Könyv

Azon aligha érdemes lamentálni, hogy miért nem készülnek mifelénk nagyszabású történelmi kalandfilmek - netán kosztümös sorozatok, hiszen kifejezetten költséges műfajról van szó. A történelmi lektűrök és képregények hiányát ellenben pénzszűkével biztos nem lehet indokolni.

Szegedi Csanád, a neonáciból lett neozsidó fordulata hallatlanul izgalmas eset – Andrassew Ivánt azonban egyáltalán nem érdekli. Mégis könyvet írt belőle.

Első regénye, A Lempriére-lexikon megjelenésekor csodagyerekként könyvelték el - ez a címke mára szerencsésen lepergett az idén 50 éves, negyedik regényénél tartó világhírű szerzőről. Új könyve, a John Saturnall lakomája egy 17. századi angliai szakácskarrier ételekben gazdag története - a 21. századi szerzőt telefonon értük el londoni otthonában.

A gyermekkönyvekre szakosodott Csimota Kiadó pár éve izgalmas művészeti projektet indított: grafikusokat, illusztrátorokat kértek fel arra, hogy egy-egy klasszikus mesét saját stílusukban adaptáljanak, szigorúan szöveg nélkül, csak a képek segítségével. A Piroska és a farkas, a Hófehérke és A három kismalac után tavaly a Csizmás kandúr került sorra, amelyet szintúgy külön kötetekben dolgozott fel az öt képzőművész.

Olajváros, autóikkal összenőtt bűnözők, gyémántrablás, luxusprostik és tomboló dzsessz. Az elmúlt évek legjobb magyar képregényes debütjét olvastuk.

Ismét egy exhumáció a szovjet irodalom roppant tömegsírjából. Ahogy az Amerikába emigrált fiú utószavából kiderül: "Apám három hétig volt író, abban az értelemben, hogy meg is jelent, amit írt." Ez 1982. március 13-án történt, ekkor jelent meg Nyár Badenben című regényének pár oldala egy New York-i orosz lapban. Március végén az 1926-ban született szerző halott volt. Moszkvában.

Amikor Vázsonyi Vilmos (az ifjabb) 73 évesen véget vetett az életének, a nekrológok tanácstalanságukban, hogy az elhunytat érdem szerint elhelyezzék, először a híres Vázsonyiakról (nagypapa: Magyarország első zsidó származású minisztere, papa úgyszintén politikus) ejtettek szót, s csak ezután tértek rá az elhunyt érdemeire.

A szerző egy régebbi interjúban arról beszélt, hogy szociálpszichológusként nagy szerencse megélni olyan horderejű társadalmi változást, mint amilyen a nyolcvanas évek óta Magyarországon zajlik. Nem is tétlenkedett: 1990 óta tudós krónikása a rendszerváltás utáni időszaknak, kötetek sorában elemzi, értelmezi a velünk történteket.

Mit nem szeret az EU-ban, és mit nem szeret a franciákban? Mindenre fény derül a franciák leghíresebb kortárs írójával, az Elemi részecskék és A csúcson szerzőjével a Könyvfesztiválon készített villáminterjúnkból.

A Magyar Narancs friss lapszámának főszereplője a jeles író, Krasznahorkai László. Ennek örömére előástuk a Narancs történetének egyik legviccesebb interjúját, amelyben két Krasznahorkai Lászlót terrorizáltak az álnok riporterek.

A szép és a groteszk közelségének jellemzően kelet-európai hagyományát ünnepelte a The Times, mikor A kilencedik című regénye megjelent angolul. Új könyve kapcsán a személyességről, a személyiségről és az öngyilkosságról kérdeztük a rendkívül ritkán nyilatkozó írót.