Kultúra

A berlini Nemzetközi Irodalmi Fesztivál felhívása moziknak, egyetemeknek, iskoláknak és magánszemélyeknek is szól.

Egy tatárjárásról szóló filmben játszaná a főgonosz bíborost. 

Az irodát telefingó és beosztottjait lyukas zokniban inzultáló Gary Oldman és a szigorú kiskosztümjeiben, szigorúan összepréselt ajkakkal dirigáló Kristin Scott Thomas az MI5 táplálékláncának két véglete: a hűvös üveggel és fémmel burkolt felső vezetés és a dohos, ragacsos kis irodákba száműzött kegyvesztettek, akik ilyen-olyan okok miatt felsültek a kémszakmában.

Hermann Hesse első olvasásra igen filmszerűnek tűnő műveiből eleddig nem készült egyetlen, a gazdag képiségű szövegekhez méltó adaptáció sem.

Volt egyszer egy Norvégia csupa jóravaló polgárral, meg néhány zűrös hátterű fiatallal, utóbbiaknak fura vízióik voltak a világról és meglehetősen extrém elképzeléseik arról, miben rejlik a zenei szépség (sokszor pont a rútságban).

Elég erős május 1-jei anyaggal állt elő a Szabad Európa podcastsorozata. Persze nincs is nehéz dolguk, óriási anyagból válogathatnak a – valamiért meg nem nevezett – műsorkészítők. Itt jegyezzük meg, hogy nemcsak a podcast munkatársai nincsenek nevesítve, de maga a podcast sem: egyszerűen az anyaoldal és az egykori legendás rádiócsatorna nevét viseli.

Honnan származnak Bosch zseniális látomásai? Mi magyarázza máig lenyűgöző, misztikus világát? Miért olyan eleven a pokol tornácán égő tűz, és miért megfejthetetlen a földi gyönyörök világa?

A gyöngyösbokrétás jelmez- és divattervező, Zsindelyné Tüdős Klára nevében ő volt a Zsindely: a Horthy-korszak politikatörténetének kutatóit leszámítva, az olvasók számára leginkább talán így lehetne beazonosítani Zsindely Ferenc személyét.

Nem tartom a szülést a női lét elengedhetetlen esszenciájának. Az is meglepett, amikor egy nemzetközi feminista work­shopon a saját szülését nevezte meg élete legjelentősebb eseményeként a résztvevők többsége. „Messzemenően hiszek a teremtés tökéletességében, a női test működésének csodájában” – mondja az előszó is.

Mundruczó Kornél és Wéber Kata Pieces of a Woman című, a Netflixnek 2020-ban készült filmjének alapját a TR Warszawa színházban bemutatott előadás képezte, s a darabot a Budapesti Tavaszi Fesztiválon most az itteni közönség is láthatta. Az alaptörténet így ismert, egy gyermekét az otthon szülés során elveszítő anyáról szól, ám az előadás sokban különbözik a filmtől, a történet, az időkezelés és a helyszín tekintetében is.

Lengyelországban, akárcsak nálunk, egy anakronisztikus családfogalom ideálképét követve hoznak a politikusok tökéletesen értelmetlen törvényeket, amelyek megkeserítik több társadalmi csoport életét. A keresztény konzervatív kormány és oktatáspolitika azt szajkózza, hogy a család egy apából, egy anyából és a gyerek(ek)ből áll. Igen ám, de a házasságok több mint fele válással végződik. Maria Wojtyszko színműve azt keresi, hogy mit kezdhetnek a gyerekek ebben a légkörben a saját érzéseikkel.

A spanyol származású képzőművész a személyes tapasztalatait előbb rögeszmékké duzzasztja, majd abszurd alkotások formájában tárja a közönség elé. Művei tetszetősek: fekete-fehér képek aranybetűs Queen-idézetekkel, táncoló rohamrendőrök barokk bálteremben, gondosan kivágott bankjegyeken feltűnő ismerős és ismeretlen arcok.