Rádió

Ezt kellett nézni

A Gálvölgyi Show-ról a Klubrádióban

Kritika

Lehet szeretni vagy sem – mi is megtettük már mindkettőt ezeken az oldalakon –, de nem nagyon lehet elvitatni Kadarkai Endrétől, hogy elképesztő szorgalommal és kitartással építi műsorvezetői pályáját.

Az önmagában sem rossz teljesítmény, hogy a Mészáros Lőrinc előtti Echo Tv-től érkezvén az online szférába száműzött Klubrádióhoz, jelentősen növelni tudta a népszerűségét, és nem mellesleg a riporteri kvalitásain is sokat csiszolt. Nem titok, hogy Kadarkai szeme előtt a nagy klasszikusok lebegnek, azt az iskolát viszi tovább, amelyet mondjuk Vitray Tamás vagy Kepes András neve fémjelzett. Ez a középvonalas interjúkészítői attitűd (ne legyen túl provokatív vagy támadó, de – ha visszafogottan is – tegyen fel azért nehéz kérdéseket is olykor) sokak számára a középszerű szórakoztatást testesíti meg, de talán mégis nagyobb azok száma, akik ezt a hangvételt keresik.

Évekkel ezelőtt, amikor először feltűnt az akkor még frekvenciával bíró Klubrádiónál, azt írtuk róla (lásd: „Édesanyám még él”, Magyar Narancs, 2019. november 14.), hogy tájidegen jelenség a csatornán. Nos, ma már ez sokkal kevésbé tűnik így, noha a csatorna nem változott meg radikálisan az elmúlt néhány meglehetősen rázós év során. Inkább arról van szó, hogy Kadarkai lett ügyesebb, felkészültebb, és alighanem higgadtabb is. De jót tett Kadarkai műsorainak a tematikus vezérfonalhoz való igazodás. Korábban a hagyományos „leülök egy híres emberrel és megkérdezem az élet nagy dolgairól” keret nélküli műsortípust nem tudta jól kitölteni. De ha van tematikus csapás, gerinc, fősodor, ahhoz jobban hozzá tudja tapasztani az egyes dialógusok struktúráját, így kevesebb hely marad az üresjáratoknak és a töltelékkérdéseknek.

Legutóbbi sorozatában arra vállalkozott, hogy utánajár, miből, hogyan épültek fel az utóbbi idők nagy popkulturális művei. Ez a szombatonként, délben jelentkező A nagy mű. A műsorajánló szerint „ilyen például az Üvegtigris, Kertész Imre Sorstalansága, Hofi Géza életműve, Milák Kristóf aranyai, vagy az István, a király”. Mondjuk a Sorstalanságot nem nagyon értjük, hogyan került ide, és mennyiben lehet popkulturális teljesítménynek tekinteni, de ez legyen a mi bajunk. Volt már itt szó a Rapülőkről, Azahriah-ról, a Macskák című musicalről, az Ötvös Csöpi-filmekről vagy a Barátok köztről is. Legutóbb a Gálvölgyi Show került terítékre. A műsor első felében maga a névadó és főszereplő Gálvölgyi János beszélt, a folytatásban pedig Bóta Gábor elemezte a produkció sikerének titkát. Mindketten elég határozottan elkerülték a mítoszépítést, ami már önmagában is üdítő hozzáállásnak hatott. Gálvölgyiben persze volt némi nosztalgia, de még ő is tudott olykor távolságtartó kritikával visszatekinteni a harminchét évvel ezelőtt indult szériára. Egy helyen épp az időtávlattal kapcsolatban jegyzi meg: „Amikor azt mondják, drága nagymamám is ezen nőtt fel, az azért erős.” És hát azt sem hallgatja el, hogy mi lehetett a népszerűség egyik kulcsa: „Ezt kellett nézniük az embereknek, mert nem volt más.” Persze, hozzáteszi, aztán a kereskedelmi televíziós időkben is kitartott még a figyelem, pedig akkor már bőven volt konkurencia. A Gálvölgyi Show végül 2012-ben szűnt meg, aztán egy villanás erejéig még visszatért 2015-ben, bár erről maga Gálvölgyi is azt mondja, nem sikerült nagyon jól, és talán nem is volt rá különösebb szükség.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.