Könyv

A jelentés hatalma

Závada Péter: A muréna mozgása

Kritika

A szerző Gondoskodás című kötete 2021-ben jelent meg.

A kötet a Műértelmezés szőre című nagy ívű szöveggel zárul. (Kritikánkat lásd: Zsilipelt sodródás, Magyar Narancs, 2021. július 7.) 

A havas völgyben ólálkodó róka hátrahagyott lábnyomainak művészi értékéből kiindulva mutatja be az esztétikai tapasztalat és a természet viszonyát, rámutatva az európai gyökerű művészetkoncepciók visszásságaira. Alternatívaként ezt kínálja: „Emancipálni a hiányt a fogalmak / által, kiásni a lyukat a földből, és fölmutatni, / zászlónkra tűzni az eredeti művészet zsarnokságával / szemben.” A muréna mozgása itt kezdődik. Az új kötet versei ugyanis szinte egytől egyig az esztétikai tapasztalat működésére és a műalkotás mibenlétére fókuszálnak.

A művészetértelmezés rögzült megközelítéseinek felülírására tett kísérletek legdirektebb módozatai a Munkajegyzetekben bújnak meg: „Ha elhinnénk, bolondok volnánk, / ha nem bíznánk benne, kívül rekednénk”. Ezen versek többsége színházi előadások, kiállítások, performance-ok és más művészeti projektek létrejöttének folyamataiba pillantanak be. Mintha egy végtelenül tudatos, időnként önnön döntéseit és koncepcióit is kritikusan szemlélő alkotó ember kavargó gondolatainak leiratát olvasnánk a költeményekben. Ez az alkotó néha elkalandozik, néha el is bizonytalanodik, de célját egy pillanatra sem téveszti szem elől: emancipálni a hiányt, felszabadítani a műalkotást a jelentés hatalma alól.

Valami ilyesmire tesz kísérletet a Munkajegyzetek / Hangoskönyv című darabban leírt kiállítás is, amely során az alkotók a „könyv eredeti szándékát” figyelmen kívül hagyó fölolvasás helyett a szöveg materiális megjelenésének, vagyis a tinta és a papír hanganyaggá tételének különböző formáival próbálkoznak. E multimediális projektek bemutatása a művészetfogyasztási szokásaink átalakulását is tematizálja. Szóba kerülnek a mesterséges intelligencia, valamint a véletlenszerűség élményét és a hibákban rejlő produktív potenciált aláásó algoritmusok is, amelyek „épp a tévedés lehetőségétől fosztottak meg”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.

„Idő és hely hoz létre igazi közösséget”

A Freeszfe elnökeként teljesen az egyesület körüli teendők kötötték le Forgács Péter figyelmét, mostantól pedig a FREEDOM, az új otthonuk szellemiségének kialakítása a cél. Arról kérdeztük, mit terveznek az épülettel, mit jelent a szabadság, és egyáltalán, milyen iskola lesz itt.