A környezetvédők „zöldgalléros bűnözők” – hallotta gyakran Orbánéktól Ángyán József

Hogyan foglalnak teret a NER-közeli körök a Balatonnál, esetenként bírósági ítéleteken, törvényi tiltásokon, rendeleteken is átlépve, újabban ezt már nyíltan is felvállalva? A Narancs.hu cikksorozatában a nagy nyomulás hátterével, módszereivel foglalkozott, arra keresve a választ: hogyan jutottunk el a máig, amikor már-már a NER maga a törvény. A befejező részben interjúnkban az Orbán-kormány egykori vidékfejlesztési államtitkárával, Ángyán Józseffel vesszük végig: hogyan látta belülről a kezdeteket, és hová jutott azóta a NER a nagy balatoni és országos lenyúlásban?  

magyarnarancs.hu: Államtitkárként, még a NER „részeként” miként érzékelte a hatalom térfoglalási szándékát ?

Ángyán József: Ellenzékben nem annyira feltűnő, ám nekem kormányzati pozícióban is időre volt szükségem, mire nyilvánvalóvá vált: a széthordható közvagyonra rárepülő zsákmányszerző csoportok fogságába került az állam, valóságos „maffiahálózatok” működtetik a kormányzati intézményeket. Nálunk még ma is tart (a sokunk számára csalódást jelentő „rendszerváltás” óta) a megkésett eredeti tőkefelhalmozás. Annak eldöntése történik hosszú időre, hogy ki lesz fenn, és ki lenn. Egy gazdasági-hatalmi dinasztiaépítő, mohó zsákmányszerző csoport eredeti vagyongyarapításának vagyunk tanúi a politikába való direkt beépüléssel, a kapcsolati, hálózati tőke és a hatalmi pozícióból fakadó bennfentes információk gátlástalan felhasználásával. Ilyen körülmények között a magánvagyonok gyarapításához nem gazdasági zsenialitás kell, egyszerűbb a mások – általában a közösségek – által megőrzött, illetve létrehozott, összeadott és felhalmozott közös értékek megrablása. Ez folyik a Balatonnál is, az egyik legértékesebb, legfontosabb természeti kincsünk sem lehet kivétel. Viszik a Balatont is.

magyarnarancs.hu: Ezek a „zsákmányszerző csoportok” diktálják a törvényeket is?

ÁJ: Pontosan. A NER mára a rokoni, baráti és/vagy üzleti érdekcsoportok szerzési és egyéb igényeit kielégítő törvényi, intézményi és költségvetési környezetté lett. Ez, valamint a rendeleti kormányzás a zsákmányszerzést szinte korlátlanná és ellenőrizhetetlenné teszi. Egy vidéki fórumon az egyik gazda erre a helyzetre azt a találó megjegyzést tette, hogy „fönt korábban is loptak, de az úri lakoma morzsái azért az asztal alá is lehullottak, ezek viszont a lakoma végén az asztalterítő négy sarkát is összefogják, és a morzsákat is elviszik”. Mára nálunk a korrupciónak egy olyan szintje jött létre, amelyben már nem az állami hivatalnokot vagy a döntéshozót vásárolják meg, hanem a gazdasági érdekcsoportok saját embereiket helyezik törvényhozási vagy kormányzati döntéshozó pozícióba, akiknek az a feladata, hogy „intézzék a család ügyeit”. A politika felső szintjén közszájon forog, hogy kormányalakításkor a miniszterek, államtitkárok többségét közvetlenül az ezeket a „maffiacsaládokat” irányító oligarchák „delegálják”. Ahol pedig nagyobb megrabolható közkasszák, illetve nagy, még széthordható közvagyon van (ilyen a közös költségvetésünk, az állam működtetéséhez átadott kincstári-, valamint az államnak átengedett vállalkozói vagyon, továbbá a termőföld és közös természeti értékeink), oda a saját ember mellé a szovjet típusú titkosszolgálatoknál szokásos „tartótisztet” is helyeznek. Ő tartja a közvetlen kapcsolatot a „keresztapával”, hozza az utasításokat, nem egyszer – a család érdekeit kielégítő jogi megoldásokat már tartalmazó – kész rendelet- vagy törvénytervezeteket, és viszi az információkat. Fontos elem, hogy a miniszterektől kezdve az államtitkárokon és állami intézmények vezetőin át az országgyűlési képviselőkig a kiválasztás alapkövetelménye a kinevező iránti feltétlen lojalitás, a kérdezés nélküli végrehajtás.

Az az irányelv is erőteljesen érvényesül, hogy a kiválasztott a képességeit messze meghaladó pozícióba kerüljön, mert így minden körülmények között kézben tartható,

hiszen a kinevező jóindulatától függ az a jólét és életszínvonal, amit tehetsége és képességei alapján bizonyosan nem tudna magának, családjának és rokoni/baráti körének biztosítani. Ha pedig egy-egy gazemberség felszínre kerül, könnyű azt válaszolni: tessék bírósághoz fordulni. Hiszen aki ezt mondja, maga rendelte-hozta a törvényt, ami szerint a gazemberség törvényes lehet. A vége pedig mindig az, hogy a köz megrablásából származó hasznon a politikai és gazdasági szereplők megosztoznak.

magyarnarancs.hu: Mint Völner Pál és Schadl György?

ÁJ: Akár ők is, de ez az eset csak a jéghegy csúcsa.

 
Ángyán József
Forrás: Ángyán József Facebook

magyarnarancs.hu: Ahogyan leírta a NER-t, azt már Ön belülről is tapasztalta, míg meg nem elégelte?

