Interjú

Páholy a Skanzenben

Arapovics Mária művelődéskutató a szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum új kiállításáról

  • Götz Eszter
  • 2022. július 6.

Képzőművészet

A Szabadtéri Néprajzi Múzeum, vagyis a szentendrei Skanzen legújabb látványossága az Erdély épületegyüttes, amelynek keretében hat városi ház is felépült. Az egyikben szabadkőműves-páholyokat bemutató kamarakiállítást, sőt szabadkőműves-templomot is berendeztek. A kiállítás kurátorával beszélgettünk.

Magyar Narancs: Honnan jött a szabadkőműves kiállítás ötlete?

Arapovics Mária: A Szabadtéri Néprajzi Múzeum történetében az Erdély épületegyüttes az első olyan bemutató, amely azt is figyelembe veszi, hogy a 20. században már nem választható külön a falusi és a városi életmód. Úgy gondoltam, hogy a század eleji városi polgárság életének bemutatásához fontos hozzátenni a szabadkőműves-páholyokat is, mivel ők Magyarországon, de különösen Erdélyben jelentősen hozzájárultak a polgárosodás kialakulásához. A ötlet azután született, hogy tudomásomra jutott, hogy a marosvásárhelyi Korzó Kávéház másolatát is megépítik. Ez a kávéház a város főterén ma is álló Bissinger–Lázár-ház földszintjén működött, és kollégáimnak a korabeli képek és képeslapok alapján sikerült rekonstruálniuk az 1910 körüli berendezését.

MN: Ide jártak a szabadkőművesek?

AM: Marosvásárhelyen a páholyok rendszeresen a kávéházakban jöttek össze. A városban 1905-ben alapították meg a Bethlen Gábor páholyt, amelynek főmestere hosszú ideig Bernády György, a város polgármestere volt. Az ő nevéhez fűződnek a jelentősebb középítkezések, úgy is szokták emlegetni őt, mint Marosvásárhely „nagy építőjét”. A kávéház intézménye mellett Bernády személye révén kapcsolódik össze Marosvásárhely kultúrája a szabadkőművességgel.

MN: A szabadkőművességet a mai magyar közbeszéd nem a polgári kultúrával, főként nem Erdéllyel hozza összefüggésbe. A szélsőjobb minimum „nemzetellenesnek” kiáltja ki, azt állítva, hogy a különféle „világ-összeesküvések” a szabadkőművesektől erednek. Ehhez képest hogyan fogadta a múzeum vezetése az ötletet?

AM: Szerencsére a főigazgatónk és a múzeumi tudományos tanács is nyitott volt rá, megértették, hogy milyen jelentős dologról van szó. Ma Magyarországon a többség egészen mást gondol a szabadkőművességről, mint amilyen az valójában volt. A kiállításnak azért adtam a Hazádnak rendületlenül címet, mert Vörösmarty Szózatának első sora volt a Bethlen Gábor páholy jelmondata. Pontosan kifejezi azt, hogy a páholyok erős hazafias lelkülettel bírtak.

 
Fotó: Kovács Edit

MN: Tudatos döntés volt, hogy épp az Erdély épületegyüttes keretében mutassák be a szabadkőművességet?

AM: Igen. A magyar szabadkőművesség eredete Erdélyhez kötődik: 1749-ben Brassóban jött létre az első páholy a magyar korona területén. A világ legelső nagypáholya 1717-ben Angliában alakult, a modern szabadkőművesség kezdetét innen datálják, úgyhogy nem is olyan nagy a lemaradás. Bécsben is csak 1742-ben alakult az első páholy, melynek nyomán a Mária Terézia testőrségében szolgáló értelmiség mellett az olyan nagy erdélyi arisztokrata családok, mint a Bethlen-, a Kemény-, a Teleki- vagy az Esterházy-család is a mozgalom híveivé váltak. Teleki Sámuel – még jóval Széchényi Ferenc 1802-es nemzeti könyvtár- és múzeumalapítási gesztusa előtt – felajánlotta a köz javára a saját, európai szintű és hírű könyvtárát, ebből jött létre a Teleki Téka, de ő építtette Marosvásárhelyen az Apolló-palotát is, ahol később a Bethlen Gábor páholy tartotta a találkozóit. De más városokban is erőteljes volt a szabadkőművesség hatása: például Samuel von Brukenthal, Erdély másik nagy könyvtár- és múzeumalapító kormányzója a nagyszebeni szabadkőműves-páholy vezetője volt. Kevesen tudják azt is, hogy Gyulafehérvárról származott a híres természettudós, bányamérnök Born Ignác, aki a bécsi természettudományi gyűjtemény vezetője, sőt Mária Terézia gyermekeinek tanítója is volt. Mozart a Varázsfuvolában róla mintázta Sarastro alakját. Jóval később a kolozsvári Unió páholy tagja volt Janovics Jenő színházigazgató és Tamási Áron író is.

