Az orosz csodafegyver

Sebbel-lobbal

Külpol

Csodafegyverként harangozta be Vlagyimir Putyin az orosz hadsereg saját fejlesztésű, harci repülőkről indítható, a hangsebesség többszörösével repülő, de a működési elvét tekintve mégis inkább hagyományos ballisztikus rakétáját. Ám a Kinzsal (Tőr) korántsem sebezhetetlen: az első, harci körülmények között bevetett „hiperszonikus” fegyveren kifogott az ukrán légvédelem.

Hiperszonikus fegyverekként azokat a katonai célú repülő objektumokat tartjuk számon, amelyek a hangsebesség 5–20-szorosával képesek repülni – ez nagyjából 1,6–8 kilométer/másodperc sebességnek felel meg. Ennél nagyobb sebességgel nem érdemes kísérletezni a földi légkörben, elvégre annak anyaga ilyen óriási mozgási energia hatására plazmaállapotúvá alakul, ami kommunikációs, illetve irányítási gondokat okoz. Természetesen a lézerfegyverekkel ezeknél nagyobb sebességgel támadnak, de ott nincs szükség nagy méretű, hagyományos anyagból álló objektumok villámgyors mozgatására.

A hiperszonikus fegyvereknek több fajtája létezik, amelyek eltérő mechanizmus szerint gyorsulhatnak. A hiperszonikus siklójárműnek (hypersonic glide vehicle – HGV) nevezhető, a levegőben a hangsebesség sokszorosával haladó eszközt eredetileg ballisztikus pályán bocsátották fel: kilőtték például egy (földi) rakétavetőből, minekutána a Föld gravitációjának köszönhetően parabolikus röppályát fut, és a gyorsulás következtében éri el a rendkívüli sebességet. A hiperszonikus cirkálórakéták már saját hajtóművel rendelkeznek, amely nagy sebességgel szívja be az oxidációhoz szükséges levegőt (hiperszonikus sebességnél ez szinte öngerjesztő folyamat), a hajtómű (scramjet) ezt a beszívott levegőt összenyomja, s így magas hőmérsékletre hevíti fel a gyújtási pont előtt. Ilyen hajtóműveket nem csupán rakétákra, de repülőgépekre is szerelhetnek. De speciális ágyúk segítségével is hiperszonikus sebességre gyorsítható egy lövedék: elektromágneses erőtér segítségével gyorsító berendezésekkel, sínágyúkkal akár 3 kilométer/másodperc sebességet is el lehet érni. De a ballisztikus röppályán útjára bocsátott, majd a földi légkörbe visszatérő űreszközök maguk is hiperszonikus sebességgel haladnak: az amerikai űrsiklók, vagy az egyetlen próbarepülést megért orosz Buran is legalább Mach 25 sebességgel tért vissza a légkörbe.

Hová, hová?

De mi értelme van ilyen nagy sebességű lövedékekkel lecsapni az ellenségre, ha jól tudjuk, hogy a kisebb sebességű, de kellően nagy robbanótöltettel felszerelt rakéták, drónok, pilóta nélküli repülők is kellően nagy pusztítást tudnak végezni? Nos, a hiperszonikus lövedékek röppályájuk során óriási mozgási energiára tesznek szert, s már csak a becsapódás során felszabaduló hatalmas energia következtében is hatalmas pusztító erővel bírnak; ami persze hagyományos robbanófejekkel továbbfokozható. A fejlesztésük során azzal is számoltak, hogy ezeket éppen a hatalmas sebességüknek köszönhetően jóval nehezebb lesz bemérni, illetve a most ismert rakétaelhárító fegyverekkel megsemmisíteni. Ebben a tekintetben nyilván különös figyelemmel kísért fejlemény volt a hiperszonikus fegyverek első ismert harctéri bevetése az orosz hadsereg ukrajnai agressziója során.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után.