Interjú

„Ennek része lesz egyfajta ítélet is”

Martos Levente Balázs teológus, a Központi Papnevelő Intézet rektora a világvége keresztény értelmezéseiről

Lélek

Klímakatasztrófa, világjárvány, az atomháború rémét megidéző háború. Az utóbbi évek eseményeiről egyre többször juthat eszünkbe a világvége. De mit is jelent a bibliai értelemben vett világvége, hogyan viszonyult ehhez az elmúlt évszázadokban a keresztény teológia? És egyáltalán: félni vagy várni kell-e a végítéletet?

Magyar Narancs: A közbeszédben gyakran emlegetjük a világvégét – ez a jelentés mennyiben ér össze és miben tér el a bibliai, teológiai értelemben vett világvégétől és végítélettől?

Martos Levente Balázs: A szorongás, a saját világunk, életünk megrendülése, a félelem, hogy ami számunkra értékes, ami a mindennapokban és az ünnepeken is megtart minket, elvész, olyan dolgok, amelyekhez mindannyian kapcsolódni tudunk. Biztos, hogy a kereszténység világvégéről szóló tanítása is kapcsolódik ehhez a félelemhez, a világ mulandóságának tapasztalatához, miközben azzal nem egyenlő. Amikor minden elpusztulni látszik, és a világvégéhez az ítélet képzetét társítjuk, igazából az a kérdésünk, hogy van-e, aki ezt rendezi, kézben tartja. A keresztény hit azt állítja, hogy a világot teremtő Isten az, aki ugyanezt a világot sajátos módon a beteljesedéshez irányítja. Ennek pedig része lesz egyfajta ítélet is.

MN: A keresztény vallás egyik alaptétele, hogy a világnak kezdete, tehát vége is van. Utóbbi mit jelent pontosan, mi történik a bibliai, teológiai értelmezés szerint?

MLB: Az ember mindig megpróbál valami értelmet találni az eseményekben. Amikor viszont azokat teljesen értelmetlennek látja, akkor a hit szerint kitartásra és türelemre van szükség, mert Isten lesz az, aki a végén megmutatja, mi az értelme mindennek. Ez az értelemadás, illetve értelemkeresés foglalja magába a végső ítéletet is. Az Ószövetség nagyon erősen koncentrál az igazságosságra, arra a tényre, várakozásra, hogy Isten igazságos, és az ember a földön akkor lesz boldog, ha ehhez az isteni igazságossághoz igazodik. Azonban nagyon sok igazságtalansággal szembesülünk… Ebbe az összefüggésbe tartozik a végső ítélet képe, amely egy nagy helyreállítás, az igazságosság helyreállítása. Ezt lehet úgy is mondani, hogy Isten megjutalmazza a jókat és megbünteti a gonoszokat. Pontosabban: az igazakkal kapcsolatban mondja a Szentírás, hogy föltámadnak, és örök életben részesülnek, a gonoszoknak pedig valamiféle örök kárhozat lesz az osztályrészük. Az ítéletnek tehát egyrészt etikai perspektívája van. Másrészt a végső ítélet képe soha nem egyszerű leírás arról, mi fog történni, hanem mindig buzdítás arra, hogy ha Isten szétválasztja a jókat és a gonoszokat, akkor mi igyekezzünk a jók közé tartozni. Hiszen az ember még dönthet úgy, hogy minden nehézség ellenére is igyekszik jót cselekedni.

MN: A nagy történelmi válságok idején mindig felerősödnek a világvégéről szóló diskurzusok. De melyek voltak azok a korszakok, amikor a világvége témája aktívan foglalkoztatta az egyházat, a teológiát?

MLB: Az első nagy időszak, amikor erről a teológia számára fontos állítások keletkeznek, maga a Biblia világa, az ószövetségi prófétaságnak az a vonulata, amelyik várja Isten be­avatkozását. A zsidó nép a Második Templom korában, a perzsa uralom idején elveszítette politikai önállóságát. A második ilyen szakasz már Jézus működésével kapcsolatos, az úgynevezett zsidó háború kora, amikor az első keresztények számára szó szerint összedől a világ: a rómaiak lerombolják a jeruzsálemi templomot. Kr. u. 70-ben vagyunk, az evangéliumoknak is az a szakasza ez, amely Jézus tanításában látja meg, miként valósul meg Isten gondviselő szeretete az üldöztetéseken és a megrendülésen keresztül. A következő, más értelemben jellegzetes időszak a Kr. u. 1000 körüli. Ekkor felerősödnek a millenarista tendenciák, azaz sokan a Jelenések könyvére alapozva Krisztus ezeréves földi uralmának bekövetkeztére számítanak. Teológiai közhely, hogy az első keresztény nemzedék nagyon közelre várta Krisztus visszatérését. Tehát a keresztény világképben tényleg ott van a várakozás, hogy az Úr, aki feltámadt a halálból és ezzel mindenki számára új időt kezdett, az idők végén visszatér, és ezzel vége a történelemnek. A nagy történelmi fordulópontokon erősebb a világvége témája felé fordulás, de ez a megrendülés minden nemzedékben megteremhet. Természetes, hogy amikor bajba kerülünk, kérdéseket teszünk fel. Korról korra különböző, hogy ezekre a kérdésekre mennyire sikerül egyetemes válaszokat adni. A mai korra egyebek közt az is jellemző, hogy nincsenek ilyen nagy, közös válaszaink. A hit által adott válaszok sem tűnnek olyan konkrétnak, senki nem merészeli komolyan azt állítani, hogy a világon tapasztalható rossz egyszerűen büntetés. Egy ilyen korban, mint a mostani, válaszok sokasága létezik, a kereszténység pedig arra törekszik, hogy ne hagyja magára azt az embert, aki a kérdésével támaszt keres.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.

Rémek és rémültek

Konkrét évszám nem hangzik el az előadásban, annyi azonban igen, hogy negyven évvel vagyunk a háború után. A rendszerbontás, rendszerváltás szavak is a nyolcvanas éveket idézik. (Meg egyre inkább a jelent.)

Az igazságnak kín ez a kor

A családregény szó hallatán rendre vaskos kötetekre gondolunk, táblázatokra a nemzedékek fejben tartásához, eszünkbe juthat a Száz év magány utolsó utáni oldalán a kismillió Buendía szisztematikus elrendezése is.

Kultúrnemzet

„A nemzetgazdasági miniszter úr, Varga Mihály 900 millió forintot biztosított ennek az épületnek a felújítására – nyilván jó összeköttetésének köszönhetően. Lám, egy nemzeti kormányban még a pénzügyminiszter is úgy gondolja, hogy a kultúra nemcsak egy sor a magyar költségvetésben, hanem erőforrás, amelynek az ország sikereit köszönhetjük.”

„Így változik meg a világrend”

Miért tört előre a populista jobboldal a nyugati világban, és hogyan alakította át Kelet-Európát? Milyen társadalmi változások, milyen félelmek adták a hajtóerejét, és milyen tartalékai vannak? És a liberális demokráciának? A tájhaza egyik legeredetibb politikai gondolkodóját kérdeztük.