rés a présen

„Az utolsó életrajzi regényem”

  • rés a présen
  • 2022. november 2.

Könyv

Berényi Anna író

rés a présen: Az első, Annamari című regényed generációs problémákról szól. Önéletrajzi hátterű fikció?

Berényi Anna: Annyiban hasonlítok a főszereplőmhöz, Annamarihoz, hogy én is voltam kislány, és én is menstruálok. Természetesen minden leírt esetnek van valós alapja, valakivel megtörtént, de mire papírra kerül, addigra a tényleges főszereplő sem ismer magára, írás közben átalakul a sztori, hogy a személyesből általánosabb legyen.

rap: Aztán írtál két életrajzi regényt egymás után Kossuth Zsuzsannáról és Richter Gedeonról. Mióta és miért érdekelnek a történelmi figurák?

BA: Amint megismertem Kossuth Zsuzsanna élettörténetét, tudtam, hogy meg akarom írni. Mindig vonzott a különleges emberi teljesítmény, a bátorság, az intelligencia, és mindezt megtaláltam benne. Írás közben jöttem rá, hogy ez a műfaj kifejezetten nekem való, mert nem az íróról szól, hanem a hőséről. Az életrajzi tények nem kötnek meg, inkább segítenek abban, hogy a részletekre koncentráljak: a személyiségre, a konfliktusra, értékekre, dilemmákra. Richter Gedeon a tökéletes regényhős: mesésen sikeres vállalkozó, tragikus sorssal. De ennél sokkal több az ő története: egy ki­emelkedő ember felemelkedése és bukása, a Richter gyár és a magyar gyógyszeripar születésének nem mindennapi eseménysorozata, és hol a háttérben, hol a hétköznapok frontján végigvonuló huszadik századi magyar történelem. Iszonyú izgalmas!

rap: Ugyanaz volt a munkamódszered mindkétszer? 

BA: Mindegyik életrajzi regényemet szigorú kronológiai sorrendben kutattam és írtam. Így együtt nőttem fel a hőseimmel, megismertem őket, velük éltem az életü­ket. A kutatás viszont eltérő volt mindegyik esetében. Kossuth Zsuzsától csak pár levél maradt fenn, viszont a kor és Kossuth Lajos élete alaposan feltárt és dokumentált. Zsuzsa sorsát testvére leveleiből, kortársai naplóbejegyzéseiből, mintegy „tükörből” láttam. Richter Gedeon után szinte semmi magánjellegű dokumentum nem maradt. Szerencsére egy régi kollégája magnóra mondta emlékeit. A korabeli sajtó is sokat írt a gyárról és a Richter fiú botrányairól. Minden esetben ragaszkodom az ismert tényekhez. Nem költök hozzá szereplőket, nem találok ki konfliktusokat és drámákat. Persze kizárólag tényekből nem születik regény. Készítettem egy honlapot, a berenyianna.hu-t, ahol fejezetről fejezetre bemutatom a forrásaimat. Ott pontosan lehet látni, hogy mennyi információ alapján alakult ki egy-egy jelenet.

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.

 

Nacionalista internacionálé

Felejtse el mindenki az ósdi románozást vagy szlovákozást, a 2020-as évekre megújult a szélsőjobb: elsősorban a Nyugatot szidják egymás helyett. Június 9. után az Európai Parlamentben már pártcsaládjuk is van.