Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.
A science fiction műfaját nem akadályozta a vasfüggöny, és mivel víziói nem vágtak egybe a szocialista jövőképpel, körüllengte egyfajta ellenzékiség. Az egyik legjelentősebb sci-fi szerző, Zsoldos Péter kevés művet írt, de azok máig kortársnak és elevennek hatnak. Most, hogy újra megjeenik a Gregor Man-trilógia, áttekintjük a műfaj hazai történetét.
Huszonkilenc évesen kezdett írni, és néhány hónap alatt be is fejezte a Hallgasd a szél dalát! c. kisregényt, amelyért elnyerte a Gunzō irodalmi magazin első könyves szerzőknek járó díját.
A tizenhat éves bolgár fiú úgy készül a találkozásra vér szerinti apjával, mint egy műtétre, amelyen muszáj túlesni.
A szerző első regénye a II. világháború frontélményeinek és háborús, illetve ostromnaplóinak inverzét mutatja meg: a hátországról, egészen konkrétan egy Németváros nevű, a Körös folyó közelében fekvő kisváros háború alatti életéről beszél.
A fülszöveg szerint: „E gyűjteményes kötet: kompozíció. Nem időrendben sorjázza, hanem új egységgé szervezi az eddigi életművet.”
A queer-ellenesség általában csak a gumicsont szerepét tölti be, amivel fontosabb kérdésekről terelik el a figyelmet.
Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.
Tavaly ősszel egyetlen, az életművéhez és szellemiségéhez felérő, jelentőségteljes megemlékezés nélkül múlt el Radnóti Miklós meggyilkolásának 80. évfordulója.
Kincs István a magyar irodalom elfeledett nevei közé tartozik.
Noha a szerző hosszú évek óta publikál, a kötet harminckét, három ciklusba rendezett verse közül mindössze három – a Vénasszonyok nyara után, a Hidegűző és A madár mindig én voltam – jelent meg korábban. Maguk a szövegek egységes világot alkotnak.
