Tavaly arról írtunk, hogy a vajdasági magyar kulturális életet egy személyben irányító Lovas Ildikó teljhatalmat gyakorolva szerzők és könyvek betiltását kezdeményezte, idén tavasszal viszont azt látjuk, egyik pillanatról a másikra veszíti el befolyását. Mi történik, és kisülhet-e ebből valami jó?
A skandináv szerzők jelenléte és sikere egész Európában számottevő, nálunk is. Jón Kalman Stefánsson és Karl Ove Knausgård fordítójával kerestük az északi divat forrását, illetve azt is megnéztük, mitől skandináv a skandináv gyerekvers.
Az anyag együtt van, befejeződött a lomtalanítás. A fölösleges részleteket elemésztették a konténerek. De vannak-e fölösleges részletek?
(Ferdinandy György: Kalandozások)
Tavaly november 1-jén lett volna hatvanéves Borbély Szilárd, és idén, február 19-én lesz éppen tíz éve, hogy az öngyilkosságot választotta. De valóban választás, és nem valamiféle szükségszerűség határozta-e meg a szerző halálának körülményeit?
Kudarc-e a könyv, ha az író azt érzi, bár a műve másoknak tetszik, ő maga mégsem érte el vele a célját? A szerzőt új regénye, a Keserű víz kapcsán kérdeztük emlékezésről, irodalomról, a hatalom dinamikájáról és a központi szereplőjéről: a nagymamájáról.
