rés a présen

„Az utolsó életrajzi regényem”

  • rés a présen
  • 2022. november 2.

Könyv

Berényi Anna író

rés a présen: Az első, Annamari című regényed generációs problémákról szól. Önéletrajzi hátterű fikció?

Berényi Anna: Annyiban hasonlítok a főszereplőmhöz, Annamarihoz, hogy én is voltam kislány, és én is menstruálok. Természetesen minden leírt esetnek van valós alapja, valakivel megtörtént, de mire papírra kerül, addigra a tényleges főszereplő sem ismer magára, írás közben átalakul a sztori, hogy a személyesből általánosabb legyen.

rap: Aztán írtál két életrajzi regényt egymás után Kossuth Zsuzsannáról és Richter Gedeonról. Mióta és miért érdekelnek a történelmi figurák?

BA: Amint megismertem Kossuth Zsuzsanna élettörténetét, tudtam, hogy meg akarom írni. Mindig vonzott a különleges emberi teljesítmény, a bátorság, az intelligencia, és mindezt megtaláltam benne. Írás közben jöttem rá, hogy ez a műfaj kifejezetten nekem való, mert nem az íróról szól, hanem a hőséről. Az életrajzi tények nem kötnek meg, inkább segítenek abban, hogy a részletekre koncentráljak: a személyiségre, a konfliktusra, értékekre, dilemmákra. Richter Gedeon a tökéletes regényhős: mesésen sikeres vállalkozó, tragikus sorssal. De ennél sokkal több az ő története: egy ki­emelkedő ember felemelkedése és bukása, a Richter gyár és a magyar gyógyszeripar születésének nem mindennapi eseménysorozata, és hol a háttérben, hol a hétköznapok frontján végigvonuló huszadik századi magyar történelem. Iszonyú izgalmas!

rap: Ugyanaz volt a munkamódszered mindkétszer? 

BA: Mindegyik életrajzi regényemet szigorú kronológiai sorrendben kutattam és írtam. Így együtt nőttem fel a hőseimmel, megismertem őket, velük éltem az életü­ket. A kutatás viszont eltérő volt mindegyik esetében. Kossuth Zsuzsától csak pár levél maradt fenn, viszont a kor és Kossuth Lajos élete alaposan feltárt és dokumentált. Zsuzsa sorsát testvére leveleiből, kortársai naplóbejegyzéseiből, mintegy „tükörből” láttam. Richter Gedeon után szinte semmi magánjellegű dokumentum nem maradt. Szerencsére egy régi kollégája magnóra mondta emlékeit. A korabeli sajtó is sokat írt a gyárról és a Richter fiú botrányairól. Minden esetben ragaszkodom az ismert tényekhez. Nem költök hozzá szereplőket, nem találok ki konfliktusokat és drámákat. Persze kizárólag tényekből nem születik regény. Készítettem egy honlapot, a berenyianna.hu-t, ahol fejezetről fejezetre bemutatom a forrásaimat. Ott pontosan lehet látni, hogy mennyi információ alapján alakult ki egy-egy jelenet.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van.