Miként első filmjéből, a Vincent című hatperces bábanimációból már 1981-ben kiderült, Tim Burton rendíthetetlenül gyermekként tekint magára. Hiába nőtt fel időközben, a sors fura szeszélye folytán évtizedek óta mind drágább játékszerekkel szórakozhat saját kis Disneylandjében - legyenek azok finom művű stopptrükkbábuk, bonyolult komputeranimációs szoftverek vagy olyan álomgyári kesztyűs bábok, mint Johnny Depp vagy Helena Bonham-Carter. Az amerikai filmművészet Michael Jacksonja ő, aki mindnyájunk örömére sikeresen fordította a pedofíliát közhasznú alkotói célokra kifejezetten felnőtt közönségnek szánt gyermekfilmjeiben. A kis Vincent Malloy azonban nem csupán féktelen fantáziájú rémtörténetgyáros, de reménytelen kívülálló is, akit épp kórosan morbid képzelete rekeszt ki kertvárosi környezetéből - márpedig ami a 80-as évek nyitányán még nyugodt szívvel elmondható volt a Disney-stúdió cukrászatában esélytelenül helyét kereső ifjú animátorról, nehezen passzol a sötét képzeletvilágából biztos tőkét kovácsoló Burtonhöz, háta mögött a Batman-filmek (1989, 1992), a Karácsonyi lidércnyomás (1993) vagy a Támad a Mars! (1996) bombasikereivel. Rémrendezőnk 1997 derekán megjelent verseskötetében, amely az Osztrigasrác mélabús halála és más történetek címet kapta, mégis rendíthetetlen elszántsággal kapaszkodik Vincent vagy Ollókezű Edward alkotói önképéhez: huszonhárom hosszabb-rövidebb költeménye jóformán kivétel nélkül a "kitaszított gyermek" alaptémájára felhúzott variáció, egy-egy erősen elrajzolt vonásra építve a Pálcikasrác pár vonalas alakjától a Sokszemű Lányon át a mikrohullámú sütő által nemzett Robotgépgyermekig.
Noha a vékonyka kötet világa - többek közt a szerző saját illusztrációinak köszönhetően - vitathatatlanul Burtonfalva fennhatósága alá tartozik, a számtalan üszöksrác és szennysrác, ággyá lett lány és tűpárnakirálynő karneváli serege sokkal inkább egyfajta Cronenberg-óvoda bentlakóit idézi. A groteszk fizikai torzulások, a bizarr nászokból született mutációk és kegyetlen kreativitású halálnemek (Múmiasrác fejét például cukorsüvegnek nézik és baseballütővel szétverik a mexikói gyerekek) olyan jeges indulattal fogalmazzák meg újra és újra a gyökértelenség alapélményét, amely a dédelgetett sikerrendező sokmilliós produkcióira - aligha meglepő módon - kevéssé jellemző. Hiába a bájos rajzocskák, a Dr. Seuss-féle játékos rímek, az egyszerű gyermekverskeret: az Osztrigasrác mélabús halála egyértelműen halált okozó fegyvernek minősülhet fenyőünnepi depreszszió idején. Lapjain mintha csak megannyi elzárt rendezői változat zanzáit olvasnánk: a kurta karácsonyi lidércnyomások eleddig árnyékba rejtett oldalát mutatják meg egy olyan alkotónak, akinek napfényes énje is halott menyasszonyokról, pingvinemberekről és démoni borbélyokról ismeretes. Saját osztrigafejű fiát nemi serkentőként felhabzsoló apa, vasmacskakölykétől mélybe húzott leányanya, háztartásihulladék-gyűjtőként eltöltött gyermekkor - Burton kiskölyök hősei velejükig önző és kilátástalanul hideg családi mikrokozmoszokból lépnek át a megváltó pusztulásba.
A vonzó külsejű magyar kiadás akár már blikkfangos címével is erre a klausztrofób szerzői pokolra utalhatna - ám a magyar változatokat olvasva a Rímbörtön elnevezés legalább ilyen találóan jellemzi magát a fordítást is. Stern Gábor munkája tartalmában és humorában jóformán maradéktalanul visszaadja a Burton-szövegeket (néhol még rájuk is ígér bájban és leleményben), ám annyira alárendel minden más szempontot, ritmust és verselést, nyelvezetet és szójátékot a komikum alapját jelentő briliáns kínrímeknek, mintha csak ez lenne a honi piacon a siker kizárólagos záloga. Ami azonban dicséretes túlkapás Frédi és Béni vagy Asterix és Kleopátra esetében, Burton gyermekien tiszta, egyszerű csengésű sírfeliratainál bántóan erőltetetté válhat: a Jakab vagy a Pálcikasrác és az ünnepek szikár pársorosainak felrímesítése láttán például Kosztolányi csilingelő haikuferdítéseinek emléke kísért a háttérben. Persze zen mesternek Tim Burton túl hivalkodó lenne, és Osztrigasrácék sem Ozu-filmekből tanulták a csendes mélabút - korhatáros gyermekverseiknek azonban éppen a keresetlen képeskönyv-naivitás hangsúlyozza eredendő keserűségét.
Fordította Stern Gábor. Magvető Kiadó, 2008, 128 oldal, 2490 Ft
