rés a présen

„Az utolsó életrajzi regényem”

  • rés a présen
  • 2022. november 2.

Könyv

Berényi Anna író

rés a présen: Az első, Annamari című regényed generációs problémákról szól. Önéletrajzi hátterű fikció?

Berényi Anna: Annyiban hasonlítok a főszereplőmhöz, Annamarihoz, hogy én is voltam kislány, és én is menstruálok. Természetesen minden leírt esetnek van valós alapja, valakivel megtörtént, de mire papírra kerül, addigra a tényleges főszereplő sem ismer magára, írás közben átalakul a sztori, hogy a személyesből általánosabb legyen.

rap: Aztán írtál két életrajzi regényt egymás után Kossuth Zsuzsannáról és Richter Gedeonról. Mióta és miért érdekelnek a történelmi figurák?

BA: Amint megismertem Kossuth Zsuzsanna élettörténetét, tudtam, hogy meg akarom írni. Mindig vonzott a különleges emberi teljesítmény, a bátorság, az intelligencia, és mindezt megtaláltam benne. Írás közben jöttem rá, hogy ez a műfaj kifejezetten nekem való, mert nem az íróról szól, hanem a hőséről. Az életrajzi tények nem kötnek meg, inkább segítenek abban, hogy a részletekre koncentráljak: a személyiségre, a konfliktusra, értékekre, dilemmákra. Richter Gedeon a tökéletes regényhős: mesésen sikeres vállalkozó, tragikus sorssal. De ennél sokkal több az ő története: egy ki­emelkedő ember felemelkedése és bukása, a Richter gyár és a magyar gyógyszeripar születésének nem mindennapi eseménysorozata, és hol a háttérben, hol a hétköznapok frontján végigvonuló huszadik századi magyar történelem. Iszonyú izgalmas!

rap: Ugyanaz volt a munkamódszered mindkétszer? 

BA: Mindegyik életrajzi regényemet szigorú kronológiai sorrendben kutattam és írtam. Így együtt nőttem fel a hőseimmel, megismertem őket, velük éltem az életü­ket. A kutatás viszont eltérő volt mindegyik esetében. Kossuth Zsuzsától csak pár levél maradt fenn, viszont a kor és Kossuth Lajos élete alaposan feltárt és dokumentált. Zsuzsa sorsát testvére leveleiből, kortársai naplóbejegyzéseiből, mintegy „tükörből” láttam. Richter Gedeon után szinte semmi magánjellegű dokumentum nem maradt. Szerencsére egy régi kollégája magnóra mondta emlékeit. A korabeli sajtó is sokat írt a gyárról és a Richter fiú botrányairól. Minden esetben ragaszkodom az ismert tényekhez. Nem költök hozzá szereplőket, nem találok ki konfliktusokat és drámákat. Persze kizárólag tényekből nem születik regény. Készítettem egy honlapot, a berenyianna.hu-t, ahol fejezetről fejezetre bemutatom a forrásaimat. Ott pontosan lehet látni, hogy mennyi információ alapján alakult ki egy-egy jelenet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.