Külpol

A tavaly őszi választások óta kisebbségben kormányzó jobboldali párt, a Jog és Igazságosság (Prawo i Sprawiedliwosc, PiS) az elmúlt két hétben koalíciós megállapodást kötött a széljobb két kisebb pártjával, az agrárradikális Önvédelemmel és a klerikálelborult Lengyel Családok Ligájával (Liga Polskich Rodzin, LPR). Több mint fél év után legalább a parlamenti többsége megvan a lengyel jobboldal főerejének: kérdés, mire mennek szalonképtelen partnereikkel.

Marija Stevanovic szemetet éget a háza kertjében, Kosovo Poljéban (albánul Fush‘ Kosov‘). A kerítés előtt két kissrác bringázik el, valamit az asszony felé rikkantanak albánul, és átköpnek a kerítésen. Az idős asszony nem szól vissza. Égeti tovább a szemetet - amit albán szomszédai raknak le a kertjében, rendszeresen, évek óta.

Nagy levegőt veszünk, és elindulunk az Üzbegisztánt Afganisztántól elválasztó Béke és Barátság hídján. Az egykor a tálibok uralta országról a háború vége óta sem hallani sok jót: robbantások, öngyilkos merényletek és az al-Káida növekvő aktivitása.

Huszonötezer szavazat a negyvenhétmillióból - ennyin múlt a baloldal győzelme Olaszországban. A képviselőházi szavazati arány 49,8-49,73 volt, a szenátusinak lapzártánkkor még nem volt végeredménye. Mindebből újraszámlálás és politikai káosz is következhet, de tényleges, bár izzadságos baloldali kormányzás is, miután a mandátumelosztás szabályai a 630-ból legalább 340 képviselői helyet biztosítanak a többség számára.

Az Európai Néppártban a Fidesz a közepesen fontos pártok közé tartozik. Egyedül az új tagállamok közül ad egy-egy alelnököt a pártnak és az európai parlamenti frakciónak.

Lapunk megjelenésekor szavaz a madridi parlament Katalónia önállóságának megnöveléséről. Ha az autonómia kiterjesztését elfogadja a központi parlament, júniusban a tartományban népszavazást tartanak róla. Barcelona kifelé igyekezne Spanyolországból, ám sokan marasztalják. Van-e emberarcú nacionalizmus a XXI. században?

Afrika legnépesebb országának 130 millió lakosa van. Vagy 150 millió. A mostani népszámlálás majd kideríti. Vagy nem deríti ki: már a számlálókörzetek kijelölését is véres zavargások kísérték. A békesség kedvéért az emberek nemzetiségi és vallási hovatartozását nem firtatják. Ez azonban édeskevés a békességhez.

Dicsőséget, új tartományokat, nemzeti egységet és virágzást ígért, de nem hagyott mást, csak romba dőlt gazdaságot, széthullott államot. Százezernyi halottat.

Az áprilisi magyarországi és júniusi csehországi voksolások mellé váratlanul Szlovákia is felsorakozott: június 17-én idő előtti parlamenti választásokat tartanak (amúgy szeptemberre tervezték).

A hétvégén Berlinben 35 ezren tiltakoztak ellene, de hőbörögtek Franciaországban és Görögországban is. Az Európai Parlament lapunk megjelenésének napján, csütörtökön szavaz a rém unalmas nevű "szolgáltatási direktíváról". A tét nemcsak az utóbbi évek legfontosabb gazdasági reformja, de az európai nyitás gondolata is.

Bekövetkezett az, amire Izraelben még gondolni sem mertek. Hatalmas fölénnyel győzött a Hamász. Jeruzsálemben, Ramallában és Gázában döbbenet és harcias retorika uralkodik. Mindegyik fél bejelentette, hogy nem tárgyal a másikkal: Izrael nem kér a Hamászból és viszont, a Fatah nem lép koalícióra a Hamásszal, Bush pedig leállítja a palesztinoknak folyósított segélyeket.

Meglepetésről nincs szó, bár kétesélyes volt a küzdelem. Chilének - Dél-Amerikában elsőként - egy 54 éves nő lesz az államfője, aki joggal állítja, hogy a saját élettörténete összefonódott az ország utóbbi harminc évének történetével. Elkezdődött tehát a kontinens nagy választási éve. Latin-Amerika 12 országában lesz elnökválasztás ebben az évben, köztük olyan nehézsúlyúakban, mint Mexikó vagy Brazília.

Kubában köszöntötte az új évet Evo Morales Aima, Bolívia két hete megválasztott elnöke. Példaképe, Fidel Castro a saját különgépét küldte érte. Morales a legszegényebb dél-amerikai ország első "bennszülött", ajmara elnöke, és nemcsak feltételezni lehet róla, de egyenesen feltett szándéka, hogy borsot törjön Washington orra alá.

Hogyan lesz két ország évszázados gyűlölködéséből sokrétű, gyümölcsöző együttműködés? Mit kezdjünk régóta begyökerezett fenntartásainkkal és nacionalista indulatainkkal, amikor - nagyon is világos érdekeket követve - egy eladdig megvetett néppel karöltve kell tevékenykednünk? Cikksorozatunk első részében a Franciaország és Németország között évtizedek óta fennálló intézményes kapcsolathálózattal foglalkozunk.