Könyv: Vaskos csoda (A magyar költészet antológiája)

  • - baz -
  • 2003. június 12.

Könyv

AFerencz Győző válogatásában és szerkesztésében megjelent roppant munkának először egy praktikus próbát kell kiállnia: vajh alkalmas-e ágyban olvasásra? Hisz verseket többnyire elalvás előtt szaglászunk, mákonyként a nagy egyesülés előtt Morpheusszal. A vaskos könyv nagyjából állja a sarat, két kézzel fogva megmarad a takaró fölött. És minden más tekintetben is megfelelő, mint tárgy; a tervező és tipográfus, Környei Anikó gondos, ízléses munkát tett éjjeliszekrényünkre.
AFerencz Győző válogatásában és szerkesztésében megjelent roppant munkának először egy praktikus próbát kell kiállnia: vajh alkalmas-e ágyban olvasásra? Hisz verseket többnyire elalvás előtt szaglászunk, mákonyként a nagy egyesülés előtt Morpheusszal. A vaskos könyv nagyjából állja a sarat, két kézzel fogva megmarad a takaró fölött. És minden más tekintetben is megfelelő, mint tárgy; a tervező és tipográfus, Környei Anikó gondos, ízléses munkát tett éjjeliszekrényünkre.

Aztán persze legkedvesebb verseinket keresgéljük, és itt ér az első (és Ferencz Győző becsületére legyen mondva, hogy egyben az utolsó) csalódás. Kálnokytól miért nem szerepel a Szanatóriumi elégia? Miért nem látható Jékely két alapverse, a Kalotaszegi elégia, illetve Az utolsó szó keresése? Miért hiányzik Ady egyik legnagyobb teljesítménye, A halottak élén? Pilinszky Sztavrogin-versei? Hát A ló meghal, a madarak kirepülnek, a magyar avantgárd csúcsverse? Weörestől a Salve regina és a Fairy Spring? Miért oly szűkös az Illyés-anyag? A Szép Ernő-válogatás, a Szabó Lőrinc-, a Petri-korpusz? Miért oly tág Nemes Nagy Ágnes tere? És persze a legfontosabb: miért nem szerepel a Nemzeti dal? Utóbbi indoklására a szerkesztő sok mondatot veszteget: védi a védhetetlent. Szerinte Petőfi versét elsősorban nem költői, hanem politikai-történelmi értéke miatt becsüljük. De még ha ez igaz lenne is (hogy mennyire nem az, azt éppen Vas István, Ferencz Győző egyik kedves lírikusa bizonyította be a Mindmegannyi adu című ragyogó esszéjében), akkor sem hiányozhat egy, a szerkesztő által is reprezentatívnak nevezett válogatásból. E szelekció valóban reprezentatív, és mostantól méltó párja (bizonyos értelemben meghaladása) a Hét évszázad... antológiák különféle kiadásainak. Nem is beszélve a finoman szólva is aggályos A csodaszarvas nyomában című friss gyűjteményről.

Mert Ferencz Győző egyéb válogatási szempontjait csak üdvözölhetjük. Érthető és védhető szempont, hogy kizárólag lezárt életművekből, azaz csak halott költőktől merített. Helyes döntésnek látszik, hogy nem szerepelteti népköltészetünk alkotásait, legyenek bár mégoly csodálatosok. És a hiányok minden tekintetben sokat mondóak. Nincs végre az ominózus Márai-vers (Halotti beszéd), nincs Wass Albert, nincs a rémes, de antológiadarabnak számító ´56-os klapancia (Piros a vér a pesti utcán), és egyáltalán, alig szerepelnek a forradalom utáni emigráció sokszor dubiózus szerzői. Az nyilvánvaló, hogy Ferencz Győző a saját markáns koncepciója alapján válogatott, ez mindenekelőtt a Új Hold generációjának meglehetősen politikamentes, kifinomult ízlése, talán ez magyarázza a fentebb szóvá tett hiányokat. Vitatható elgondolás, de elképzelés kétségtelenül. És kellemes meglepetéseket is okoz. Számomra ilyen volt a Bartalis Jánostól szereplő mindhárom vers. Vagy Pálóczi Horváth Ádámtól a Kurvák fortélyai és egyéb erotikus versek (pl. Verseghy Ferenc: Az első egyesülés), noha Weörestől a Grancorn lovag nagyon ideillett volna. Hiányaival együtt (talán némi életrajzi jegyzetapparátus is elkelt volna) hihetetlenül gazdag és lenyűgöző e gyűjtemény. Megint látjuk, hogy a magyar szellem legnagyobb tette: költészetünk. Vagy Illyéssel szólva: Haza a magasban.

- baz -

Osiris Kiadó, 1067 oldal, 5200 Ft

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.