Aztán persze legkedvesebb verseinket keresgéljük, és itt ér az első (és Ferencz Győző becsületére legyen mondva, hogy egyben az utolsó) csalódás. Kálnokytól miért nem szerepel a Szanatóriumi elégia? Miért nem látható Jékely két alapverse, a Kalotaszegi elégia, illetve Az utolsó szó keresése? Miért hiányzik Ady egyik legnagyobb teljesítménye, A halottak élén? Pilinszky Sztavrogin-versei? Hát A ló meghal, a madarak kirepülnek, a magyar avantgárd csúcsverse? Weörestől a Salve regina és a Fairy Spring? Miért oly szűkös az Illyés-anyag? A Szép Ernő-válogatás, a Szabó Lőrinc-, a Petri-korpusz? Miért oly tág Nemes Nagy Ágnes tere? És persze a legfontosabb: miért nem szerepel a Nemzeti dal? Utóbbi indoklására a szerkesztő sok mondatot veszteget: védi a védhetetlent. Szerinte Petőfi versét elsősorban nem költői, hanem politikai-történelmi értéke miatt becsüljük. De még ha ez igaz lenne is (hogy mennyire nem az, azt éppen Vas István, Ferencz Győző egyik kedves lírikusa bizonyította be a Mindmegannyi adu című ragyogó esszéjében), akkor sem hiányozhat egy, a szerkesztő által is reprezentatívnak nevezett válogatásból. E szelekció valóban reprezentatív, és mostantól méltó párja (bizonyos értelemben meghaladása) a Hét évszázad... antológiák különféle kiadásainak. Nem is beszélve a finoman szólva is aggályos A csodaszarvas nyomában című friss gyűjteményről.
Mert Ferencz Győző egyéb válogatási szempontjait csak üdvözölhetjük. Érthető és védhető szempont, hogy kizárólag lezárt életművekből, azaz csak halott költőktől merített. Helyes döntésnek látszik, hogy nem szerepelteti népköltészetünk alkotásait, legyenek bár mégoly csodálatosok. És a hiányok minden tekintetben sokat mondóak. Nincs végre az ominózus Márai-vers (Halotti beszéd), nincs Wass Albert, nincs a rémes, de antológiadarabnak számító ´56-os klapancia (Piros a vér a pesti utcán), és egyáltalán, alig szerepelnek a forradalom utáni emigráció sokszor dubiózus szerzői. Az nyilvánvaló, hogy Ferencz Győző a saját markáns koncepciója alapján válogatott, ez mindenekelőtt a Új Hold generációjának meglehetősen politikamentes, kifinomult ízlése, talán ez magyarázza a fentebb szóvá tett hiányokat. Vitatható elgondolás, de elképzelés kétségtelenül. És kellemes meglepetéseket is okoz. Számomra ilyen volt a Bartalis Jánostól szereplő mindhárom vers. Vagy Pálóczi Horváth Ádámtól a Kurvák fortélyai és egyéb erotikus versek (pl. Verseghy Ferenc: Az első egyesülés), noha Weörestől a Grancorn lovag nagyon ideillett volna. Hiányaival együtt (talán némi életrajzi jegyzetapparátus is elkelt volna) hihetetlenül gazdag és lenyűgöző e gyűjtemény. Megint látjuk, hogy a magyar szellem legnagyobb tette: költészetünk. Vagy Illyéssel szólva: Haza a magasban.
- baz -
Osiris Kiadó, 1067 oldal, 5200 Ft
