A modern magyar filmtörténet alkotói mindenkori vágyaikat és félelmeiket projektálták a Balatonra, az aktuális rendszer és hangulat viszonylatában. Makk Károly például az 1955-ös, Rákosi bukása utáni felszabadultságban készült Liliomfiban harsogóan vidám, lelkes képet festett a Balaton-felvidékre. De három évvel és egy levert forradalommal később már a hazai filmek egyik legpesszimistább darabját (Ház a sziklák alatt) helyezte e környezetbe. Kós Ferenc (Görbe János), az öt év távollét után hazatérő volt hadifogoly egy házba kényszerül elhalt felesége után rámaradt, púpos sógornőjével, Terával (Psota Irén) és újdonsült feleségével, a gyönyörű Zsuzsával (Bara Margit). Hármójuk együttéléséből nem fakadhat élhető világ, a helyzet pedig úgy elfajul, hogy csak tragédia képes megoldani. A Badacsony bazaltorgonáinak tövében álló viskóban kibontakozó sötét dráma ordító ellentétben áll a fenséges tájat ábrázoló, gyönyörű nagytotálokkal.
A majdnem tíz évvel későbbi Harlekin és szerelmese (rendezte: Fehér Imre) is jó adagot hordoz e kötelező búskomorságból, de már lélektani-realista háttér nélkül; a főszereplőt talán éppen a jólét elviselhetetlen könnyűsége nyomasztja leginkább. Érzékiség és az egyre közelgő szexuális felszabadulás száll a levegőben, a sármos Lint (Bujtor István) vitorlázni viszi a bájos fiatal Harlekint (Sáfár Anikó). A lány szinte reszket a folyton a távolba révedő férfiért, akinek belső vívódásait még a viharba forduló Balaton is nehezen tudja követni. A szerelmesek utazásuk során különböző kalandokba keverednek, főleg a férfi, aki először elsüllyedt német bombát talál, majd szerelmét egy étteremben hagyva, lelki mélybúvárkodás gyanánt magáévá teszi a szenvedő étterem-tulajdonosnőt. A Balatonon bármi megtörténhet!
„Mit értesz politika alatt? Mindent!”
Bacsó Péter Nyár a hegyen című filmje körülbelül ugyanekkor debütált, mégis sokkal több vidámsággal és életrevalósággal szolgált, miközben a kor értelmiségének apró figurácskáit egy használaton kívüli, romos barakkba terelte össze. Egy fiatal művész és tanárnő barátja eldöntik, hogy megveszik a potom összegért kínált tábort, amelyet felújítva műteremként és lakhelyként használhatnak. Pénz híján beszerveznek egy mereven szabálykövető orvost is, és együtt nekilátnak a munkának. A film az egyik szálon a fiatalok jövőbe tekintését példázza, üzenve, hogy a szétcincált múlton is épülhet még szebb jövő: a balatoni kilátás a barakkból is gyönyörű. A másik szálon pedig az orvos és egy régi barátja konfliktusainak exhumálásával az ’56 utáni megosztott társadalomnak igyekszik némi előremutatással szolgálni.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
