Vlagyimir Putyinnak szüksége van 180 ezer katonára, de ez nem az első eset. 2022-ben és 2023-ban ugyancsak komoly erőforrásokat mozgatott meg az orosz államapparátus, hogy a szerződéses katonák (kontraktnyiki) számát nyolcadával megemelje. Most a jelenlegi 1,32 millióról 1,5 millióra nőne a hadsereg létszáma, ha Putyin szerencsével jár. A tisztánlátást nem segíti, hogy az orosz állami média rendszeresen túloz a bevonulók számáról, de az biztos, hogy egyre nehezebb embert fogniuk (pedig már a díjazást is duplájára emelték), és nem ok nélkül indult meg a találgatás, miszerint kényszersorozásokra kerül sor.
A Kremlben azonban szeretnék minél előbb elejét venni az efféle szóbeszédeknek. A Wall Street Journal múlt héten arról írt, hogy 2024 májusában az orosz honvédelmi minisztérium a sorozás elrendelését kérte Putyintól, aki erről hallani sem akart: a lakosságot már 2022 szeptemberében a részleges sorozás is megdöbbentette, és az elnök attól tart, ez kikezdheti a népszerűségét. A Meduza forrásai szerint éppen augusztusban merült fel legutóbb a kérdés, mielőtt az ukrán erők betörtek a kurszki régióban.
Szeptember 20-án Putyin rendeletben utasította az Orosz Biztonsági Tanácsot, hogy szervezze újra a decentralizált régiós önkéntes csapatokat, ami ugyancsak azt jelzi, hogy az agresszor emberhiánnyal küzd. A testületet, ami ezt a feladatot végrehajtja, Dmitrij Medvegyev elnökli. Az önkéntesek toborzását új propagandakampányok segítik.
Közben nem várt háborús mellékhatásról tudósít a Meduza: toporognak az állami lakásokra várók. Augusztus végén azzal büszkélkedett a szentpétervári önkormányzat lakhatásért felelős bizottsága, hogy 146 ezerről 78 ezerre csökkent azok száma, akik önkormányzati lakásra várnak a nagyvárosban. A hivatalos adatoknak azonban nem szabad hinni – hívja fel a figyelmet a független Bumaga. Sokan ugyanis magára a listára sem tudnak felkerülni, miközben a veteránok prioritást élveznek.
Pedig az orosz elnök világos feladat elé állította a tábornokait – olvasható az Institute of War oldalán. Október közepéig ki kellene üldözniük az ukrán „betörőket” Kurszk térségéből, a hónap végére pedig ütközőzónát létrehozni Ukrajna területén – de ez szakértők szerint nehezen fog összejönni. Pedig az abháziai katonákból álló Pjatnaska alakulat vezetője, Ahra Avidzba máris arról beszél az orosz TASZSZ hírügynökségnek, hogy ez sikerült, és az ukránok „komoly veszteségeket szenvedtek és mostanra kivonultak”, de mint minden információt, amit az orosz állami média közöl, ezt is érdemes kételyekkel kezelni.
A múlt héten derült ki a Politico oknyomozó cikkéből, hogy Zelenszkij annak ellenére döntött a kurszki offenzíva terve mellett, hogy Valerij Zaluzsnij, az ukrán fegyveres erők február elején leváltott főparancsoka (aki már londoni nagykövetként dolgozik), valamint a kifejezetten népszerű Emil Iszkulov dandárparancsnok is hazárdjátéknak tartotta a tervet. Az orosz lakosság egy részét megdöbbentette, hogy ukránok léptek orosz földre, de a kiábrándult társadalom emiatt nem fog fellázadni Putyin ellen, ráadásul az oroszok végül nem a pokrovoszki térségből, hanem inkább a zaporizzsjai és herszoni déli körzetből vontak el csapatokat az ukránok megállításához. Takács Márk százados, az NKE tanársegédje a saját Substack-oldalán úgy látja, az oroszok valamelyest visszavették a kezdeményezést a kurszki régióban.
Miért volt meglepetés a kurszki betörés?
A Guardian orosz kormányzati forrásokra hivatkozva arról írt, hogy már 2023 végén azt jelezték a kurszki régióban állomásozó hadtestektől, hogy ukrán betörés lehetséges. Az erről szóló dokumentumokat a brit lap nem tudta ellenőrizni, de ezek szerint az orosz egységek, amelyek Kurszkban a határt védték, hiányos felszereltségűek és gyengén kiképzettek voltak, az orosz központi parancsnokság pedig semmit nem tett a helyzetük javítása érdekében. A kurszki betörés ennek ellenére meglepetéssel szolgált, ami ritkaságnak mondható az orosz-ukrán háborúban, ahol a sík terepen a szembenálló felek amúgy nem igazán képesek nagy meglepetéseket okozni egymásnak.
Rakétázzanak az ukránok?
