Kultúra

„Sikítani tudnék az Ariadnétól” – mondta Stravinsky egy 1958-as beszélgetésben, majdnem fél évszázaddal azután, hogy Richard Strauss szerencsétlenül járt operája megszületett.

Az előadás irodalmi alapanyaga, Thurzó Gábor regénye az életmű kevésbé ismert darabjai közé tartozik.

Nem az apa, csak az emléke: az utolsó, rögzült, az emlékezet mélyén „bebalzsamozott”, mozdulatlanná szilárdult képe jelenik meg Lisszabonban, ahol a lánya – a családi Bibliába írt bejegyzés szerint Andrea, az ismerősei számára Verocska – él férjével, Teóval és a gyermekeivel.

Radical Relax címen rendez előadást a Katonában, amelynek ezúttal ő az egyedüli szerzője is. Arról beszélgettünk vele, hogy hogyan lesz közösségi élmény egy előadás, s mi történik, ha semmit sem csinálunk, de szóba került az is, hogy milyen lenne, ha kikapcsolnánk a telefont, és megennénk egy levest.

Új regénye, a Mozgókép kapcsán egy filmrendező fausti paktumáról, a náci Németország hétköznapjairól és egy Hamlet-idézetről is beszélgettünk a Magyarországon tartózkodó német íróval.

Fejben szeretjük elválasztani a gondoskodást és a munkát; azt, amit önzetlenül adunk, illetve amit fizetségért csinálunk.

Kék gallérosként sűrű igazán az élet, különösen, ha beszorítjuk egy kisgépszerelő-műhely vasszekrényei közé, ahonnan legfeljebb a kocsmába mozdulunk ki, ugyancsak négy szomorú szürke fal közé.

A Nada Surf szerencsés csillagzat alatt született.

Szociálpszichológiai kísérletek bizonyítják, hogy akit külsőre vonzónak tartunk, ahhoz hajlamosak vagyunk egyéb pozitív tulajdonságokat társítani: aki szép, az tehát kedves és okos is.

Samuel Shepherd egyike az utolsó reneszánsz alkotóknak.

A Független Színház Magyarország (FüSzi) évad­indító előadása az 1782-es nyúzóvölgyi vérengzésnek állít emléket, a cigányok kivégzését kamaraszínházi formában dolgozva fel.

A szigetországban megbecsült, máshol inkább csak „kismesternek” elkönyvelt Edward Elgar egyetlen darabbal lett igazán népszerű.