MN: Mit lehet tudni a korabeli páholyok működéséről?

AM: Titkos társaságként gondolunk rájuk, de a Monarchia idején már egyesületi alapon működtek, a mai értelemben vett civil szervezetként. Budapesten volt a nagypáholynak nevezett főhatóság székhelye, a hivatalos nyelve is a magyar volt. Szerencsére megvan a nagypáholy szertartáskönyve is, s ennek alapján lehetett rekonstruálni a szabadkőműves-templomok berendezését. A kiállításon egy multimédiás eszköz közvetítésével a marosvásárhelyi páholy eredeti dokumentumaiból olyan különlegességeket is megismerhet a látogató, mint a páholy anyakönyve, a tagok névsora, a felvételi kérelmek, a rituális tárgyak. Bekerült a kiállításba az 1995-ben újjáalapított marosvásárhelyi páholy egy-egy emléktárgya és fotója is.

MN: Milyen szakértői háttér segítette a kiállítás előkészítését?

AM: Kiváló szakmai segítséget kaptam Pók Attila történész akadémikustól, valamint a mai magyar szabadkőműves szervezetektől.

MN: A mai szabadkőművesség is hasonló tárgyakkal, szimbólumokkal és rituálékkal működik?

AM: Igen. A látogató így nem csak a régmúlt „díszletei” közé léphet be, hiszen ma is ilyen a szabadkőműves-összejövetelek helyszíne, ahová azonban csak a felavatottak léphetnek be, így a megtekintésükre csak az ehhez hasonló múzeumi keretek közt van lehetőség.

MN: Hogyan került művelődéskutatóként kapcsolatba a szabadkőművességgel?

AM: A szakdolgozatomat Mozart és a szabadkőművesség kapcsolatáról írtam az ELTE-n 1997-ben, s a téma azóta is végigkíséri a művelődéstörténeti kutatásaimat. Tanárom, Gelencsér Katalin indított el ezen az úton, amiért máig hálás vagyok neki. Később, amikor egyetemi oktatóként, felnőttképzési civil szervezetek működésén keresztül az önművelést vizsgáltam, akkor a nem formális keretek közötti tanulás kapcsán újra előkerült a szabadkőműves társaságok szerepe. Jelenleg az ELTE Társadalomtudományi Karának docenseként a civil közösségekkel foglalkozom, itt a páholyok egyik legfontosabb tevékenysége, a jótékonyság került a kutatásaim fókuszába. Magyarországon jelentős mértékben a szabadkőművesek építették ki a jótékonysági célú egyesületek hálózatát. Minden páholynak szinte kötelessége volt az, hogy támogasson egy helyi jótékony célú, vagy közvetlenül a rászorultakat segítő egyesületet.

MN: Ez valamiféle szervezett „akciózás” volt?

AM: Jótékonyság alatt nem alkalmi adományozásokat kell érteni, hanem strukturális hatásokat. Például Kolozsváron – ahogy Budapesten is – a páholyok hozták létre a helyi mentőszolgálatot, valamint támogatták az iskolákat, ösztöndíjat adtak a tehetséges, de nehéz sorsú fiataloknak. A városi elit, a legnagyobb adófizetők, sőt nem kevés egyházi személyiség is páholytagok voltak. Szabadkőművesek működtették Marosvásárhelyen az „Ingyen kenyér, ingyen tej” mozgalmat, a Református Kollégium szegény diákjainak ösztöndíjat fizettek, de az ipari tanulók és a cselédlányok tanulását is támogatták.

MN: Miért tartotta fontosnak, hogy állandó kiállítást kapjon a szabadkőművesség?

AM: Ezzel talán sikerül egy tabut ledönteni, és végre lehet értelmesen beszélni a témáról. Sokan segítették a kiállítás létrejöttét, és ennek alapján úgy látom, hogy a szakmai közösség támogatja a téma újragondolását. Mivel a múzeum és a mai szabadkőműves közösségek részéről is nagyfokú nyitottságot tapasztaltam, felkértem őket, hogy alkalmanként tartsanak tárlatvezetést. Egyelőre mindkét oldalról pozitív visszajelzéseket kaptam.

 

Az írás a Kortárs Építészeti Központ (KÉK) és a Magyar Narancs közötti együttműködésben, az NKA támogatásával jött létre.

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.