Ez is fontos kérdés volt az Európai Parlamentben a múlt héten. Egy csütörtöki javaslat engedélyezné az ukrán félnek azokat a nagy hatótávolságú rakéták használatát – igen, orosz területeken –, amiket a nyugati szövetségesektől kapott. Volomidir Zelenszkij azzal érvelt a nagy hatótávú fegyverek mellett, hogy az ún. ATACMS rakéták (kis hatótávolságú ballisztikus rakéta – a szerk.) alkalmazása már nem elég, Oroszország ugyanis a célpontokat hátravitte az ország mélyére. Az ukrán államfő arról beszélt, hogy Oroszországban harminc kulcsfontosságú egykori szovjet fegyvergyár működik, de hiába nagyobb a termelés Európában, ebből Ukrajna nem kap eleget. „Nézzük meg Észak-Koreát és Iránt, amelyek szintén aktívan gyártanak és szállítanak fegyvereket Oroszországnak. Mindez nagyon veszélyes, és a világ polarizálódásához vezet” – mondta Zelenszkij egy sajtótájékoztatón az RBC-Ukraine tudósítása szerint.
A Politico és a Guardian is arról ír, hogy az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság közös egyezményben tenné lehetővé a Storm Shadow rakéták bevetését orosz területen. David Lammy brit külügyminiszter megfogalmazásában: ideje volt „a kurázsinak és a mersznek”. Az EU tagállamainak azonban még csak állásfoglalásra futotta: 425-en képviselő mellette, 131 ellene szavazott, 63 tartózkodott. Az állásfoglalás az esetleges elkövetett orosz háborús bűnökért való felelősségre vonást, illetve a Moszkvára hárítani tervezett jóvátétel és egyéb kifizetéseket is a megoldás alapvető elemeinek tekintik.
Orosz részről Vjacseszlav Vologyin, a parlamenti alsóház, a Duma elnöke reagált a hírre, és atomháborúval fenyegette a nyugatot. Nála azonban súlyosabb szereplő a külügyminiszter, Szijjártó Péter barátja, Szergej Lavrov, aki ugyanezekben a napokban a Sky News Arabia televíziónak adott interjújában épp az ellenkezőjét hangoztatta: Oroszország nem akar atomháborút, és nem tartja helyénvalónak az arról szóló vitákat, hogy „mikor kell megnyomni a piros gombot”. Azt azért a külügyminiszter is elmondta, közvetlen háborút jelentene a NATO és Oroszország között, ha Ukrajna engedélyt kapna arra, hogy nagy hatótávolságú amerikai, francia és brit fegyverekkel csapásokat mérjen tetszőleges célokra Oroszország területén. Lavrov emellett megjegyezte, hogy Washingtonban vannak „racionális emberek, akik felfogják ezt”.
Annyi biztos, a rakétázás újabb kihívás elé állítaná Oroszországot, amely talán nincsen felkészülve arra, hogy megvédje a saját lakosságát ezektől a támadásoktól. A Meduza múlt pénteki cikke szerint az orosz hatóságok eddig kevésbé törődtek azzal, hogy a megfelelő instrukciókkal ellássák a civileket, és egy minisztériumi jelentés szerint csak a lakosság kisebb részét tudnák tudnák megvédeni – annak ellenére, hogy 2019-ben szigorították a szabályozást. A védelmi pontok száma még csökkent is 2013 óta, 95 százalékuk rossz állapotban van, sokat privatizáltak vagy elhanyagoltak.
Európa bírja – de bírja?
Az Európai Bizottság a múlt héten – megkerülve a magyar vétót – két kölcsönt is bejelentett Ukrajna részére: az egyik 45 milliárd euróról, a másik 35 milliárd euróról szól. Ursula von der Leyen és Volodimir Zelenszkij szeptember 20-án találkozott Kijevben. Noha a fedezetet az orosz oligarchák befagyasztott vagyona szolgáltatja (állítólag 300 milliárd euró van a bankoknál, de ezeknek az értéke romolhat), ez akkor is nagy vállalás Európa számára – főként azt figyelembe véve, hogy ebben az Egyesült Államok nem vállal szerepet.
Zelenszkij a hét második felében New Yorkba utazik, ahol találkozót tervez Biden elnökkel, valamint a két elnökjelölttel, Kamala Harrisszel és Trumppal is, szerdán pedig felszólal a Biztonsági Tanács ülésén. Egyes értesülések és jóslatok szerint Zelenszkij egy béketervet is megvitathat az amerikai elnökkel, de az biztos, hogy – ellentétben a magyar kormánnyal – mindkét potenciális elnökjelölttel, Harrisszal és Trumppal is igyekszik barátságos hangot megütni és semleges álláspontra helyezkedni.
Érdekes közben barátkozni az orosz narratívával, amit a Kremlhez közeli blogger, Mihail Zvincsuk megszólalásából is felvázolhatunk (ez a fehérorosz állami hírtévé, a Belta műsorában hangzott el): a propagandista szerint Európának nem célja vereséget mérni Oroszországra, hanem profitot és politikai tőkét akarnak nyerni a háborúból, miközben az AI-haditechnológia tesztpályájának használják Ukrajnát. Ez persze színtiszta kremlista hazugság, de tanulságos: a blogger úgy „jutott” erre a következtetésre, hogy Európa nem nyújt elegendő segítséget Ukrajnának, és hagyja, hogy Oroszország felkészüljön a védekező fél, Ukrajna csapásaira.
Oroszország eközben felrajzolta az új hidegháborús hadszínteret, amikor listázta azt a 47 országot, amelyek „romboló morális attitűdje” ellenkezik „az orosz lelkiséggel és morállal”. A listán nyugati és velük szövetséges államok szerepelnek, de Magyarország, Szlovákia, Törökország, Moldova és Georgia nem.
