Nagyobbat szólt, mint az atombomba Greta Gerwig őrült ötlete, a sztereotip Barbie (az igazi a Matteltől), nem csak számok, de produkciós érték és magunkkal vitt érzések tekintetében is veri a robbantó Oppenheimert (urán és kalap külön kapható).
A magyar alkoholfogyasztási statisztikák tükrében, az egymillió alkoholista országában nagyon nem mindegy, hogy egy ilyen, a témába vágó előadás, akarva vagy akaratlanul, milyen üzenetet fogalmaz meg.
Lewis Capaldi tikkelése és Lana Del Rey késése mellett a legnagyobb vihart a Guns N’ Roses fellépése kavarta az idei Glastonbury Fesztiválon.
Az apróbb névváltozáson átesett nagyszerű zenekar 11 évig hallgatott, de még énekes-vezetőjének is már hét éve jelent meg az utolsó szólóanyaga.
Amikor 12 éves voltam, minden reggel korábban felkeltem, hogy még iskola előtt megnézhessek pár részt egy-egy régi animéből. Tiltott mulatság volt, de a Naruto minden veszélyt megért.
Egy csapat férfi összeáll, hogy kialakítsák az új világrendet. Oh, nem, az a Barbie.
Mintha most nemcsak a kocka, hanem a kiállítás „főszereplője”, a négyzet is el lenne vetve.
A francia színész-drámaíró a darabot Alan Hodges Kódjátszma című amerikai filmjének és Hugh Whitemore Breaking the Code című színművének felhasználásával írta (a darabot a rendező, Horváth Patrícia fordította le).
A krimi ötödik sorában már hírt kapunk a kettős gyilkosságról, a történet közege mégsem a nyüzsgés, hanem a csend. A nyomozó, Melchor városi zajokhoz szokott, ezért az új helyen éjjelenként egy ideig nem is tud pihenni, és nappal is éberebb, feszültebb, mint a többiek.
Szakértők szerint a közösen végzett munka összehozza az embereket. Ennek egyik legismertebb példája a mozaikmódszer: a népszerű szociálpszichológus, Elliot Aronson először évtizedekkel ezelőtt egy olyan texasi iskolában tesztelte elméletét, ahová fekete, fehér és latinó gyerekek is jártak.
A borító tumultuózus, véres, mégis megkapóan esztétikus antik jelenete a címmel egybeolvasva pontos képet ad a költő elvont paradoxonokra építő, ugyanakkor életteli iróniával dolgozó lírai gondolkodásáról.
László Zsolt játssza Wolff doktornőt, de ezt csupán ruhái jelzik: decens, zöld szoknya, lapos sarkú cipő, rózsaszín műselyem blúz. A színészi játék egy teljesen semleges entitást hoz létre, nem mondhatjuk, hogy férfi játszik nőt, azt sem, hogy férfi játszik férfit játszó nőt, de még azt sem, hogy férfi férfit.
