Az elmúlt években megugrott a dizájnerdrogok használata a kistelepüléseken, főleg az ország északkeleti régiójában. A kormány által hosszú ideig szőnyeg alá söpört probléma Orbán Viktor évértékelő beszédében került elő; ekkor a miniszterelnök hajtóvadászatot hirdetett a dílerek ellen, és kormánybiztost is kinevezett Horváth László személyében, aki Gyöngyös és térségének országgyűlési képviselője. Március elejétől meg is nőtt a razziák száma, több dílert bilincsben vittek el a rendőrök, akiknek nemcsak a dizájnerdrogok terjesztői a célpontjuk, hanem a szórakozóhelyek vendégei, szabadidejüket töltő fiatalok is. Horváth egyébként jelezte, tervezik, hogy jogszabályba írják, a kábítószer-kereskedők összes vagyonát elvehetik, valamint bizonyítaniuk kell, hogy a javaikat nem a drogból szerezték, ráadásul adott esetben ki is utasíthatják őket a településükről.
„Nem nagyon esznek, csak a drog van nekik. Ezért feltűnőek, mert egy hónap alatt minimum tíz kilót fogynak. De a bőrükön is látni, mintha tíz évet öregednének. Ha le is szoknak, nehéz már visszafordítani, hogy újra normális embernek nézzenek ki” – mondja Lakatos Rozália, a Heves megyei Halmajugra polgármestere a dízájnerdrogok használóiról, akikből a településen is van jó pár. Az 1300 fős község vezetője szerint a kábszerezés a 2000-es években indult: 2003-ban volt egy emelkedés, ekkor lehetett érezni, hogy sok fiatal nyúlt a drogokhoz. Az alkohol – leginkább a sör, bor és a pálinka – mindig is jelen volt, ezek mellé csatlakozott be a biofű és a herbál, melyekből már egyre kevesebb van, jelenleg a kristály a legnépszerűbb tudatmódosító.
Sokan a kilátástalanság, elhanyagoltság miatt nyúlnak a szerekhez, és ők a rosszabbak, mert nem ismerik fel, hogy rászoktak. Számukra a felépülés szinte lehetetlen feladatnak tűnik. Mások viszont szórakozásból fogyasztanak a barátaikkal, és ők egy idő után rájönnek, hogy függővé váltak. Nekik lehet esélyük a gyógyulásra, például egy drogambulancián vagy rehabon, de a tapasztalat az, hogy a közeli gyöngyösi intézménybe nem szívesen mennek, mert ismerhetik őket a városban és szégyellik magukat. Lakatos Rozália szerint éppen ezért három-négy fiatalt Székesfehérvárra és más településekre vittek gyógyulni.
A pandémia idején lezárta a falut
„Körülbelül száz fő folyamatosan fogyaszt. De a közbiztonság jó, nincs olyan veszély, hogy kimész az utcára és elveszik a pénztárcád. Három-négy embert fogsz látni a községben, aki lézeng. Ugyanakkor azok, akik nem kapnak pénzt a családtagoktól, kisebb értékű lopásokat követnek el. Pár cipőt is elvisznek, és ami nagyobb baj, hogy megveszik ezeket tőlük, vagy drogot adnak értük.”
Lakatosék sok mindennel próbálkoztak, hogy megfékezzék a kábítószerek terjedését. A koronavírus-járvány idején, egyik húsvétkor adódott a lehetőség és lezárta a községet: se ki, se be nem mehetett ember úgy, hogy a közterület-felügyelet vagy a polgárőrség nem vizsgálta át az autóját.
„Nem érdekelt, hogy a rendőrség, mit szól hozzá, mert nem kaptunk tőlük kielégítő segítséget”
– mondja. Szerinte ennek az akciónak volt visszatartó ereje: a négynapos ünnep alatt droghasználat sem volt, és prostituáltak sem tűntek fel a településen.
Jelenleg több mint tíz ember van, akiről tudják, hogy árulnak, és a rendőrök is tudnak róluk. Azonban kevés az egyenruhás, aki intézkedhetne a betörések után. A polgármesteri hivatal udvarán lévő kis faházakból például négyszer egymás után lopták el a villanyvezetéket, miközben összesen 52 kamera van Halmajugrán, csak a területen négy, vagyis pontosan ismert volt az elkövetők kiléte.
