Kritika

A francia színész-drámaíró a darabot Alan Hodges Kódjátszma című amerikai filmjének és Hugh Whitemore Breaking the Code című színművének felhasználásával írta (a darabot a rendező, Horváth Patrícia fordította le).

A krimi ötödik sorában már hírt kapunk a kettős gyilkosságról, a történet közege mégsem a nyüzsgés, hanem a csend. A nyomozó, Melchor városi zajokhoz szokott, ezért az új helyen éjjelenként egy ideig nem is tud pihenni, és nappal is éberebb, feszültebb, mint a többiek.

Szakértők szerint a közösen végzett munka összehozza az embereket. Ennek egyik legismertebb példája a mozaikmódszer: a népszerű szociálpszichológus, Elliot Aronson először évtizedekkel ezelőtt egy olyan texasi iskolában tesztelte elméletét, ahová fekete, fehér és latinó gyerekek is jártak.

A borító tumultuózus, véres, mégis megkapóan esztétikus antik jelenete a címmel egybeolvasva pontos képet ad a költő elvont paradoxonokra építő, ugyanakkor életteli iróniával dolgozó lírai gondolkodásáról.

A kétezres évek elején induló festőgeneráció egyik legérdekesebb alkotója Csató József, aki a kezdeti figuratív munkái után igen hamar rátalált egy markáns, csak rá jellemző képi nyelvre.

László Zsolt játssza Wolff doktornőt, de ezt csupán ruhái jelzik: decens, zöld szoknya, lapos sarkú cipő, rózsaszín műselyem blúz. A színészi játék egy teljesen semleges entitást hoz létre, nem mondhatjuk, hogy férfi játszik nőt, azt sem, hogy férfi játszik férfit játszó nőt, de még azt sem, hogy férfi férfit.

A pandémia alatt is jelentős pörgés volt a Foo Fighters háza táján.

Éppen harminc éve annak, hogy egy kivételesen tehetséges egyedi hangú, egyszerre politikus és merészen kihívó (queer nézőpontból fogant) dalokat szerző és előadó basszusgitáros akkori formában leírt nevét, a Me’Shell NdegéOcellót megismerte a világ.

Lemezre mutató koncertet adott Dés András kvartettje, amellyel az együttes néhány napos stúdiózására tette fel a koronát az Opusban.

„Megyek az utcán. / Teljesen egyedül vagyok. / Visszagondolok a tegnap estére, amikor elhagytam az exemet. / Megyek tovább egyedül, és fáj” – szenvtelen hangon mondja a szavakat egymás után a művész, mindenféle sallang és színpadiasság nélkül a Kim’s street (Kim utcája) című ötperces videóinstallációban.

A negyvenéves Fausto írónak vallja magát, ám évekkel korábban megjelent egyetlen, sikertelen könyve óta semmit nem adott ki. Most a félresikerült párkapcsolata, de leginkább talán önmaga elől menekülve érkezik meg gyermekkorának egyik fontos helyszínére, a kis hegyi faluba, Fontana Freddába, hogy szakácsként dolgozzon a helyi sípálya hüttéjében.

Ernaux A hely című regényében így határozza meg írói alapállását: „Természetes gesztussal választom a lehető leglaposabb stílust, ugyanazt, amelyet annak idején a legfontosabb eseményekről beszámolva szüleimnek írott leveleimben használtam.”

Mit árul el a társadalmunkról, hogy a rendszer működését és hibáit sokszor az itt és mostból kivezetve, a fantasztikum vagy egy disztópikus jövőkép keretei közt tudjuk leghitelesebben tárgyalni?

A magyar cím kissé megtévesztő, hiszen pont azt csinálja vissza, amit az eredeti sorozat olyan merészen meglépett: a drámai hatás kedvéért számtalanszor mártírrá és szimbólummá emelt Anne Frankot mellékszereplővé teszi saját történetében.