A Brüsszelben megjelent uniós nagykövetek tanácsa hivatalosan is elfogadta a „törvénytelen területhódítás és szomszédos szuverén ország szándékos destabilizálásával” indokolt büntetőintézkedéseket. Érdemi vita egyedül a fegyverkereskedelmi embargó részleteiről alakult ki, ám ebben is megegyeztek, és az intézkedés végül visszamenőleges hatály nélkül lépett életbe. Szintén megfelel a várakozásoknak az energiaszektorban tett lépések összessége is. Az unió korlátozni fogja azon korszerű technológiák orosz exportját, amelyek elengedhetetlenek az orosz energiacégek számára ahhoz, hogy kellő kapacitás mellett folytathassák sarkvidéki expedícióikat, a mélytengeri olajfúrásokat és a palagáz-kitermelést. Nőtt az orosz és oroszbarát oligarchákat, politikusokat és cégeiket tartalmazó feketelista is: immár 95, Putyin-közeliként számon tartott személy számláit fagyasztják be, őket pedig uniós beutazási tilalommal sújtják. A legfontosabb kérdés az első pillanattól az volt, meddig terjedhetnek a pénzügyi szankciók – ám a nagyköveti tanács ebben a kérdésben visszakozott. Az amerikai kormány által bevezetett korlátozáshoz hasonlóan felmerült, hogy az unió minden európai jogi személynek megtiltsa orosz állami tulajdonú bankok által kibocsátott, nem rövid távú kötvények és részvények vásárlását. A tiltások végül elsősorban a többségi állami tulajdonban lévő, kimondottan Oroszországban működő pénzügyi közvetítőket sújtják azáltal, hogy kitiltják őket az európai tőkepiacokról. Ez a lépés az orosz belgazdaság és költségvetés megroppantását célozza, ami akár eredményre is vezethet, összességében mégis sokkal visszafogottabb az eredetileg tervezettekhez képest.
A nagyköveti tanács három hónap után mérlegeli majd az intézkedések fenntartását, meghosszabbításuk nem automatikus. Ezt a megoldást a németek szorgalmazták, a nemzetközi sajtó bírálta is miatta a Merkel-kormányt. A brit The Independent szerint a német kormány a háttérben egyenesen béketervezetről egyeztet Oroszországgal: Berlin, állította a lap, minden diplomáciai erejét beveti azért, hogy az ENSZ elfogadja a Krím félsziget annektálását, cserébe Oroszország garantálja az ukrán határvonalak stabilizálását és a kelet-európai térség hosszú távú gázbiztonságát. A német kormány cáfolta az egyeztetést – de ha volt is ilyen, biztosan nem volt sikeres. A hét elején ugyanis Berlin brutálisnak látszó üzenetet küldött Moszkvába. Elsőként a Süddeutsche Zeitung adta hírül, hogy a német kabinet úgy vonta vissza a düsseldorfi Rheinmetall haditechnológiai cég oroszországi exportengedélyét, hogy arra a most bevezetett szankciók nem kötelezték volna. Emiatt nem épül fel egy 100 millió eurós lövészeti kiképzőközpont Oroszországban; az eset súlyát növeli, hogy ezzel Berlin több száz belföldi munkahelyet kockáztat.
Mindez a gazdasági harc elvadulását vetíti előre. Igaz, Oroszország eddig sem finomkodott: már a büntetések kihirdetésének napján betiltotta a teljes lengyel gyümölcs- és zöldségimportot, ami a teljes lengyel gyümölcskivitel közel kétharmada. A Tusk-kormány kezdettől fogva kiállt a szigorú büntetőintézkedések mellett. Putyin, miután Moldovát már korábban megrendszabályozta, most hasonló lépéseket helyezett kilátásba a balti államokkal szemben is, amelyek amúgy is súlyos függőségben állnak Moszkvától. Észtország gázellátását 69, Lettországét 72, Litvániáét 92 százalékban az orosz import fedezi.
