KÖNYVMELLÉKLET - Interjú

„El akarta égetni”

Julie Otsuka író

Könyv

A Buddha a padláson szerzőjének egy korábbi regénye is megjelenik magyarul. Az Amikor isten volt a császár című mű az amerikai japán közösség Pearl Harbor utáni internálását és a visszatérés időszakát tárja elénk. Festészet, kávézók, metrózás New Yorkban, japán humor és családi örökség egy helyen.

Magyar Narancs: „Egy írónak nem feltétlenül kell zseninek lennie, de dolgozzon keményen” – nyilatkozta korábban. Hogy néz ki önnél a kemény munka?

Julie Otsuka: Kifejezetten lassan írok. Az első két regényem megtörtént eseményeken alapul, így mindkét esetben alapos kutatómunkával indult a folyamat. Az első időszakban rengeteget olvastam és jegyzeteltem. Ugyanakkor frusztrált, ha írás nélkül telt el egy nap. Lassan kialakult a munkamódszerem: először főként kutattam és mindennap írtam egy keveset, majd egyre inkább az alkotásra került a hangsúly. Éveken át kizárólag a kedvenc kávézómban írtam, majd a járvány a lakásomba kényszerített, ami meglepően jól működött. Új könyvem, a The Swimmers utolsó fejezete tőlem szokatlan módon csak úgy kiszaladt belőlem. Visszanézve, a kávézó talán nemcsak adott a munkámhoz, de el is vett, mégpedig időt, hiszen ismertem a dolgozókat és a törzsvendégeket, nem telt el nap beszélgetés nélkül, amit persze egyáltalán nem bánok. Manapság a kedvemtől függően otthon vagy a kávézóban írok.

MN: Miért pont ez a kávézó?

JO: Mert nincs háttérzene, nincs wifi, afféle régimódi, európai hangulat lengi körül a helyet. Mindig csak az aznapra szánt, nyomtatott oldalakkal és tollal a kezemben érkezem. Itt a hangok fehér zajként borulnak rám, imádom, hogy egyszerre van jelen körülöttem az élet intenzitása és bennem a mély, koncentrált figyelem. Beveszem magam a hátsó sarokba, ahonnan jól láthatok mindent, és csak figyelem a naponta megújuló életképeket.

MN: Miről szól a harmadik könyve, a The Swimmers?

JO: Ez a regényem tavaly jelent meg angolul. Részben érinti a táborok világát, de alapvetően sokkal személyesebb témát dolgoz fel: egy szülő elvesztését, aki a betegsége miatt lassan elveszíti az emlékeit. Ez az édesanyámmal közös történetünk. 2012-ben kezdtem el írni, édesanyám akkor már beteg volt, 2015-ben halt meg. Azt hittem, gyorsabban fogok haladni az írással, mivel nem kell kutatómunkát végeznem – de kellett. Őszintén és mélyen szembe kellett néznem a kapcsolatunkkal és magammal is a munka során, kellemetlen dolgokkal is. Ennek ellenére mégis nagyon közel kerültem édesanyámhoz írás közben. Úgy éreztem, hogy életre kel a lapokon, hogy méltó emléket tudok állítani neki.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Györfi Mihály szolnoki ellenzéki polgármester szerint a parlamentben „a mindent megszavazunk Orbán Viktornak” című politikai komédia folyik. A politikus úgy látja, ennek az lesz a végeredménye, hogy bár a magyar társadalom nem szereti a politikai mészárlást, ha kell, jövőre megteszi.