Mindez sajna párhuzamosan halad azzal a folyamattal, amelynek során a világ egyik szuperhatalmának számító, óriás gyarmatbirodalommal rendelkező, többcentrumú Habsburg-univerzum egy Duna-menti monarchiává fogyatkozik. Ráadásul e tendencia csak gyorsult a Rady szerint tehetségtelen, hadvezérként alkalmatlan uralkodóként jellemzett Ferenc József regnálása alatt, amikor a birodalom több lépésben kiszorult Észak-Itáliából, és nélküle (pontosabban nem Ausztria, hanem Poroszország vezetésével) valósult meg a német egység. Cserébe csekély vigaszként egyedül Bosznia-Hercegovina esett le a Monarchiának a széthulló balkáni török uralmi területből, az is csak azért, hogy majd Szarajevóban ölhessék meg Ferenc Ferdinánd trónörököst, aminek következményei nemcsak a Habsburg-impériumot rántották az örvénybe, hanem egész Európát.
S ez csak a regényes történet vége: a kezdetek a legendák homályába vesznek. Rady nagy teret szentel annak, hogy bemutassa azokat a misztifikációkat, saját múltjukat illető „kegyes”, idővel okirat-hamisításba torkolló csalásokat, amelyekre a korai Habsburg-fejedelmek vetemedtek, hogy előkelőbb (római) ősöket teremtsenek maguknak. Kevésbé ismert, de még a Mária Terézia uralkodását lehetővé tevő Pragmatica sanctio (1723) fiktív jogalapját is egy efféle hamisított oklevél szolgáltatta.
A származási kórság nem ismert határokat: I. Miksa német-római császár, a tipikus reneszánsz uralkodó a bécsi egyetem teológiai fakultását terrorizálta, hogy igazolják: felmenőivel együtt Noé közvetlen leszármazottja (ami, ha belegondolunk a bibliai vízözöntörténetbe, magától értetődően igaz).
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
