BALATON - Hal a vízben

A Balaton filmeken Kicsit kisebb, kicsit édesebb

Lokál

A balatoni nyár bármely pontjára nagyítva esszenciáját, korképét kapjuk a magyar néplélek reményeinek és vágyainak. Ám akárhogy adjuk össze a főtt kukoricát a vízibiciklivel és az első szerelem mámorával, sehogy sem jön ki, miért is szeretjük ennyire. A magyar filmek is előszeretettel nyúlnak érte.

A modern magyar filmtörténet alkotói mindenkori vágyaikat és félelmeiket projektálták a Balatonra, az aktuális rendszer és hangulat viszonylatában. Makk Károly például az 1955-ös, Rákosi bukása utáni felszabadultságban készült Liliomfiban harsogóan vidám, lelkes képet festett a Balaton-felvidékre. De három évvel és egy levert forradalommal később már a hazai filmek egyik legpesszimistább darabját (Ház a sziklák alatt) helyezte e környezetbe. Kós Ferenc (Görbe János), az öt év távollét után hazatérő volt hadifogoly egy házba kényszerül elhalt felesége után rámaradt, púpos sógornőjével, Terával (Psota Irén) és újdonsült feleségével, a gyönyörű Zsuzsával (Bara Margit). Hármójuk együttéléséből nem fakadhat élhető világ, a helyzet pedig úgy elfajul, hogy csak tragédia képes megoldani. A Badacsony bazaltorgonáinak tövében álló viskóban kibontakozó sötét dráma ordító ellentétben áll a fenséges tájat ábrázoló, gyönyörű nagytotálokkal.

 
Ház a sziklák alatt

A majdnem tíz évvel későbbi Harlekin és szerelmese (rendezte: Fehér Imre) is jó adagot hordoz e kötelező búskomorságból, de már lélektani-realista háttér nélkül; a főszereplőt talán éppen a jólét elviselhetetlen könnyűsége nyomasztja leginkább. Érzékiség és az egyre közelgő szexuális felszabadulás száll a levegőben, a sármos Lint (Bujtor István) vitorlázni viszi a bájos fiatal Harlekint (Sáfár Anikó). A lány szinte reszket a folyton a távolba révedő férfiért, akinek belső vívódásait még a viharba forduló Balaton is nehezen tudja követni. A szerelmesek utazásuk során különböző kalandokba keverednek, főleg a férfi, aki először elsüllyedt német bombát talál, majd szerelmét egy étteremben hagyva, lelki mélybúvárkodás gyanánt magáévá teszi a szenvedő étterem-tulajdonosnőt. A Balatonon bármi megtörténhet!

„Mit értesz politika alatt? Mindent!”

Bacsó Péter Nyár a hegyen című filmje körülbelül ugyanekkor debütált, mégis sokkal több vidámsággal és életrevalósággal szolgált, miközben a kor értelmiségének apró figurácskáit egy használaton kívüli, romos barakkba terelte össze. Egy fiatal művész és tanárnő barátja eldöntik, hogy megveszik a potom összegért kínált tábort, amelyet felújítva műteremként és lakhelyként használhatnak. Pénz híján beszerveznek egy mereven szabálykövető orvost is, és együtt nekilátnak a munkának. A film az egyik szálon a fiatalok jövőbe tekintését példázza, üzenve, hogy a szétcincált múlton is épülhet még szebb jövő: a balatoni kilátás a barakkból is gyönyörű. A másik szálon pedig az orvos és egy régi barátja konfliktusainak exhumálásával az ’56 utáni megosztott társadalomnak igyekszik némi előremutatással szolgálni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.