1 tanár: Megszabadulni a szomorú örökségtől (Kerényi József építész)

  • Szabó Zoltán
  • 2003. április 17.

Könyv

Pedellus: Első nagyszabású munkája Kecskemét belvárosának rehabilitációja volt a hatvanas évek végén.
Pedellus: Első nagyszabású munkája Kecskemét belvárosának rehabilitációja volt a hatvanas évek végén.Kossuth- és Ybl-díjas, a Budapesti Műszaki Egyetem Lakóépület-tervezési Tanszékének vezetője. A hatvanas években támadták, mert szembeszállt a mindent elsöprő modernitással, jelenleg túlságosan újszerű és merész terveit bírálják sokan. Mostanában egy botrányosnak kikiáltott váraljai építkezéséről szólnak a hírek.

Kerényi József: Tizenöt éves korom óta építésznek készülök, talán mert a főváros egyik legkülönlegesebb negyedében, a kispesti Wekerle-telepen nőttem fel. Az egyetem elvégzése után egy véletlen folytán azonnal oda kerültem, ahova mindig is szerettem volna, az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőségre. Mégis, amikor hívtak, talán kalandvágyból meg az önálló munka reményében, 1964-ben Kecskemétre költöztem, egy vadidegen városba. Ingyen - akkor társadalmi munkának nevezték -, szakmaszeretetből készítettem el a pusztuló zsinagóga, majd a romos volt ferences kolostor hasznosítási javaslatát; így épült meg többek között a tudományos egyesületek székháza, a Kodály Intézet és a két templom közti sétálóutca is. Kecskemét nem tartozott a szocialista nagyipari központok közé, ezért abban a korban, amikor kiemelt városokban, például Salgótarjánban vagy Dunaújvárosban a modernitásra hivatkozva minden régi értéket leromboltak, itt éppen a viszonylagos szegénység teremtette meg a hagyományos mezővárosi arculat megőrzésének lehetőségét. Ezzel a poros alföldi megyeszékhely egy évtizeddel megelőzte Nyugat-Európát, ahol csak az 1973-as olajválság után kezdtek felfigyelni az olyan lepusztult, különleges negyedekre, mint Amszterdam kikötője, mely azóta a revitalizációs programok sokat idézett mintájává vált. A rehabilitáció azonban véleményem szerint nemcsak a régi épületek helyreállítását, hanem a környezetbe illő új házak tervezését is jelenti. Ezért éppen olyan fontos tudni, mit bonthatunk le, mint azt, hogy mit kell megőriznünk. Magyarországon sajnos legtöbbször pont fordítva járnak el, mint ahogy kellene.

P: A program egyik leglátványosabb eredménye a Nagyzsinagóga megmentése volt.

KJ: A Nagyzsinagóga a pusztulás szélén állt. Mint a legtöbb vidéki városban, a gyülekezet itt is a világháború áldozata lett, és az üres épület karbantartásával senki nem törődött, az elhagyott templomot bútorraktárnak használták. Abban az időben természetes volt a funkciótlanná vált épületeket lebontani. Én mégis úgy gondoltam, hogy a főtér egyik tornyának eltüntetése történelemhamisítás lenne, mivel Magyarországon, sőt egész Európában egyedülálló az a látvány, amit a hat nagy vallási felekezet templomának együttese nyújt. A zsinagóga megmentésének szükségességéről csak háromórás beszélgetéssel sikerült meggyőznöm a megyei párttitkárt, ma viszont Kecskemét egyik jelképének számít.

P: Ezzel ellentétben a Lónyay-villa újjáépítésének kapcsán most éppen azért támadják, mert állítólag nem tiszteli eléggé a műemléki környezetet, és vasbetonból-üvegből akar historizáló palotát felhúzni a Vár tövében.

KJ: A Hunyadi János úton Ybl Miklós élete egyik legjelentősebb alkotását hozta létre. Magánál a villánál is fontosabbnak tartom azt a teraszokból, támfalrendszerekből és lépcsőkből álló nagyszabású tereprendezést, mely lehetővé tette a lejtős Vároldal beépítését. Ybl művénél ezen a területen én sem tudtam volna jobbat kitalálni. A villa másolathomlokzatának visszaépítése azonban, ahogy azt az Örökségvédelmi Hivatal most előírja, meggyőződésem szerint értelmetlen. A múlt feltámasztása helyett én inkább egy 21. századi házat akartam létrehozni, mely egyben a második világháború után lebontott Lónyay-villát is megidézné. Terveim szerint a homlokzat kettős üvegfalból készülne, az egykori kőtagozatok pontos másolataival. A terasz alatt megtekinthetők lesznek azok a középkori és török kori romok, amelyeket az építkezés során tártunk föl, és az egymásra rétegződő emlékeket szándékom szerint a legkisebb változtatás nélkül, a maguk eredetiségében őrizzük meg - ellentétben a mai műemlékes gyakorlattal. Ez a látványos épületegyüttes már évek óta ott állhatna a Vár bejáratánál, ha a túlbürokratizált hivatal nem akadályozná az elkészülését.

