A miniszterelnök és a köztársasági elnök személyére a bíró kérdez rá egy gondnoksági perben, amelyben a Keresztes Tamás játszotta skizofrén figuráról kell eldönteni, mennyire ura az életének.
A darab térkép egy nem szokványos családról, amelynek részleteiből mégis sok család magára ismerhet. A szülők művészek, az anya vidéki színésznő, az apa karmester, aki ’56 után börtönbe került, a két fiú pedig intézetbe – mert az anyjuk úgy gondolta, hogy a gyerekek mellett nem tudna játszani. A szabadulás áraként az apa komolyzenét már nem, csak operetteket vezényelhet. A darab jelen idejében a szülők már halottak, de a beteg fiú képzeletébe (az időben ide-oda ugrálva) visszajárnak. Felesége a fiával együtt elhagyta, a testvére próbál gondoskodni róla.
Horváth Péter ismert színpadi szerző, ő jegyzi a Padlás, és részben a Valahol Európában szövegkönyvét. Új, nem titkoltan önéletrajzi elemekből is építkező darabja azonban a korai regényei (Öcsémnek szeretettel, Sosemvolt aranykorunk) világához kapcsolható, csak szereplői közben középkorúak lettek. A darabot Ascher Tamás rendezte. Ősbemutató.
A szöveg a hétköznapi nyelvből építkezik, nem riadva vissza a közhelyes, elcsépelt mondatoktól sem. Pontosságra törekszik, a bírósági jelenet mintha egyenesen egy valós jegyzőkönyvből átemelt kérdéseket tartalmazna. Hétköznapisága kontrasztban áll az operettdalbetétek egészen másfajta, hol édesbús, hol játékos világával. Ez a kontraszt a második felvonásban lesz még erősebb, amikor az állapotrajz elkezd elmozdulni a tragédia felé, elapadnak a mulatságos jelenetek, egyre több lesz az agresszió, a belülről gyötrő kétség és a kifelé fordított indulat.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