Pedig jó a kapcsolat a rendőrséggel, de mire ténylegesen történik valami, addigra komoly károk keletkeznek a bűncselekmények miatt. Így is van négy-öt ember, aki börtönbe került, de a büntetés-végrehajtási intémények is telítettek. Megesett, hogy elfogtak egy dílert, akit pont a férőhelyproblémák miatt nyomkövetővel elengedtek – így folytathatta a kereskedést. „Az ügyfelek bemennek hozzá, ki sem kell mozdulnia.”
Pár hét alatt egy Audi
Lakatos tart tőle, hogy a kormányzati szigor is csak átmeneti lesz. Illetve a prevenció és stabil szociális háló nélkül lehetetlen visszaszorítani a kábítószerek terjedését. Még úgy is, hogy a nagyobb tételekkel kereskedő dílerek vagyonát elkobozhatják – bár kétli, hogy sok minden lenne a nevükön. A kisebb árusok viszont a napi megélhetés miatt csinálják.
„Egy ember napi százezer forintot is meg tud keresni, attól függően, hogy mennyi díler van. Volt olyan időszak, hogy ketten voltak, és két hét után vettek egy használt Audit.
Most tíz-tizenkét díler van a faluban, ezért nincs akkora bevételük, de megélnek. Vannak köztük családos emberek is”.
Halmajugra ugyan kistelepülés, de nincs olyan rossz helyzetben: közel van Gyöngyös, de Budapestre is nagyjából egy óra alatt be lehet innen érni. Továbbá van több gyára is, és a Mátrai Erőmű is a közelben működik, vagyis lenne munkalehetőség. Csakhogy a drogárusítás is függőséget okoz, ugyanis ha bejön napi 50 ezer forint azért, mert valaki kiadagolja a cuccot a házából, akkor miért váltana? A retorziótól sem tartanak annyira, mert a rendőrök imidzse körülbelül annyit esett az elmúlt években, mint a tanároké. „Korábban volt razzia a miskolci rendőrség bevonásával. Bevittek embereket, de egyesek hamarabb hazaértek az örsről, mint a rendőrök.”
Azok, akik nem fogyasztók, megkeresik a polgármestert segítségért, de feljelentést sokszor nem tesznek, mert a családtagjaik az érintettek. De vannak kivételek: Lakatos családját is érinti a drog, a testvérét fel is jelentette. Egyesek, köztük a településvezető is, úgy látják, még a börtön is jobb megoldás lehet, mert ha itthon maradnak a függők, belehalnak. A probléma leginkább a 25 év felettieket érinti, ekkor jelentkeznek olyan családi traumák, mint a szülők elvesztése, illetve a komolyodó egzisztenciális nehézségek, melyek elől a kábítószerekbe menekülnek. Több sajnálatos tragédia is történt az elmúlt években: balesetbe és öngyilkosságba is belehaltak fiatalok.
A tiszta pillanataikban sokan szégyellik a dolgot, nekik csak a család adhat támaszt. A betörések nagyon bosszantóak, de a legrosszabb, hogy ezek a fiatalok elhanyagolják a gyermekeiket. Lakatost egyszer megkeresték, mert egy függő a kétszer két négyzetméteres szobában fogyasztott kábítószert a gyereke jelenlétében. „Azt hittem, felrobbanok” – mondja a polgármester. Ezeknek a gyerekeknek esélyesen magatartási, vagy súlyosabb mentális problémáik jelentkezhetnek a jövőben. Azokról nem is beszélve, akiknek az édesanyjuk szerhasználó volt a terhesség ideje alatt.
Az önkormányzat gondolkozik azon, hogy nyit egy ambulanciát vagy hasonló intézményt, de olyan helyet kellene találni, ami 50 kilométeres távolságon belül van, ugyanis ha túl közelre kerülne, akkor visszajönnének a fogyasztók, ha pedig túl távolra, akkor a rokonok hiánya okozna nekik nagy problémát. „Volt olyan fogyasztó, aki 400 kilométer távolságból is hazajött. De olyan is volt, aki kért 30 ezer forintot tőlem, hogy kimenjen külföldre. Azt hittem, csak le akar húzni. Gondoltam, megnézem, mit csinál. Tényleg kiment Németországba. Kint volt két évig, majd családi okokból hazajött. Egy nap alatt visszaesett. Pedig olyan büszke voltam rá” – mondja a polgármester.
A Magyar Narancs friss lapszámában Halmajugráról és a gyöngyösi Duránda nevű szegregátumról készült riportunk mutatja be az észak-magyarországi droghelyzetet. Az e két helyszínen készült fényképes anyagunk pedig itt látható:
A Narancs.hu a közelmúltban több cikkben is beszámolt az ország hátrányos helyzetű részein élők mindennapjairól.