P: Tanárként hogyan látja a jövő építészeit?

KJ: A budapesti építészkar hagyományosan híres magas színvonalú mérnöki képzéséről, a nálunk végzett diákok nyugati kollégáik többségével ellentétben nem csupán dizájnerek vagy beruházási gegmanek, hanem a statika és az épületgépészet terén is otthonosan mozognak. A művészeti oktatásban viszont, ha nem is komoly hiányosságok, de jelentős hangsúlyeltolódások, aránytalanságok vannak. Számomra példaértékű a zürichi egyetem, ahol a technikai és a művészeti tárgyak aránya egy a kettőhöz, míg nálunk ez pont fordítva van. Hiba az is, hogy az oktatás során nem kapnak elég hangsúlyt az újkori alkotások és alkotók, pedig valószínű, hogy egy magyar építésznek pályája során több gondja akad szecessziós épületekkel, mint a sumer zikkuratokkal. Éppen ezért én már az alsóbb évfolyamokon közös előadásokat tartok az építészettörténeti tanszék munkatársával, és az általam oktatott építészeti alapismeretek órán is nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy diákjaim képesek legyenek az építési hely kultúrájának a megismerésére, tudják, mikor kell bontaniuk, és mikor nem szabad.

P: Hogyan képes a műszaki képzés lépést tartani az egyre gyorsabban változó technológiákkal, a számítógépes tervezés fejlődésével?

KJ: A számítógép használata a tervezésben ma már nélkülözhetetlen, én sem tudnék meglenni nélküle, mégis jónak tartom, hogy az egyetemi képzés első két évében a diákok először a hagyományos módszerekkel ismerkednek meg. A tervezési folyamatokat megkönnyítő szoftverek ugyanis elrejtik a hibákat, és a látványos grafikák egy rossz tervet is viszonylag elfogadhatónak mutatnak, így ezek a programok becsaphatják a gyakorlatlan építészt. Emellett a papíron történő tervezés nemcsak elméleti jártasságot és magabiztosságot ad, de fejleszti a leendő építészek művészi látását is. A tervezőszoftverek ráadásul olyan gyorsan fejlődnek, hogy az építészek tulajdonképpen csak a gyakorlati munka során sajátíthatják el teljes mélységükben a programok használatát, a hagyományos, néha nehézkesnek tűnő módszerek azonban ehhez is biztos alapokat adnak.

P: A laikus a mai magyar építészetben, beleértve a műemlékes szakterületet is, számos olyan problémás jelenséget, elméleti és esztétikai kuszaságot lát, ami aggodalomra adhat okot. Mit tehet az egyetem?

KJ: Az építészképzés már jelenleg is komoly átalakuláson ment keresztül. Remélem, hogy sikerül megszabadulnunk az elmúlt ötven év szomorú örökségétől, és elérjük, hogy a nálunk végzett hallgatók ismét olyan szilárd kulturális háttér birtokosaiként kezdjenek hozzá az alkotáshoz, ahogy azt elődeik tették. Egy demokratikus társadalomban ugyanakkor gyökeresen új szemléletre van szükség. Egy mobil melegedőállomás megtervezése hajléktalanok számára éppúgy a korunk kihívásaival való szembenézést jelenti, mint az önkormányzatokkal való kapcsolattartás esetleges "járulékos költségeinek" figyelembevétele a költségvetés összeállításakor. Egy diktatórikus világban a minőségi alkotás csak elszigetelten, egyedi kivételként tudott megjelenni. Ma viszont - és ez a jövőben, remélem, még inkább így lesz - elsősorban az építész képzettsége és művészi tehetsége számít.

