Kultúra

Magyar alkotók művei is szerepelnek egy rendhagyó párizsi kiállításon.

Másfél évnyi nyomasztó járvány­élet után mint egy falat kenyér, úgy hiányzott nekünk egy okos, szórakoztató, jól megírt könyv, amelyben végre elmagyarázzák nekünk, miért lett (és valószínűleg marad) oly keserves és még az eddiginél is kockázatosabb az életünk.

Sokak szemében máig a Gangnam Style jelenti a dél-koreai popzenét, pedig Psy virális slágere már a megjelenésekor is inkább a K-pop hol szórakoztatóan, hol irritálóan túltolt paródiája volt.

A tavaly elhunyt producer, Hal Willner azzal csinált világraszóló karriert a nyolcvanas években, hogy népszerű előadókat és zenészeket kért fel, dolgozzák fel és adják elő saját stílusukban híres zeneszerzők műveit.

Az Ukrajna keleti részén (a nyílt vagy burkolt, de következetesen letagadott orosz be­avatkozás folyományaként) állandósult polgárháborús állapotok legrombolóbb következménye nem az anyagi javakban, politikai szuverenitásban, társadalmi kohézióban esett (egyébként jóvátehetetlen) kár, hanem a mindenkit deformáló polgárháborús (gyanakvástól, gyűlölettől, bosszúvágytól terhelt) tudatállapot kialakulása. Amely belülről mérgez. A drámaíró Natalija Vorozsbit első, máris markáns szerzőiségről tanúskodó filmjét ez a tudatállapot hatja át.

A gimnazista korosztálynak írt nagy sikerű irodalomtörténet, Az irodalom visszavág szerzője maga is középiskolai tanár, most novelláskötettel jelentkezett. A nagy beszélgetés le se tagadhatná írójának hivatását.

A legtöbben az utolsó pillanatig reménykedtünk, hogy lesz valamiféle folytatás. Talán úgy, hogy az előadás végén megint elkezdik kihúzni a neveket a kalapból, vagy esetleg bejelentik, ahogy korábban ötlet szintjén felmerült, hogy jövőre Máté Gábor kerül sorra.

Nehéz eldönteni, mi a jobb választás: előbb megnézni a kiállítást vagy fordítva: csapjon csak arcul a táncművészet, és utána legyen részünk az aha-élményben. A táncelő­adás ősbemutatóján mi az első felvonás után szaladtunk át a kiállítótérbe.

A kiállítás a holokauszt idején, közvetlenül utána született műalkotásokat mutat be, a trauma közvetlen, nyers megörökítését, gyakran a túlélő művész életművére alig is jellemző stílusban, és ez más perspektívákat nyit számunkra is.

Amikor a 2010-es évek elején Ladik Katalin neve szóba került a hazai képzőművészeti szcénában, többen csak legyintettek, mondván, hogy ő csak egy színésznő, aki az 1980-as évek elején elsősorban televíziós filmjeivel vált híressé Magyarországon.

Kormos István: Vonszolnak piros delfinek

Az Ördögkatlan fesztivál beremendi helyszíne kitűnő beszélgetésekhez, kamara-előadásokhoz.