Speciális kapcsolatok
Oroszország nem egységes, az unió minden tagállamát érintő ellenlépéseket tervez, inkább az „oszd meg és uralkodj” stratégiát követi; ebben a harcban pedig egyáltalán nem mindegy, hogy az egyes országok milyen diplomáciai munkát folytatnak. Érdeklődésünkre Szijjártó Péter, a Külgazdasági és Külügyminisztérium parlamenti államtitkára hivatala arra utalt, hogy támogatták a többségi álláspontot, ám figyelembe vették Magyarország üzleti érdekeit is: „Az ukrajnai konfliktust tárgyalásos úton kell megoldani, a fegyveres erőszak és a nemzetközi jog megsértése elfogadhatatlan. Magyarországot ez a konfliktus súlyosan érinti, tekintettel arra, hogy harmadik legfontosabb kereskedelmi partnerünkről és az egyik szomszédunkról van szó. (…) Mivel Magyarország kormányának a magyar nemzeti érdekeket kell képviselnie, ezért az uniós nagykövetek egyeztetésein annak figyelembevételével képviseltük álláspontunkat, hogy orosz tulajdonosi hátterű cégek sok ezer embernek adnak munkát Magyarországon, kb. 3-3,5 milliárd dollár értékű exportunk irányul Oroszországba, onnan szerezzük be energiahordozóinkat, és magyar vállalatok több százmillió eurónyi projekteket hajtanak végre Oroszországban.” A múlt héten Navracsics Tibor külügyminiszter egyértelműen fogalmazott az intézkedések szükségességét illetően. Diplomáciai szinten ugyanakkor nagyobb jelentőséget kaptak Orbán Viktor szavai – és főként azok időzítése. Orbán Tusnádfürdőn azt hangsúlyozta: 2008 óta a nemzetközi elemzések olyan, nem liberális elven szerveződő országok sikereit igyekszenek megérteni, mint például Oroszország.
A brüsszeli egyeztetésekre rálátó forrásaink szerint Magyarországot – különösen a paksi bővítésről való döntés óta – inkább az oroszbarát oldalon tartják számon. Az uniós tagállamok közül Ciprust, Görögországot, Olaszországot szokás idesorolni. Ez nem azt jelenti, hogy Magyarország a szankciók meghozatalakor szembement a fősodorral – inkább azt, hogy jobb esélye van elkerülni a célzott orosz válaszintézkedéseket. A KSH-adatok szerint már az eddigi fejlemények is súlyosan érintették a magyar gazdaságot. A tavalyihoz képest az idei első negyedévben a teljes orosz export 8,7 százalékkal csökkent: míg tavaly január és április között közel 253 milliárd forint volt, idén már csak 231. Nagyjából ugyanennyit, közel 20 milliárdot esett vissza a negyedévi magyar–ukrán külkereskedelmi forgalom: ez a szám múlt év január és április között 181 milliárd, idén január és április között már csak 161 milliárd forintot mutatott. A veszteség túlnyomó részét a feldolgozóipar, azon belül is a gyógyszergyártás és a különböző elektronikai cikkek gyártói szenvedték el. Romlottak az élelmiszerexport adatai is, részben az oroszok protekcionista, nemritkán illegális kereskedelmi politikája miatt is. Januárban például Moszkva – arra hivatkozva, hogy a litván–fehérorosz és a lengyel–fehérorosz határnál afrikai eredetű sertéspestist mutattak ki – az összes uniós országból megtiltotta a sertéshús behozatalát, blokkolva ezzel az uniós kivitel közel negyedét. (Az intézkedés azért is abszurd, mert közben Fehéroroszországból továbbra is zavartalanul zajlik az import.) Putyin számára az sem nagy ár, ha ezt a fogyasztók pénztárcája bánja, különösen, ha az orosz média segít elhitetni velük: orosz földön azért drágább a hús, mint Nyugaton, mert az unió fertőzött disznóval mérgezné az orosz munkásokat. Az elnök egyébként is szívesen szórakozik a posztszovjet utódállamok költségvetésével, amikor hol fogadja az élelmiszerimportot, hol meg nem. Bár még csak két éve tagja a Világkereskedelmi Szervezetnek (WTO), Oroszország már három alkalommal provokált ki maga ellen vitarendezési eljárást.
Ha Magyarország nem is lesz célzott intézkedések alanya, a káros hatások nem kerülhetik el. A kölni gazdaságkutató intézet előrejelzése szerint a német–orosz export 17 százalékkal eshet vissza az év végére. Ez 16,4 milliárd euró veszteséget és 0,6 százalékos német GDP-visszaesést eredményezhet, ami súlyos hatást gyakorolhat a magyar exportra is.
Határon innen
Parragh László, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara (MKIK) elnöke – aki az MKIK magyar–orosz tagozatát is vezeti – kérdésünkre azt válaszolta, emiatt közvetve akár 5 és 25 ezer közötti magyar munkahely is veszélybe kerülhet, az élelmiszer-gazdaságtól kezdve az élelmiszer-feldolgozó iparon keresztül a pénzügyi szektorig és a gyógyszeriparig. Parragh szerint a kétirányú ukrán áruforgalomban is legalább 20 százalékos visszaesés várható.
