Kiállítás

A bizonytalanság homálya

Gerhard Richter: Valós látszat

Kritika

Az idén 89 éves művész munkásságának nagy részét lefedő, monumentális, közel kétszáz műtárgyat felvonultató, reprezentatív tárlat ékesen bizonyítja, hogy miért tartják Richtert a világ egyik legnagyobb kortárs művészének.

És persze azt is, hogy a kritikusai által gyakran hangozatott „kaméleon festő” titulus miért bizonyult igen hamar tévesnek. Felmutatja továbbá, hogy az eltérő képtípusok (portré, tájkép), stílusok (figurális és absztrakt), illetve anyagok (vászon, digitális nyomat, üvegablak) használata mögött nem csupán egy nyughatatlan, állandóan kísérletező művész áll, hanem egy nagyon is tudatos alkotó, aki folyamatosan vizsgálja az elveszett bizonyosság és a valóság kérdéseit. Egy olyan festő, aki minden személyességet és történetet (jelentést) kivon a műveiből (még az a kevés, családjáról készült festmény is művészettörténeti allúziókkal terhelt), s akinek alkotásait áthatja a szkepszis, az „iróniával árnyalt melankólia”, és paradox módon előjönnek (némileg azért rejtve) a saját fiatalkorának meghatározó emlékei.

A Drezdában született művész megélte a weimari köztársaságot, a náci Németországot, Drezda bombázását, és a szovjet típusú Német Demokratikus Köztársaságot, mielőtt 1961-ben, még a berlini fal felhúzása előtt, emigrált; Floria Henckel von Donnersmarck 2018-as filmje, a Mű szerző nélkül átélhetően mutatja be a nácizmus, majd a kommunizmus alatt túlélni kényszerülő alkotó dilemmáit és veszteségeit. (A filmet Richter látatlanban elítélte.)

Tévút, ha a művész élettörténete (esetleg vélt személyisége) felől értelmezzük a műveket (de ha valakit érdekel, akkor hatvan, Benjamin Katz készítette Richter-portré is látható a kiállításon), bár az kétségtelen, hogy például a felülnézetből láttatott, szürkés városképei élettelen, kietlen romoknak tűnnek, és maga a holokauszt is igen korán elkezdte foglalkoztatni. A téma már az 1972-ben először bemutatott, és azóta is bővülő, csak fényképeket tartalmazó inventáriumában, „vizuális adatbankjában”, azaz az Atlasban is igen hamar megjelenik (a divatújságokból kivágott képek és a pornófotók között).

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.