Könyv

A jelentés hatalma

Závada Péter: A muréna mozgása

Kritika

A szerző Gondoskodás című kötete 2021-ben jelent meg.

A kötet a Műértelmezés szőre című nagy ívű szöveggel zárul. (Kritikánkat lásd: Zsilipelt sodródás, Magyar Narancs, 2021. július 7.) 

A havas völgyben ólálkodó róka hátrahagyott lábnyomainak művészi értékéből kiindulva mutatja be az esztétikai tapasztalat és a természet viszonyát, rámutatva az európai gyökerű művészetkoncepciók visszásságaira. Alternatívaként ezt kínálja: „Emancipálni a hiányt a fogalmak / által, kiásni a lyukat a földből, és fölmutatni, / zászlónkra tűzni az eredeti művészet zsarnokságával / szemben.” A muréna mozgása itt kezdődik. Az új kötet versei ugyanis szinte egytől egyig az esztétikai tapasztalat működésére és a műalkotás mibenlétére fókuszálnak.

A művészetértelmezés rögzült megközelítéseinek felülírására tett kísérletek legdirektebb módozatai a Munkajegyzetekben bújnak meg: „Ha elhinnénk, bolondok volnánk, / ha nem bíznánk benne, kívül rekednénk”. Ezen versek többsége színházi előadások, kiállítások, performance-ok és más művészeti projektek létrejöttének folyamataiba pillantanak be. Mintha egy végtelenül tudatos, időnként önnön döntéseit és koncepcióit is kritikusan szemlélő alkotó ember kavargó gondolatainak leiratát olvasnánk a költeményekben. Ez az alkotó néha elkalandozik, néha el is bizonytalanodik, de célját egy pillanatra sem téveszti szem elől: emancipálni a hiányt, felszabadítani a műalkotást a jelentés hatalma alól.

Valami ilyesmire tesz kísérletet a Munkajegyzetek / Hangoskönyv című darabban leírt kiállítás is, amely során az alkotók a „könyv eredeti szándékát” figyelmen kívül hagyó fölolvasás helyett a szöveg materiális megjelenésének, vagyis a tinta és a papír hanganyaggá tételének különböző formáival próbálkoznak. E multimediális projektek bemutatása a művészetfogyasztási szokásaink átalakulását is tematizálja. Szóba kerülnek a mesterséges intelligencia, valamint a véletlenszerűség élményét és a hibákban rejlő produktív potenciált aláásó algoritmusok is, amelyek „épp a tévedés lehetőségétől fosztottak meg”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.