Sokakat foglalkoztat, hogy a paksi bővítést finanszírozó, orosz állami többségi tulajdonú Vnyesekonombank (VEB) lehet-e alanya a pénzügyi szankcióknak. Szijjártó Péter a magyar kormány képviseletében azt válaszolta, hogy a döntések „a paksi beruházást nem érintik”. Az egyeztetéseket közelről követő informátoraink értelmezése szerint is egyértelmű, hogy a szankciók nem befolyásolják az atomerőműről kötött megállapodást. Nemcsak azért, mert a már megkötött szerződésekre nincsenek hatással a büntetések, hanem azért is, mert az intézkedések elsősorban az orosz bankok tőkéhez és kötvényekhez történő hozzáférését igyekeznek korlátozni, az exportfinanszírozási vagy hitelnyújtási tevékenységüket nem. Ebből adódóan a többségében a VEB által tulajdonolt és finanszírozott Dunaferr közvetlen működését sem okvetlenül érintik a bevezetett korlátozások. Az Európai Bizottság szóvivői irodája a konkrét esetre nem tért ki, ám kérdésünkre megerősítette, hogy a szankciók az orosz pénzügyi szektorral való kapcsolattartást korlátozzák, a kétoldalú egyezségekre csak katonai jellegű beszerzések esetén, a hitelszerződésekre pedig egyáltalán nincsenek hatással. „A cégcsoportokon belüli átutalások, hitelügyletek megengedettek lesznek, de a leányvállalatok nem használhatják tőkepiaci hozzáférésüket arra, hogy anyabankjaik számára forrásokat gyűjtsenek” – írta válaszában az iroda, hozzátéve, hogy ennek ellenőrzése az egyes állami pénzügyi felügyeletek feladata lesz. Ha viszont az orosz hitelintézetek a továbbiakban valóban nem jutnak jelentősebb hitelekhez az amerikai piacokról, a VEB finanszírozása jelenthet még gondot az oroszoknak. Ez pedig kihathat a paksi hitelnyújtásra is.
Nem lehetnek teljesen nyugodtak az Oroszországban működő, részben vagy egészében magyar tulajdonú vállalatok. Egyelőre Magyarország nem húzta ki a gyufát, de Moszkva már több szektorban és partnerországgal szemben jelezte, hogy a helyzet romlása esetén kisajátításokra kerülhet sor. Legtöbb vesztenivalója talán az OTP-nek van. Csányi Sándor bankja 2006-ban 477 millió dollárt fizetett az orosz Investberbank hálózatának 96 százalékáért, nem sokkal később további 41 millió dollárért megvette mellé a rosztovi Donszkoj Narodnij Bankot. A több mint egymillió ügyféllel rendelkező cégcsoport jelentése szerint az orosz portfólió 2011-ben 42 százalékos költség-bevétel arány mellett 41 milliárd forint adózott eredményt produkált.
Míg azonban a szankciók első hullámát követően az OTP árfolyama nem változott, a Molé 1,8 százalékot esett. Az olajtársaság helyzete meglehetősen ellentmondásos. (Kérdésünkre a cég nem akart hivatalosan állást foglalni jelenlegi oroszországi helyzetéről.) Tavaly a csoport eladta az elemzők által a legértékesebb oroszországi portékájuknak tartott Zapadno-Malobalik olajmezőben lévő részesedését, ám további négy orosz vállalatban még jelen van. Noha a Mol oroszországi jelenléte eltörpül a horvátországi befektetések mellett, a cégcsoport a múlt hónapban még arról számolt be, hogy további befektetéseket keres Oroszországban. A Molt leginkább az érintheti érzékenyen, ha az oroszok politikai okokból az olaj- vagy gázexport felfüggesztése mellett döntenek.
A szankciók egyik legnagyobb magyarországi vesztese a Richter Gedeon Nyrt. lehet, melynek a részvényárfolyamai szintén esnek. (A cégrészvények bő negyede állami tulajdonú.)
A Richter-csoport 1996 óta van jelen Oroszországban; tavaly csak a gyártásból származó árbevétel egyharmadát ott könyvelte el. A tavalyi első félévhez képest a cégcsoport nyeresége 28,5 milliárdról 23,15 milliárdra csökkent, ami majdnem 19 százalékos visszaesés. Az orosz, illetve ukrán bevételek megcsappanását a helyi valuták euróhoz viszonyított értéktelenedése okozza. Jelentős oroszországi eszközei vannak még a Trigránit Zrt.-nek is.
Mindazonáltal Magyarországnak és a magyar cégeknek egyelőre nem kell számolniuk a Kreml személyre szabott válaszintézkedéseivel; és a lavírozó magyar kormányzati stratégia mellett van esély arra, hogy ez középtávon így is maradjon. Ezeket a vállalatokat inkább a szankciókból eredő visszaesés, semmint az önkényes orosz reakció fenyegeti. Ugyanakkor, ha Oroszország és Németország között tovább romlik a viszony, beléphetnek olyan egyetemes orosz intézkedések, amelyek drámai hatást gyakorolnak a magyar exportgazdaságra is.
