Születésének 200. évfordulóját ünnepeljük újév napján, de a Petőfi-emlékév már 2022 tavaszán elkezdődött, úgy nevezik, hogy Petőfi 200. Az eseménysorozat március 14-i kiskőrösi nyitó sajtótájékoztatóján Rideg László, a Bács-Kiskun megyei közgyűlés elnöke elmondta, hogy Petőfi „akkora lángelme volt, hogy életművének megünneplése két emlékévet is megérdemel”. De a Petőfi 200-at nemcsak a szokásos megemlékezésekkel gondolták el, inkább tarkítanák azt mindenféle mutatvánnyal. A sajtótájékoztatón Font Sándor országgyűlési képviselő például arról beszélt, hogy „Petőfi a 19. század influenszere volt”, s „az ő géniuszát kell tudatosítani a magyar emberekben”.
És ugyanez olvasható a Petőfi 200 hivatalos oldalán is. A honlap szerkesztői szerint Petőfi „másfél év alatt vált ismeretlen karakterből meghatározó divatszerkesztővé, ismert íróvá, költővé, és „olyan kirívóan öltözködött, mint most Lady Gaga”, sőt a költő napszemüveges arcképét is megalkották.
Inkognitóban
Mégis úgy tűnik, hiába minden hajánál fogva előrángatott párhuzam, és hiába támogatja a kormány 9,5 milliárd forinttal a rendezvénysorozatot – 3-3 milliárd forint irodalmi emlékházakra és „a hazai kulturális élet szereplőinek egyedi támogatási kérelmeire”, illetve 3,5 milliárd forint a vidéki múzeumoknak –, ha az immár kilenc hónapja tartó emlékévből egy árva szavalatot sem tudunk felidézni a költő „géniuszának tudatosítása” érdekében. Ezért már most borítékolhatjuk, hogy 2022-2023 a napszemüveges Petőfi Gaga helyett főleg attól (lesz) emlékezetes, hogy Rákay Philipnek súlyos milliárdokat sikerült leakasztania a Nemzeti Filmintézettől, hogy elkészíthesse Most vagy soha! című Petőfiről szóló filmjét, mely nem mellesleg minden idők legdrágább magyar filmje. (A Rákosi-korszak „nemzeti szocreál” kurzusfilmje, a három éven át forgatott Föltámadott a tenger is sokáig a legdrágább magyar filmnek számított.)
A felszabadult magyar nép tudja
S ne gondoljuk, hogy ötven évvel ezelőtt a fogához verte a garast az akkori kormány Petőfivel kapcsolatban. Az 150. évfordulós emlékév is két évig tartott, ráadásul az ún. Petőfi emlékbizottság elnöke maga Losonczi Pál népköztársasági elnök volt, vagy ahogy akkoriban mondták, az elnöki tanács elnöke. És persze a nagyotmondás sem hiányzott. Dr. Orbán László művelődési miniszterhelyettes, emlékbizottsági tag például arról beszélt az emlékév nyitóünnepségén, „a valódi örökösök jogán” arra törekednek, „hogy a szocialista eszmeiség, a hazafiság, az internacionalizmus szellemében elmélyítsék Petőfi forradalmi költészetének ismeretét”.
Jellemző, hogy még a Magyar Rendőr című lap is Petőfit éltette 1972 elején: „Az egész országra kiterjedő ünnepségsorozattal készül népünk – s nem túlzás: a haladó világ” – írták, és még azt is hozzátették, hogy „ezt az ünnepségsorozatot méltóan és tisztán csak a felszabadult magyar nép tudja igazán rendezni”.
Ennek ellenére a rendőrlap beharangozója szerint „a Béke Világtanács és az UNESCO is felvette a Petőfi-emlékévet az 1973. év megemlékezései közé”, mi több, a „testvéri szocialista országokban” is megemlékeznek Petőfi Sándorról, „a Szovjetunióban például 300 000 példányban jelentetik meg a verseit”. „A nyugat-európai nagyvárosokon kívül Kubában, Szíriában, az EAK-ban (Egyiptom – a szerk.), Algériában, Tuniszban, Chilében, Indiában, Peruban, Equadorban, Venezuelában és másutt is lesznek megemlékezések” – tették hozzá. Ami pedig magyar vonatkozásokat illeti, arról számoltak be, hogy a kiállítások és a „sokféle kiadvány” mellett vetélkedőt rendeznek, Pátzay Pál életnagyságú szobrot készít, a Magyar Posta bélyegsorozatot, a Magyar Nemzeti Bank pedig arany- és ezüstpénzeket hoz forgalomba. Noha végül csak ezüstpénzt vertek, a bélyegsorozat pedig csak három címletből állt és Pátzay műve sem született meg, az illetékesek hatalmas erőket mozgósítottak Petőfi ünneplése érdekében, így – a mostanival ellentétben – 1973-ban Magyarországon csak az nem tudott az emlékévről, aki nem lépett ki az utcára, nem olvasott újságot, nem nézett tévét, nem hallgatott rádiót.
Európa csendes
Ötven évvel ezelőtt a moziban is megjelent Petőfi Sándor, ám nem kurzusfilm-formájában, kiugróan magas költségvetéssel. Kardos Ferenc Petőfi ’73 című filmje inkább az akkori agitpropos emlékév-forintégetés antitézisének tekinthető, amelyben diákok játsszák el a forradalom és szabadságharc történetét.
A Petőfi ’73 miatt ma sem kell szégyenkezniük az alkotóknak, de a korabeli kritikák is inkább elismerően szóltak a filmről.
Mi több, a híres olasz író, Alberto Moravia is megemlékezett a Petőfi ’73-ról a L’Espresso című lapban, amit annak idején az Élet és Irodalom szemlézett: „… a film témája maga a filmkészítés. A diákoknak az a céljuk, hogy eljátsszák a forradalom fő eseményeit, a rendező pedig azt mutatja, milyen fogásokat alkalmaznak a fiatalok, hogy ezt elérjék. Ez a rendezői felfogás politikai célzatúvá teszi a filmet. A rendező és a szereplők érzelmei fejeződnek ki nem csak 1848-ról, hanem napjaink forradalmiságáról is” – írta Moravia. Nagyjából egyet is érthetünk vele, bár mai szemmel mégsem ő legizgalmasabb felszólaló a tárgyban, hanem a Mikroszkóp Színpad igazgatója, az akkoriban humoristaként is elég népszerű Komlós János! Ő a Kritika című lapban írt a filmről, s dolgozatában egyenesen „nagyszerűnek” nevezte Szörényi Levente – az Európa csendes című Petőfi versre írott – betétdalát.
Mindez attól válik érdekessé – és egyúttal a Kádár-korszak kultúrpolitikájának jellemző epizódjává –, hogy a film bemutatása után hét évvel Szörényi Levente már nem énekelhette fel Petőfi versét második szólóalbumára, mivel az Európa csendest a lemezgyár atyaúristene, Erdős Péter a rendszerre veszélyes szövegnek ítélte meg. Így az 1980-as Hazatérés című lemezen, Petőfi ’73 címmel csak a filmdal zenéje hallható. És ha ez nem lenne kellőképp abszurd, ne felejtsük, hogy Erdős Péter az ötvenes években Nagy Imre köréhez tartozott, és 1956 után még börtönben is ült, míg Komlós János 1953-ig az ÁVH hírhedt vizsgáló-kihallgató tisztje volt…
