Könyv

Zűrzavar és kutakodás

Gerlóczy Márton: Fikció 2. – Az örvény

Kritika

„A dolgok csak egyféleképpen történhetnek, tudniillik, ahogy történtek” – ismételgeti az író szereplője, aki regényt ír az író szereplőjének családjáról, akiknek a nevei és a családtagjainak a nevei tökéletesen megegyeznek a valódi nevükkel. A főhőst ugyanis épp az (és semmi más nem) érdekli, mint az, hogy hogyan is történtek a múltban a dolgok. Mint egy krimiben: a lehetőségek közül ki kell zárni mindent, hogy eljussunk oda, ahogyan az eset valójában történt.

Gerlóczy Márton Fikció című regényfolyamának második kötete is egy nyomozás története (az elsőről lásd: Mese az igazságról, Magyar Narancs, 2021. szeptember 1.). Bár itt nem gyilkosság, épp ellenkezőleg, születés történt, de hogy ki a „tettes”, azt annyira nehéz kideríteni, hogy Columbo hadnagy segítsége is elkél, aki valóban meg is jelenik.

Gerlóczy Márton tehát arról írt regényt, hogy Gerlóczy Márton elmegy a szicíliai Sciclibe, hogy megírja a családjának történetét. Gerlóczy Ferenc apjával, vagyis a nagyapjával akar foglalkozni, hogy végre megbékéljen vele. Márton identitása már eddig is ingoványos talajon állt, gyerekkorában ugyanis elmondták neki, hogy a Váczi Márton nevű férfi, akit apjának hitt, nem a biológiai apja, az igazi apja Gerlóczy Ferenc. A szerző (a főhős) ekkor vette fel a Gerlóczy nevet, és került be ebbe a régi, híres, ahogy ő írja, gúnyosan „izgalmas és érdekes és zseniális” családba. A scicli magányához először Zsófi, a barátnője csatlakozik, akinek a kezét csak akkor akarja megkérni, ha már biztosan képes választ adni a születendő gyerekének, hogy honnan is jött. Aztán a második regény 83. oldalán meglátogatja Kazuhiko, egy japán barátja, akit a Gerlóczy-regények ismerőinek nem kell bemutatni. Itt, ebben a regényben sok funkciója nincs. Ahogy Zsófinak sincs. Ők asszisztálnak „Marcika”, illetve „Martin” identitáskereséséhez.

Az első regény (Katlan) cliffhangerrel ér véget. Egy DNS-vizsgálat eredménye, illetve annak ismertetése tolódik a második regény elejére, és ugyan érdekes fordulat, hogy a minden homályt tisztázni kívánó teszt után szükség van másodikra is, a második eredményének harmadik kötetre tolása már utánlövésnek hat. A történet rendkívül szerteágazó és a szerző eddigi életművének ismerete nélkül e szálak nehezen követhetők. Sok a testvér, szülő, nevelőszülő, nagymama, rokon. Csak apából három van! Az anyai ágról született már regény (Mikecs Anna: Altató), és az sem feltétlenül baj, ha egy identitásörvénybe került ember családjának megismerésekor tengeribetegek leszünk. Gerlóczy jól ír, sokszor. Sokszor hatásosak, viccesek az ismétlésen alapuló mondatai, olykor viszont egyes futamai szóismétlésnek, tautológiának hatnak. „Szófosásnak” inkább nem nevezném ezeket, mindenesetre érdekes, hogy épp ez a sokszor elhangzó szó jellemzi az apját is (vagy azt, akiről kiderül, hogy az apja vagy nem), a szófosó filozófust. De a szerző sokszor humoros is, bár fergeteges humora sajnos ritkábban villan a második kötetben, mint az elsőben. Mindenesetre a fék nélküli biciklin közlekedő anyáról, vagy a választási plakátokat lopó nagybácsiról szóló részek szórakoztatóak. És Gerlóczy leírásai érzékletesek, a századelő hangulatát ugyanúgy képes láttatni, mint a nyolcvanas évekét.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.