ÁJ: Brutális volt azzal szembesülni, hogy az állam a globális és hazai nagytőke magánérdekei mellé áll a helyi közösségek érdekeivel és értékeivel szemben. A „maffiacsaládok” és oligarchák tevékenysége államtitkári munkámat is ellehetetlenítette, és – nem kívánva mind ehhez asszisztálni – sokak meglepetésére felálltam, visszaadtam megbízatásomat, és távoztam a politikából. A „tartótisztre” egy példa a saját, közvetlen tapasztalataimból:

az agrártárcát Simicska Lajos korábbi üzlettársa tartotta a kezében.

A teljhatalmú „keresztapa” és körei határoztak meg – a személyzeti politikától a szervezeti felépítésen át a törvények és rendeletek tartalmáig – szinte mindent az agrártárcánál. Közte és Fazekas Sándor miniszter között a közvetlen kapcsolatot mintegy klasszikus „tartótisztként” egy közeli rokona biztosította, akit Fazekas nekem személyes tanácsadójaként mutatott be. Bár a minisztériumban nem volt státuszban, időnként úgy intézkedett, hogy hamarosan rá kellett jönnöm: ez az ember nem egy egyszerű tanácsadó. Egy ízben például Fazekassal négyszemközt beszélgettem és az említett rokon egyszerűen benyitott, átadta a miniszternek egy rendelettervezet kész szövegét, amit ők már tokkal-vonóval megírhattak. Fazekas megköszönte, átfutotta, aláírta és miniszteri rendelet lett belőle.

magyarnarancs.hu: Hogyan látja, a balatoni nyomulás „csak” az egyik ékes példája annak, ahogyan felvázolta a NER működését?

ÁJ: Igen, természetesen. A rendszer kiteljesedését látványos klientúraépítés jellemezte és jellemzi. A gazdaság korábban döntően piaci alapon működő szektoraiban is dominánssá váltak az újgazdag haverok, akik „lezsugázott” közbeszerzések és állami beavatkozások segítségével a semmiből építették ki cégbirodalmaikat (a miniszterelnök „pénztárnoka”, lánya, veje, „kötélbarátja” és a több baráti oligarcha köré épülő összefonódások tengerében ma már alig kibogozható, hogy melyik hotel, kemping, szálloda vagy kikötő kié is valójában, csak azt lehet tudni biztosan, hogy a NER-é). Ezek az új „NER-lovagok” ráadásul már „kijöttek a fényre” az árnyékból, üzelmeiket nyíltan folytatják, beférkőzve mindennapjainkba, alapvetően megváltoztatva közös nemzeti kincsünk, a Balaton arculatát is. Az sem probléma, ha a zsákmányszerzést jogi szabályozás akadályozza, hiszen az ma a NER-ben gyorsan megváltoztatható. De lám, a Balaton védelmében 2000-ben hozott, a vízparti sáv használatát szabályozó, azóta is érvényben lévő törvény sem akadálya annak, hogy a part beépülhessen Siófoktól Keszthelyig, hogy a vízpart egyre több helyütt megközelíthetetlenné váljon a „földi halandók” számára. A NER egyébként is a környezetvédelmet csak akadályozó tényezőnek tekinti. Mi több, Orbán és köre a környezet védelmét a gazdasági nyomulást akadályozó „baloldali gazemberségnek”, a környezetvédőket pedig egyenesen „zöldgalléros bűnözőknek” tartja,

a területért felelős egykori államtitkártársam megjegyzése szerint egyenesen gyűlöli,

amiről magam is több esetben személyesen meggyőződhettem. Nem véletlen tehát, hogy az Orbán-rezsim első intézkedései közt előbb az önálló környezetvédelmi tárcát, majd az államtitkárságot is megszüntette, és végül – a vidékfejlesztés intézményrendszeréhez hasonlóan – a környezetvédelmi hatóságokat is kiüresítette, felszámolta és a kormányhivatalokba olvasztotta. Ilyen közegben azután nem véletlen, hogy a Balaton parti sávjában a természetkárosítás, a környezetszennyezés, valamint a szabálytalan vagy engedély nélküli építkezések ellen sohasem volt és ma sincs szigorú és kitartó fellépés. A Balaton példája is arra figyelmeztet, hogy ez a rendszer katasztrófához vezet, és a jövő generációi érdekében is meg kell tőle védenünk helyi közösségeinket és természeti értékeinket. 

magyarnarancs.hu: Sok évvel ezelőtt kezdett földjelentéseihez (melyekben megyéről megyére összegezte, kiknek a kezébe kerültek az állami földek) rendre azt a bibliai idézetet írta mottóul: „Megismeritek az igazságot és az igazság szabaddá tesz benneteket”. Hogyan látja ma, akarják-e tömegek az igazságot, pláne szabaddá lenni?

ÁJ: Ahogyan Bródy János énekli, „ezek ugyanazok”, annyi különbséggel, hogy sérthetetlenségük biztos tudatában talán még mohóbbak, mégis úgy vélem: az igazság kimondása akkor is fontos, ha nem is igénylik, sőt nem is örülnek annak túl sokan, ráadásul nem is hoz azonnal látványos változást a lelkekben és a fejekben. Ám azért hiszem, hogy előbb vagy utóbb, de utat tör magának, „mossa a partot” és segíti a változást. Más utat pillanatnyilag nem nagyon látok a rendszer megváltoztatására, és persze bízzunk a Gondviselésben – de abban feltétlenül!

A NER balatoni nyomulásáról szóló cikksorozatunk korábbi részei ezek voltak:

A Narancs.hu azt is számba vette, milyen környezetromboló és hasonló beruházások valósultak meg vagy éppen folynak a tónál. A jobbára NER-es projekteket ebben a cikkünkben összegeztük:

Cikkünk a Transparency International Magyarország mentorprogramja keretében készült.

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.