Kultúra

Virág a punknak

„Hé, punk! Hová mész azzal a virággal? Friscóba megyek, hogy beszálljak egy pszichedelikus bandába” – Frank Zappa 1968-ban írta a hippigúnyoló Flower Punk című dalt, amivel látnoknak bizonyult; tíz évvel később ugyanezekkel a sorokkal már egy másik világraszóló szubkultúra reprezentánsait tudta volna vérig sérteni, hiszen a punk védjegye nem holmi virágcsokor, szitár-, meg Hammond orgona futam volt.
  • - legát -
  • 2018. június 10.

Az ébredő erőmű

Egy hosszabb szünetet követően Roger Waters 1999-ben – majdnem két évtizede – vágott bele újra a koncertezésbe, és azóta kisebb megszakításokkal egyfolytában úton van.

Arra született

Az elmúlt bő negyven év, az államszocializmus évtizedeinek kétes értékű (és többnyire kevéssé maradandónak bizonyuló) kulturális és gazdasági teljesítményei között még mindig kiemelt figyelem illeti a korszak popzenéjét. Számtalan honfitársunk zenei érdeklődését igazából még mindig a Kádár-rendszerben (hol annak kebelén, hol annak ellenére) készült alkotások mozgatják, és ebből a szempontból mindegy, hogy az el nem múló rajongás tárgya Kovács Kati, a Bergendy, a Fonográf vagy a Bizottság.

Újrajátszás

„Ma már nincsenek írók”, hangzik fel váratlanul a szünetben; a színdarabból kilépett gáz(készülék)szerelő mondja a közönség közé vegyülve, önironikusan.
  • Tompa Andrea
  • 2018. június 10.

„Tele van lazasággal és humorral”

Paganini meghatározó figurája volt a zenetörténetnek, emberileg és muzsikusként is a határokat feszegette. Mit tudunk virtuóz hegedűjátékáról, amit ma akár könnyűzeneként is hallgathatunk? Egyik legértőbb tolmácsolója, Baráti Kristóf rajzolja meg Paganini portréját.

Egy bukott asszony

Jókai Mór fogadott leánya, Laborfalvi Róza és Lendvay Márton unokája, Feszty Árpád felesége és – szinte bizonyosan – idősebb Andrássy Gyula gróf ágyékának gyümölcse: Feszty Árpádné Jókai Róza igazán a 19. századi Magyarország hatalmas kapcsolati hálójának kellős közepén élte le élete első felét.