Kiállítás

A bizonytalanság homálya

Gerhard Richter: Valós látszat

Kritika

Az idén 89 éves művész munkásságának nagy részét lefedő, monumentális, közel kétszáz műtárgyat felvonultató, reprezentatív tárlat ékesen bizonyítja, hogy miért tartják Richtert a világ egyik legnagyobb kortárs művészének.

És persze azt is, hogy a kritikusai által gyakran hangozatott „kaméleon festő” titulus miért bizonyult igen hamar tévesnek. Felmutatja továbbá, hogy az eltérő képtípusok (portré, tájkép), stílusok (figurális és absztrakt), illetve anyagok (vászon, digitális nyomat, üvegablak) használata mögött nem csupán egy nyughatatlan, állandóan kísérletező művész áll, hanem egy nagyon is tudatos alkotó, aki folyamatosan vizsgálja az elveszett bizonyosság és a valóság kérdéseit. Egy olyan festő, aki minden személyességet és történetet (jelentést) kivon a műveiből (még az a kevés, családjáról készült festmény is művészettörténeti allúziókkal terhelt), s akinek alkotásait áthatja a szkepszis, az „iróniával árnyalt melankólia”, és paradox módon előjönnek (némileg azért rejtve) a saját fiatalkorának meghatározó emlékei.

A Drezdában született művész megélte a weimari köztársaságot, a náci Németországot, Drezda bombázását, és a szovjet típusú Német Demokratikus Köztársaságot, mielőtt 1961-ben, még a berlini fal felhúzása előtt, emigrált; Floria Henckel von Donnersmarck 2018-as filmje, a Mű szerző nélkül átélhetően mutatja be a nácizmus, majd a kommunizmus alatt túlélni kényszerülő alkotó dilemmáit és veszteségeit. (A filmet Richter látatlanban elítélte.)

Tévút, ha a művész élettörténete (esetleg vélt személyisége) felől értelmezzük a műveket (de ha valakit érdekel, akkor hatvan, Benjamin Katz készítette Richter-portré is látható a kiállításon), bár az kétségtelen, hogy például a felülnézetből láttatott, szürkés városképei élettelen, kietlen romoknak tűnnek, és maga a holokauszt is igen korán elkezdte foglalkoztatni. A téma már az 1972-ben először bemutatott, és azóta is bővülő, csak fényképeket tartalmazó inventáriumában, „vizuális adatbankjában”, azaz az Atlasban is igen hamar megjelenik (a divatújságokból kivágott képek és a pornófotók között).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

„A magyarok az internetre menekülnek a valóság elől”

  • Artner Sisso
Szokolai Róbert korábban ifjúsági szakszervezeti vezető volt, jelenleg az Eötvös10 Művelődési Ház kommunikációs vezetője. Arról kérdeztük, milyen lehetőségei vannak a fiataloknak ma Magyarországon, kire és mire számíthatnak, valamint hogyan használják az internetet, a közösségi médiát, és mire mennek vele.

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.