A Balázs Béla-díjas operatőr-filmrendezővel, fotográfussal és zen tanítóval a Capa Központban látható kiállítása kapcsán beszélgettünk Hamvasról, az Én-tudatról, a tradicionális és kortárs japán művészekről és a fotográfiáról.
Idén nyáron halt meg a nagy amerikai színésznő, a 20. század második felének meghatározó erejű művésze, aki nélkül ma nem csak a filmművészetről alkotott képünk lenne szegényebb, de a világképünk is.
Mindig jeles esemény, ha a Primal Scream lemezt jelentet meg – különösen akkor, ha ezt nyolc és fél év kihagyás után teszi. A rengeteg stílusba belekóstoló zenekar a szupersztár státuszt sosem érte el, de nem is kellett kompromisszumokat kötniük, mindig a saját fejük után mentek.
Latinul: harangocskák. Tintinnabuláció, az idén 89 éves észt zeneszerző, Arvo Pärt saját elnevezésű stílusa. „Egy hármashangzat három hangja olyan, mint a harangok. És ezért hívom tintinnabulációnak” – foglalja össze a lényeget Pärt, miután a rá jellemző visszafogott vallomásossággal így nyilatkozik: „A tintinnabuláció olyan terület, ahová néha elkalandozok, amikor válaszokat keresek – az életemben, a zenémben, a munkámban.
Nagyra értékeli a zenekari zenészek kreativitását. Szociális kérdésekhez is bátran hozzányúl, a zenén és a különleges helyszíneken keresztül. A múltról, a jelenről és a jövőről is beszélgettünk.
Csak hagyjanak békén címmel nemrég megjelent Mándy Iván monumentális monográfiája. Élet- és pályarajz egy nagyon budapesti szerzőről. De hogyan lehet ma életrajzi szempontú monográfiát írni, mennyire volt nehéz a magánmitológia mögötti valóságot megragadni – a könyv szerzőjével ezekről is beszélgettünk.
„Állítólag a Birodalmat, Németországot becsméreltem azzal, hogy ellenük fordultam” – mondta az antifasiszta Thomas Mann a nácikról, miután 1933-ban száműzetésbe kényszerült. „Oly hihetetlenül vakmerők – folytatta –, hogy összetévesztik magukat Németországgal.”
Nagyalakú, illusztrált kiadványban jelentek meg a népszerű horrorszerző alapművei, aki életében nem volt túl népszerű, de halála után senki sem tudta kivonni magát a hatása alól.
„…azért vagyunk itt, hogy olvassunk” – olvassuk. Olvasunk, hogy megismerjük és megértsük magunkat és másokat, olvasunk, hogy megismerjük és megértsük a világot (a múltat, a legtágabb értelemben vett szellem, a kultúra értékeit), olvasunk egzisztenciális szükséglettől vezettetve, „életre-halálra”, ahogyan Esterházy Péter írta.
Író, újságíró, a lengyel tényirodalom grande dame-ja. Tényregényeiben, riportjaiban, elbeszéléseiben elsősorban a holokausztra és a holokauszt feldolgozására összpontosít, erőteljesen építve a személyes történetekre. Itthon nemrég jelent meg Maria H. emlékezik című műve. Varsói otthonában kerestük fel.
