egóját, nem a transzatlanti kapcsolatok legszilárdabb alapja.

Milliókat érő repedések

Évekig kell még nézniük a tátongó repedéseket és leváló csempéket azoknak a lakóknak, akik 2016-ban költöztek egy budafoki új építésű társasházba. A problémák hamar felszínre kerültek, most pedig a tulaj­donosok perben állnak a beruházóval.

Egyenlőbbek

Nyilvánosan megrótta Szeged polgármestere azokat a képviselőket – köztük saját szövetségének tagjait –, akik nem szavazták meg, hogy a júliustól érvényes fizetésemelésük inkább a szociális alapba kerüljön. E képviselők viszont azt szerették volna, hogy a polgármester és az alpolgármesterek bérnövekménye is közcélra menjen.

Pillanatnyi nehézségek

Gyors viták, vetélkedő erős emberek, ügynöközés és fele-fele arányban megosztott tagság: megpróbáltuk összerakni a szép reményekkel indult, de a 2026-os választáson a távolmaradás mellett döntő liberális párt történetét.