Szabó Zoltán

Zsuppán András

Neked ajánljuk

Kutyából nem lesz unikornis

  • SzSz

„1 millió dollár nem tuti. Tudjátok mi a tuti? 1 milliárd dollár” – fűzi be Sean Parker, a simlis befektető a Facebook tejfelesszájú, egyetemista alapítóit a The Social Network – A közösségi hálóban. A Justin Timberlake játszotta pasas maga a gonosz kapitalista csábító, aki David Fincher filmje szerint főszerepet játszott abban, hogy néhány kapucnis srác nekifutásából vanity project helyett végül az egész világot meghódító gigavállalat jöjjön létre.

A legnagyobb átverés

Alighanem biztosra akart menni a Netflix, amikor jó pénzért – erről még lesz szó – megvette 2018-ban az akkor már internetszerte nagy népszerűségnek örvendő, és épp börtönbüntetését töltő álörökösnő, Anna Sorokin élettörténetének megfilmesítési jogát, és hozzá ugyancsak szép pénzért leszerződtette az Y generációs narratívák kipróbált tévés elbeszélőjét, Shonda Rhimest. Biztosra mentek, csak épp azt nem tudták eldönteni, hogy mit is akarnak ezzel az egésszel kezdeni, mit szeretnének mondani a történetről, és miért tartják egyáltalán érdekesnek a Sorokin-sztorit.

A legnagyobb tűzijáték

  • Csabai Máté

Zabszem van Tigran Hamasyan seggében. Az örmény folklór, a thrash metal, a prog rock és az ECM-stílusú ambient felé tett kirándulások után odaérkezik, ahonnan mások indulni szoktak: az amerikai jazzdalokhoz, Ella Fitzgerald, Charlie Parker és Chet Baker klasszikusai­hoz. Nem vitatom, hogy ragyogó invencióval és virtuozitással nyúl ezekhez, de izgága természetének nem tud parancsolni.

Távolról sem

  • Sándor Panka

Elgondolkodtató és megragadó látvány fogad (Erős Hanna és Zatykó Bori munkája): a színpadon hatalmas piros M betű, előtte piros szőnyeg, jobboldalt kör alakú vetítővászon, Bartha Máté videóival. A Kovács Lehel által megformált kutató, az Amerikából hazatért Gyarmati Egon bele is kezd a Magor-program kifejlesztésének hátteréről szóló ismeretterjesztő előadásába.

Elnyomás alatt nő

Naomi Wolf amerikai feminista író a Vagina című könyvében hosszan értekezik arról, hogy a vagina fölötti uralom és a nők társadalmi csoportjának elnyomása egy és ugyanaz.

Míg el nem tűnik

  • Erdei Krisztina

A 20. század alkotói gyakran keresték a fotózás valódi helyét a művészetek között. Moholy-Nagy és kortársai, az avantgárd fotográfia képviselői a festészetet utánzó fotóhasználattal szemben, a médium sajátos formanyelvének kidolgozására törekedve önálló kifejezésmódot fejlesztettek ki, amely képes a valóságot sajátos nézőpontok mentén rögzíteni.

A leégett kastély felépítése

A kötet megjelenése után publikált Párhuzamos létezésben című műhelyesszéjében Láng Orsolya úgy fogalmazott, hogy akkor zárja le a verseskötetének kéziratát, amikor úgy érzi, már nem tud többet mondani „arról a kevés dologról, ami foglalkoztat”.

Utánunk is ősök jönnek

Mint amikor locsog a tenger, nyolc-tíz mondatos, csak ritkán hosszabb szövegekből áll ez a regény. Apró képek, monológok arról, hogyan tölti el az életét az ember a neten és a valóságban, hogyan éli meg a rácsodálkozás örömét, szakadatlanul tanulva és csalódva.

Múlt, jelen, jövő

„Miről vitatkoznak a magyarok?” – teszi fel a fogós kérdést a Klubrádió nemrégiben indult műsorának, a Három az igazságnak a beharangozója. Aztán gyorsan meg is válaszolja: „Természetesen önmagukról. És természetesen csak egy igazságot ismernek arról, hogy kik is ők, mi jó nekik, és hová tartanak.

A dolgozó népé lett

A 20. századi magyar írók népes táborán belül kevés­szer fordult elő teljes egyetértés, de az 1953 óta működő szigligeti alkotóház mindenkinek bejött. Lehetetlen felsorolni, hogy az elmúlt hetven évben hányan emlékeztek meg róla meleg szívvel, és az sem volt soha vita tárgya, hogy „az íróknak” szükségük van-e egy balatoni kastélyra.